Ha tökös gengszterdrámára vágyunk, akkor Írországig kell mennünk? Most épp úgy tűnik, hogy ez sem elég. A Perrier’s Bounty rendelkezik pár jó pillanattal, de összeségében sajnos eléggé közepes lett.

Miről is van szó? Egy piti alakról, aki tartozik Perriernek egy nem is túl nagy összeggel: 1000 euróval. Két behajtó a nyakában liheg folyamatosan azzal, hogy alig van ideje előkeríteni a pénzt. Ha nem sikerül neki, akkor eltörik pár csontját. Az ujjak nem számítanak, komolyabbra fognak utazni. Most nem akarok lelőni minden fordulatot, hátha megnézitek, a lényeg: a történet úgy alakul, hogy Perrier berág, innen a cím, vérdíjat tűz ki a srác fejére, akihez közben egy női barátja és a haldokló apja is csatlakozott. Ez utóbbi poénos amúgy, mivel meg van győződve róla, hogy a Halál beszélt hozzá az előző éjjel. Mit mondott a kaszás? “Amikor legközelebb alszol elviszlek”, így az öreg kénytelen ébren maradni bárhogy. Nem megy Crank féle adrenalinhajszolásba, egyszerűen csak instant kávét rágcsál és forró vizet iszik rá. Na meg stukkerral fenyeget mindenkit aki elé kerül. Egy morális mese is egyben a film: ne baszakodj senkivel, mert azt meg fogod járni. A végét látva megértitek majd.

Bár azt írták, hogy gengszter-vígjáték, a humor rész mégis minimális. Konkrétan két jobb poén van, bár abból az egyiken simán nevettem hangosan. Nyilván a karakterekkel próbáltak olyat, hogy alapból viccesek, mint mondjuk egy Guy Ritchie filmben, csak hát nem sikerült.

A szereplőgárda viszont remek. Jó volt Cillian Murphy a lepukkant vesztesként, jó volt Brendan Gleeson a pszichopata Perrierként, de a legjobb mindenképp a halállal való dumája utáni fatert alakító Jim Broadbent. Valahol poén, hogy a főszereplőnek csak a végére kell összekapnia magát, addig szinte végig az apja intézkedik, itt kapta Jim a jobb jeleneteket.

A főbb negatívum, hogy néha csak úgy lézengenek, várnak a következő fordulópontra. Nem elég természetesen gördül előre a történet, hanem picit erőltetetten. Oké, van amikor teljesen ritmusban van a film, olyankor örülsz, de a végén mégis azt fogod érezni, hogy ez túl hosszú volt, pedig csak 88(!) perces. Olyasmi, amit egy 50 perces sorozatepizódban is el lehetett volna mesélni, ott még a sok kitalálható mozzanat sem lenne annyira zavaró.

Perrier’s Bounty értékelés

Mielőtt kiosztom a pontot még azt azért el akarom mondani, hogy az erőszaknál nem tököltek vagy szégyenlősködtek, mutatnak mindent rendesen. Bár a lapos forgatókönyv miatt nem ütnek annyira, de valahogy mégis hatnak picit. Végül egy 6/10-et adnék. Az éjszakai Dublinra letekintős jelenet ebből minimum egyet jelent, annyira Los Angeles-es volt, de valahogy mégis más.