az olvastuk rovatba: vannak könyvek, amiben a sztori a lényeg, és
legszívesebben ötösével lapoznál hajnali háromkor hogy megtudd, mi lesz
azután (mcbain), meg vannak olyanok, amiket lassan, párszor
újraolvasva, mert egyszerűen szép (salinger összes). na, a harmadik rendőr
flann o’briantől a kettőnek a keveréke, rohannál benne, de mégsem, mert
akkor hamar vége lesz, teljesen tudathasadásos dolog. olyan alice
csodaországban fenőtteknek, tele abszurd logikával és humorral (az írek
jó fejek), ráadásul most kapható a leértékelős boltokban 900 ft-ért,
teljesen megéri. sőt, teljes áron is megéri.

ezelőtt sohasem hittem, még csak nem
is gyanítottam, hogy van lelkem, akkor tudtam meg, hogy van. azt is
tudtam, hogy a lelkem a barátom, hogy idősebb nálam és teljességgel a
javamat akarja. kényelemszeretetből elneveztem joe-nak. megnyugtatott
kissé a tudat, hogy már nem vagyok egészen egyedül. joe segít.

a nothing, az olyan is volt,
nem hagyott bennem mély nyomot, bár megvilágosított afelől, hogy miért
nincsenek reklámszünetek az életünkben: vannak. egyszerűen csak arról
van szó, hogy addig pause-ra tesznek minket, ezért nem vagyunk képesek
érzékelni.

a legelő hősei:
a disney, amint alulmúlja önmagát, és gagyi, böfögős tehenekkel támad.
több állat is dalra fakad a műben, és azt hiszem, ezzel elmondtam róla
mindent.

-


Az írott szöveg (c) 2004- , a médiatartalmakkal az eredeti jogtulajdonosok rendelkeznek.