Az Apple TV+ az Instigators után újra Ocean’s 11 tagokat egyesített a múlt pénteken bemutatott Két magányos farkas című filmben, méghozzá George Clooney és Brad Pitt duóját, ami végül pont annyit hozott, mint a trailerben mutatottak. Igen, közepes, viszont van DE.
A történet egy látszólagos véletlen gyilkossággal kezdt, a talán államügyésznő egy fiatal férfival van a 10 000 dolláros hotelszobájában, de az lefejeli az üvegasztalt. A botrányt elkerülendő a nő felhív egy titokzatos férfit, aki elvileg segíthet mindent eltüntetni, köztük a testet, megúszni mindent. Miközben nekiáll a pakolásnak, befut a hotel által felfogadott hasonló megbízással bíró magányos farkas. Kénytelenek közösen kibogozni a szálakat.
Vannak fordulatok, de többet nem akarnék felfedni, mivel az egyik baromi vicces jelenetbe torkollik. A lényeg úgyis az, hogy valójában egy buddy cop komédiát, vagyis buddy fixert kaptunk, amiben a két Wolf egymás felé elég bizalmatlanul csinálja a melót, és ez nyilván súrlódásokat okoz, amiken lehet mosolyogni.
Sajnos a tényleges végeredmény eléggé közepes, teljes biztonsági játéknak érződött, ahogy haladt előre a történet. Mondhatni termék szaga volt, míg például összehasonlításnak ott van a Kiss Kiss… baszki az is de régi már. Szóval a Wolfs közelebb volt történetileg a Kevin Hart-Rock buddy contenthez, és egyedüli pozitívuma az volt, hogy közben a “rejtélyes fixeres” thrillerekből valamennyire viccet űzött, hiába használta azok bevált kártyáit. Ez azért meglepő kicsit, mert Jon Watts korrekt akciókat szokott letenni, ért a film-flowhoz, ha fogalmazhatok így.
Ami viszont megmentette, az nyilván a főszereplő kettős, de lehet ők is csak nekünk “öregeknek” (fiatal olvasók nyilatkozzanak), akiknek megvolt a Ocean’s 11 és a többi akörüli Clooney és Pitt film, mert igazából ezzel a csomaggal jó nézni őket, ahogy “marakodnak” a vásznon, működik a kémiájuk. Azok az arckifejezések, meglepődések, szivatások lehet csak így működnek igazán.
Amikor vége lett azon filóztam, hogy igen, ez 10-20 éve elszürkült volna, de most jó volt nézni rendes vászonjelenléttel bíró sztárokat egy zsánerkrimikomédiában, amiben még lövöldöztek is. Nem is tudtuk milyen jó dolgunk van. Na jó, nem akarok átmenni régenmindenjobbvoltba, mert nem teljesen értek egyet vele, mivel komplex kérdés, de egy ilyen nem modern filmhez valamennyire illett a gondolatmenet.
Lecsúszik egy unalmas szombaton, talán még elő is vehető később háttértévének, de nyilván közelébe sincs a buddy cop filmek csúcsához.