Egy 2006-os ír független filmről van szó, amelyet két hét alatt forgattak 160 ezer dollárból. A két főszereplő, Glen Hansard és Markéta Irglová nem színészek, hanem zenészek, a rendező haverjai (aki szintén zenész) és ezután sem készülnek színészi pályára. Sok jelenetet a barátaik, illetve a rendező lakásában vettek fel, ez utóbbiban szerepel a rendező anyukája is. Azóta megnyerte a legjobb filmzenéért járó Oscart, a kritikusok és Spielberg versengve áradoztak róla, jelenleg 14 millió dolláros bevételnél és 14 bezsebelt filmes/zenei díjnál tart. Egyébként műfaját tekintve leginkább romantikus musical, de ettől ne ijedjünk meg nagyon.

A srác (akinek a nevét, azt hiszem, nem is tudjuk meg) Dublinban él, apja porszívójavító műhelyében szerel porszívókat, ráérő idejében utcazenészkedik, valamint Londonban élő ex(?)barátnője után szenved. Egy nap épp valamelyik saját szerzeményét játssza a gyanútlan járókelőknek, amikor leszólítja egy kiscsaj, és addig dumál, amíg meg nem ígéri neki, hogy megjavítja a porszívóját. És valóban, másnap ismét megjelenik a kiscsaj, aki nagyon vidám, élettel teli, tud zongorázni, cseh származású, és rendkívül aranyosan egy sötétkék porszívót húz maga után a csövénél fogva. Innentől sokat zenélnek együtt, összebarátkoznak, kialakul köztük afféle vonzalom. A sokat zenélnek alatt pedig konkrétan azt értem, hogy rengeteg dalt játszik el mind a srác, mind a csaj, együtt, külön, zenekarral vagy anélkül a filmben, valójában majdnem végig zene van. Szerencsére a dalok jók, bár semmi extra, általában romantikus rockdalok akusztikus gitáron előadva, esetleg szép, női dalok zongorával, de egyetlen percig sem szenvedés hallgatni őket, a szövegeikben pedig benne van minden, amit amúgy párbeszédben nem igazán beszélnek túl a szereplők. Két magányos embert összehoz a zene, erről szól ez a film.

Nagyon szerettem, hogy bár nyilván ez egy szerelmes film, valójában nem is annyira a párkapcsolatról szól, hanem arról a jelenségről, amikor egy másik ember hirtelen ihletet ad az élethez, megismerkedsz vele és nem lesz ugyan minden rózsaszín, de valahogy egy fokkal elviselhetőbbé válik a világ és ötleteid lesznek és a banki ügyintéző is meglepően normális. Elhatározod, hogy kibérelsz egy stúdiót és felveszed a dalaidat cédére, amit egyébként évekkel azelőtt megtehettél volna, csak nem tetted meg mégsem. Van ilyen és ez nagyon jó. És elég jó a film befejezése is, amit persze nem részletezhetek, de ehhez a filmhez épp ilyen befejezés kellett.

Van néhány remekül eltalált jelenet a filmben, például amikor a csaj épp szöveget írna a srác egyik számához, de lemerül az elem a discman-jében, és leszalad az éjjelnappaliba elemet venni; aztán jön hazafelé a boltból a sötét dublini utcán, pizsamában és nyuszipapucsban, hóna alatt a discman, fülhallgatóval a fülében végigénekli a dalt, és az egész egyetlen hosszú snitt. És van néhány jó poén, például a srác a buszon improvizálja a Broken Hearted Hoover Fixer Sucker Guy (összetört szívű porszívójavító lúzersrác) c. dalt ír népdal-stílusban, ami egyébként nem is a filmbe szánt jelenet volt, csak a rendező is rájött, hogy ez vicces.

Mindent összevetve egy érdekes film, de nem váltja meg a világot, és én azért nem hasonlítanám a Before sunrise filmekhez, annyira nem jó. Ennek ellenére nem is emlékszem, mikor fordult elő velem utoljára olyan, hogy alig kaptam jegyet egy filmre, most pedig a terem legutolsó üres helyét sikerült még épp megkapnom (jó, a Művész mozi egy nem túl nagy termében). Bár ketten a felénél kimenekültek a moziból, a többiek azért általában bőgtek a végén, engem is beleértve.

Egyszer értékelés

Egyszer jó volt, nem hiszem, hogy valaha még egyszer megnézem. 7/10 pontot ér nálam, megfelelő mértékben romantikus, életszerű és üdítően őszinte film, rengeteg és egész jó zenével. Annyira nem korszakalkotó, mint amekkora körülötte a felhajtás, de érdekes és nézhető. Kivéve ha alapvetően idegesít minket, amikor borostás ír utcazenész pasas akusztikus gitárral, összevont szemöldökkel és hatalmas beleéléssel saját szerzeményű dalait énekli, mert akkor inkább nagyon messzire kerüljük el.