Az úgy történt, hogy lehurrogtatok amiért fura animációs cuccnak neveztem a Waltz with Bashirt, pedig a moziból kijőve szóról-szóra ez volt az első amit a filmre tudtam mondani. Ez nem zárja ki azt, hogy jó, mert az, de hogy fura az tagadhatatlan, ne is próbáljatok ellenkezni. This is not a lovesong.

Egy dolog mindenképp elmondható a filmre: ilyet nem láthatunk mindennap. Ez egy dokumentumfilm animációs köntösben. Mondhatnám, hogy megvezettek, de nem lenne igaz, mert a filmről csak annyit tudtam, hogy fura animációs (ezt a trailer alapján) és hogy a háború emberre tett hatásaival foglalkozik, de ez csak valami főcím volt valahol és azt a cikket eszem ágában sem volt elolvasni. Ennyi előtudással ez a Libanoni keringő pedig simán jó volt.

Nem tudom, miért így kellett dokumentumfilmet csinálni, nem álltak rendelkezésre a tényleges felvételek? Vagy mert a katonák elmondásai nem is úgy történtek? Igen, inkább ez az utóbbi, hiszen a szürrealizmust különben teljesen ki kellett volna hagyniuk a dokumentumból, legfeljebb egy arcot láttunk volna ahogy elmondja őket. A film története amúgy annyi, hogy egy volt katona próbálja kideríteni mit csinált a 82-es libanoni háborúban, helyreállítani az emlékezetét. Elmegy pszichológushoz, beszél a feltételezett bajtársaival, meg ilyenek, és ezt látjuk animálva, amiket ők “láttak”, vagyis amikre emlékeznek. Vannak benne érdekes dolgok, de menjetek el, felfedezni.

Az animációkra is csak azt tudom mondani, hogy furcsa. Egyrészt ott van az, hogy az élő személyek mintha papírból lennének kivágva néhol, ők nagyon elnagyoltan vannak elkészítve, viszont a film tele van olyan képekkel amikért valami iszonyat pirospont a készítőknek. Gyönyörű színek, kidolgozott helyszínek, tényleg profi az egész.

Igazából pontozni nehéz lenne, mert ez érdekes film, de a dokumentum stílus miatt szokni kellett nekem a keringőt. Vizsgáljátok be, mert kilóg az átlagból. Most akkor megyek, beszerzem a zenéjét.