El sem hiszem, hogy ezt a filmet a Sony köhögte ki. Mostanában rengeteg rossz döntésük volt. Ezek nem jártak anyagi következményekkel számukra, a Venom is kaszált, de minőségileg nem lehetett éltetni a stúdió termékeit.
Ehhez vegyük hozzá azt, Pókemberrel különösen mostohán bántak az évek során: a Spider-Man 3 nem volt túl erős, a rebootolt változatban az Amazing Spider-Man 2 sem remekelt. Sőt, magát a karaktert vissza is adták a Marvelnek, akik képesek voltak ismét felemelni Peter Parkert a Homecominggal. Erre a Sony csak összehozott egy majdnem tökéletes Pókembert magának, csak épp Miles Morales-re építve.
Nem szeretek ilyen bevezetőket írni, de itt nagyon a filmhez tartozik a múltja, hiszen újra eredettörténetet látunk, a ki tudja már hányadikat. Csak épp remixelve, meg valamennyire viccet űzve a sokszor elmesélt kezdetekről. A rajzstílus és hát a karakter miatt mentem el a filmre — Batman, Rozsomák, és Pókember örök kedvenc marad a gyerekkorom miatt –, de pont a hátam közepére kívántam egy újabb pókcsípést a vásznon. Már megint annyi Ben bácsinak? Hát nem, nagyon ügyesen játszanak pont azzal, hogy ennyi mindent tudunk már Pókemberről, és így jutnak el az érzelmi csúcspontokra.
A történet hiába multiverzumos, nem túl bonyolult, azért csak fiataloknak szánják: Kingpin “valamit keres”, amit csak másik univerzumokban képes megtalálni, ezért egy tudós segítségével neki is áll. Ez a portál nagy veszéllyel is jár, amit természetesen Pókembernek kell elhárítani. Csak épp melyiknek? A szerkezet miatt ugyanis jó pár változata összevetődik azon a síkon a hősnek, ahol egy pók épp megcsípte Miles Morales-t.
Igazából több mindent nem akarnék elárulni a sztoriról, mert az előzetesek is ügyesen voltak spoilermentesek, és a történet ha nem is meglepetéseket tartogat, viszont remekül kezeli őket, a vicces és az érzelmes részeket is szépen felvezetve és kifuttatva. A Spider-Verse elég sok karaktert mozgat, és nincs benne olyan, akit elhanyagolna. Már ez is nagyon ügyes. Még a gonosz indokainak felfedése is emberi a sok “engeddelhajam” rajz között, és emeli a finálé nagy akcióját.
Tényleg az a legmeglepőbb, hogy mennyi megható pillanat van a filmben. Furcsa, hogy ezt kell kiemelnem, de a hatalom felelősséggel jár és a többi bizony szépen volt alapozva. Ehhez Miles Morales származása is hozzá tesz. Nem mondanám, hogy szájbarágósan, de a srác származása, és ez alapján az, hogy mennyire hisz magában, az természetesen a központi témája a Spider-Verse-nek. Ahogy a családi kapcsolatai is. Viszont nem feketeként is simán működik, hiszen mindenki érzett más hasonlót, egyáltalán nem kényszerítenek minket valami Oscar-bait tanulságba. És eközben a sztori pörög, az animáció pedig különleges.
A látvány tényleg hatalmas, a végső harcot még Doctor Strange is megirigyelné, bár szerintem itt nem árult zsákbamacskát a Sony. Ez lenne a problémámba amúgy: a design fantasztikus, és tudom, hogy a “képregény életre kel” miatt volt szükség rá, de néhol zavart ez a direkt kevés képkocka másodpercenként. Lehet mert sokat játszok, de framedrop érzés volt a hagyományosabb jeleneteknél néhol. Ez tényleg csak számomra hiba, mert érthető a koncepció mögötte, amit végig is vittek természetesen, és valószínűleg kevés embert zavar így, mint engem. Szóval nem elrontották, hanem az art direction része.
Még éltethetném a hangokat, természetesen eredetire mentem, leginkább csak Nic Cage miatt, és abszolút megérte. Remélem a szokásos magyar hangját szerezték meg a szinkronos változathoz, mert annyit adott a karakterhez, hogy az őrült volt mögötte. De a többieket is felsorolhatnám, mert kötözködni egyik választással sem tudnék.
Tehát a Sony megcsinálta. Ami külön meglepő annak fényében, hogy egy jelenlegi jó mozis Pókember mellett kellett ezt tenniük, és sikerült, mást tudtak mondani.
