April (Katie Holmes [Dawson és a haverok]) a család fekete báránya. A tipikus amerikai, hívő családtól elmenekülve New Yorkba költözik. A családja egyetlen kellemes emléket sem tud felidézni Aprillel való együttlétükről, s ami eszükbe jut, arról is kiderül, hogy valójában a másik lányukkal kapcsolatos. Az Alzheimer kóros nagymama, a haldokló édesanya, a két testvér és az apa nagy nehezen rászánja magát a több órás útra, hogy elfogadva lányuk meghívását a hála-adási vacsorán nála legyenek. Édesapja (Oliver Platt [A három testőr]) az egyetlen aki hisz abban, hogy a találkozó jól fog elsülni. Ám az út nem megy zökkenő mentesen.
Eközben April nekiáll elkészíteni élete első pulykáját, ami már a sütő előmelegítésénél elakad, miután a sütője elromlik. Sorra járja a szomszédokat, hátha tud valaki segíteni neki. Eközben segítségre, és ellenségességre (Sean Heyes [Will és Grace]) is talál, s a rendőrség nem veszi komolyan a pulykarablási bejelentést. A pasija pedig több órás rollerezésbe kezd, hogy valami alkalomhoz illő ruhát szerezzen Latrell (SisQo) lepukkant bódéjából, ahol főleg striciknek való ruhákat árulnak, s eközben összefut egy-két alakkal.
A történet nem árulkodik valami pergő, izgalmas akcióról, vagy komédiáról (ahogy az imdb-n állítják), de az a 80perc, amit a film kitölt számomra egy pillanat alatt eltelt. A családi légkört, a feszültséget a haldokló ember és a tehetetlen szemlélők között nagyon jól elhitette. April küzdelme a pulykáért, miközben abban sem hisz, hogy eljönnek meglátogatni, és a pasi törekvése, hogy minden jól sikerüljön, és April örüljön.
Visszaolvasva amit írtam, gáz. Szavakban nehéz visszadni, egyszerűen csak jó film. De mivel úgyis megnézitek – mert muszáj – ez nem számít. Utána meg majd érteni fogjátok!