Anno az első részt ha jól emlékszem, háromszor néztem meg a moziban. Szerintem nem is létezik még egy ilyen film, maximum kettő volt a legjobbaknál is. De ezt látni kellett újra és újra, szinte el se hittem, hogy ez az akció-horror fergeteg, ami ránkzuhan a vászonról, tényleg ott van, ritka az ennyire odabaszós film. Paul Verhoeven filmje ugyan eltért Heinlein könyvétől, de azt én csak utólag olvastam el, és ahogy az lenni szokott, amelyikkel előbb fut össze az ember, az tetszik neki általában jobban, itt is így történt.

Aztán elérkezett a második rész, és igazából túl sok bajom nem volt vele, maximum csak annyi, hogy folyton szenvedtek. Jaj, most mi lesz, nem véletlenül volt fogdában, satöbbi, satöbbi. Az első pörgése után erősen visszavettek a tempóból. De amikor akció volt, akkor azért nem unatkoztam ott sem, így egy közepesre azért simán kijött a film.

God’s back and he’s a citizen, too.

És most íme, a harmadik rész is eljött, az előzőhöz hasonlóan szintén csak DVD-n. Egy kicsit becsapós volt a trailer (jó, mikor nem az), mert ugyan van benne akció, de azért azt kell mondjam, hogy itt talán még több szenvedés van, mint a második részben, megszórva egy kis vallási mizériával is. Némileg több betekintést kapunk ugyan a Szövetség életébe, de sajnos meg se közelíti az első rész lassabbnak mondható felvezetésének színvonalát.

Ami viszont nagyon hiányzott a második részből, azok a hírek. A bejátszások, mi történik a nagyvilágban, az élő kivégzések, a bogarak már megint mit dúltak fel, stb. Szeretne többet tudni? Nos, itt minden eddiginél nagyobb adagban kapjuk a képünkbe az infókat. Bizony erre nagyon ráhajtottak, és érdemes figyelni közben a kiírt szövegeket is, „Psychic is sexy” és hasonlók miatt. Mindenesetre ez nagyon ad a hangulatnak, totálisan az első rész feelingjét hozta, jó ötlet volt folytatni ezt a tendenciát.

Persze, adott még egy dolog, „ami” az első rész hangulatára gyúr, vagyis inkább „aki”. Johnny Rico visszatér, és még mindig megállja a helyét Casper Van Dien a szerepben, bár néha a befeszítés kissé erőltetettnek tűnik. Dina Meyer és Denise Richards inkább nem értek rá, de kapunk azért eyecandyt, az Enterprise T’Pol-jaként ismert Jolene Blalockot. A színészek amúgy nagyjából megfeleltek a célnak, de igazából már most elfelejtettem a karakterek nevét, pedig egy órája sincs, hogy abbahagytam a filmet.

A rendező Edward Neumeier szintén közös pont, hiszen ő írta az első rész forgatókönyvét is, és itt úgy nézem, első ízben ült bele abba a bizonyos székbe. Ehhez képest egész jó rendezést kapunk, igyekszik bemutatni mindent, nem az a kapkodós, manapság divatos mindent elrángatós fajta. Az aprításoknál berakott jó pár viccesebb dolgot is, jár a piros pont neki.

Persze aprítások, már ameddig a keret bírta, gondolom ezért van kevés belőle, de ott azért beleadott amit bírt. A trükkök azért szerintem még a többségnek elfogadható fajták, bár a gépeknél bevallom, inkább jutott eszembe a Roughnecks rajzfilm, mint az első rész.

Mindent összevetve azért jól szórakoztam, még az átmeneteknél sem jutott eszembe pause-olni, ami nálam erősen azt jelzi mostanában, hogy jó (ugyanis egyre több filmnél vagyok egyre türelmetlenebb az üresjáratokkal szemben, folyton csak magukat ismétlik, többször látott kliséhelyzetek, satöbbi, satöbbi). A lényeg, hogy itt még éppen elegendő volt a feszültség a karakterek között, hogy fenntartsa az érdeklődésem. Persze korántsem annyira, hogy rajongjak úgy a film háromnegyedéért, melyet kitöltenek. Az akciójelenetek és a feelinges bejátszások azért feljebb viszik a filmet a középső résznél, szóval legyen ez egy erős 6/10. Persze még mindig várat magára az a rész, melyre majd mernek végre költeni egy keveset és ugyanolyan fergeteges bogármészárlást láthatunk, mint régen. Lesz még ilyen?