Nem is tudom, hogy írjak erről a filmről, de azt hiszem, kellő mennyiségű spoiler mindenképpen kell majd, mert máshogy még dióhéjban se lehetne elmondani a történetet. Plusz, némiképpen össze is szeretném hasonlítani az eredetivel, ahhoz pedig nélkülözhetetlenek a részletek. Az első három és az utolsó bekezdés elolvasható, aki nem akarja az élményt elrontani, ne olvassa el a többit a film megnézése nélkül. Én szóltam előre.
Az egyszer biztos, hogy nem láttam még túl sok olyan remake-et, aminek a végén ott figyelt volna, hogy az xy által írt és rendezett filmen alapul. Ez esetben az xy helyére Wes Cravent kell érteni. Általában a remake-ek nem amolyan tisztelgések a régi előtt, inkább egy „jobb a technika, én is jobb vagyok” hozzáállású dolgok, legalábbis az én szememben. Ezért se szeretem túlzottan őket. Tisztelet persze a kivételnek, van egy pár, közéjük tartozik ez a film is. És valahol méltó utódja lett a régi filmnek.
És mostantól erősen spoileres leszek, tehát csak az olvasson, aki látta.
Míg Wes Craven 1972-es filmje sokkoló, és egy kicsit őrült volt, addig ez a film inkább a thriller vonulaton erősített. Persze, jut a horrorra is, de mégis, inkább az izgalomra hajt rá, ami szerintem eléggé hiányzott az eredeti filmből.
Kezdjük a megerőszakolós jelenettel, ami egyszerűen sokkolt a régiben, itt is szörnyű, de közel sem annyira sokkoló. Azt se tudom ráfogni, hogy én lettem idősebb, ugyanis nem olyan rég néztem újra az eredetit, és nagyjából ugyanazt éreztem közben, mint régen. Az újban viszont nem volt olyan erős, durva volt, tény, feszengtem is, persze, de akkor sem érte el azt a szintet. Hogy ez jó, vagy rossz, mindenki döntse el maga.
Ugyebár a történet szerint egy lány otthagyja a szüleit a tó melletti házban azzal, hogy elmegy kicsit a barátnőjéhez. Összefutnak egy sráccal, akinek viszont a családja egy bűnöző família. Innentől elfajulnak a dolgok, az egyik lányt megölik, a főszereplőt pedig megerőszakolják, és utána ölik meg, illetve megsebesítik. Itt van egy fő változás, hiszen az eredetiben meg is hal a lány, míg itt a mai trendnek megfelelően életben marad. Ezután a gyilkosok kikötnek egy házaspárnál, az előbb említett tó melletti házban. Az eredetiben a szülők megtalálják a halott lányt, itt pedig a sebesültet, de erőszak érte, így nem véletlen, hogy nagyjából ugyanúgy berágnak. A bosszú adott, és el is kezdődik a módszeres bűnözőirtás.
Az eredeti péniszharapása, fogvésős álma, és láncfűrészes osztása helyett itt kalapácsot kapunk és piszkavasat, viszont ezt egyrészt sokkal thrilleresebben teszik, másrészt mutatják. Meg persze a végén van egy bizonyos mikrosütő is. Az egyszer biztos, hogy ha az eredetiben látott gyilokokat láttuk volna premier plánban, az lett volna az igazán durva, de gondolom nem merték megkockáztatni. Szóval valamit valamiért, visszafogottabb, nem olyan őrült módszerek, viszont nem rejtegetik.
Még egy nagy különbség van, a zsaruknak semmi nyoma az új filmben. És bevallom, örültem neki, nem sokat tettek hozzá a régi filmhez sem, és inkább zavartak, főleg a végén, mikor beront, hogy ne, hagyd abba, totálisan felesleges volt, inkább tompította a hatást, mint erősítette.
Persze, a film lényege az erkölcsi kérdés, hogy vajon ki mit tenne a helyükben. És ugyan ezen finomítottak is egy kicsit, tekintve, hogy az elsőben meghalt a lányuk, és ettől máris eldöntötték a dolgot, mentek, és módszeresen kinyírták a gyilkosokat a szülők. Az újban meg inkább elmennének, de közben bejön az egyik, így kénytelenek megölni, és onnan már nincs megállás, bár az is igaz, hogy a meneküléshez szükséges hajókulcs keresés közepette mind a kettőjüknek átfut az agyán a gondolat, hiszen az anya kést vesz elő, az apa meg kalapácsot. Én azt hiszem, hogy valószínűleg az én agyam is elborulna, ha ezt művelnék a lányommal.
Nos, ennyit az összehasonlításról és a történetről, nézzük a színészeket.
Vicces volt a Ghost rosszfiúját jó szerepben látni, mert bevallom, nem igazán tűnt fel nekem ezalatt az idő alatt Tony Goldwyn semmiben, pedig ahogy elnézem, számos filmben játszott, de azért tudtam, hogy ismerős valahonnan. És míg ő A gyűjtőben játszott még, a másik Alex Cross kalandból, A pók hálójábanból jött át a filmbeli felesége, Monica Potter. Ők alakították a bosszúhadjáratot indító szülőket. A Terminator sorozatban gépet alakító Garret Dillahunt pedig úgy döntött, a gyilkolásnál marad, mert az fekszik neki, ő az ellenfél úgymond vezetője. A többieket nem igazán ismerem, hagyom is őket.
Dennis Iliadisnak ugyan ez csak a második rendezése, és az elsőn is 5 éve ült abban a bizonyos székben, mégis nagyon jól sikerült rendezést láthatunk. Az akciós részeknél is szinte mindent látni, semmi kamerarángatás meg –kapkodás, ahogy az manapság lenni szokott, tényleg élvezetes volt nézni. A forgatókönyvet az egyik kedvenc Buffy epizódomat is jegyző Carl Ellsworth és az ilyen téren kezdő Adam Alleca írták, természetesen Wes Craven eredetijét alapul véve.
Azt kell mondanom, hogy kevés remake van, ami jobban bejönne, mint az eredeti, de ez ilyen. Inkább legyen kicsit visszafogottabb, de mutasson is valamit, mint szimplán sokkoljon. Előbbit többször meg lehet nézni, és szórakozni rajta, utóbbihoz viszont idegek kellenek, vagy legalábbis egy bizonyos kedélyállapot. Nekem ez jobban bejött, mint az eredeti, és ha az egy 7 volt nálam, akkor ez legalább két ponttal több, így legyen 9/10.