Before Sunset

Komolyan, amig ilyen tokeletes filmek mint a Before Sunset leteznek, addig tenyleg van remeny. Na persze nem az ipari reszen, hanem a fuggetlen filmesekben. Az evtized legjobb romantikus filmje, csok es csopoges es szex nelkul. 2 ember 9 evvel az egyejszakas kalandjuk utan talalkozik parizsban, es csak beszelgetnek. Basszus, nezzetek meg, komolyan, akkor is ha nem lattatok az elozmenyt. Keseru, vidam, mosolygos, romantikus, remenytelen. Szerintem ez a jobban sikerult darab a kettobol. (Amugy a Waking Life-ban is van jelenetuk, egy folytatasa ennek a filmnek. minden osszefugg mindennel.) Most vegtelenul maganyosnak erzem magam.

human
írta
2005. 08. 14. 03:36
megjelenés
5
hozzászolás


5 hozzászólás a “Before Sunset” bejegyzéshez

  1. Óóó, nem is tudtam, h van második rész… :( Az elsőt még jó pár éve láttam (HBO) és tényleg az a film, “ami mellett nem lehet csak úgy elmenni”…
    Nem gondoltam volna, h egy ilyen tipusú filmre mondod majd, h a világ egyik legjobb filmje (kellemes meglepetés!) Feltátlenül megnézem, köszi

  2. Leültem és megnéztem. Először persze fel kellett eleveníteni az első részt, amit már annak idején is nagyon szerettem, majd következő nap sorra került a Before Sunset is. Háááát, hogy is mondjam…Rengeteg kritikát olvastam a filmről, nagyon vártam, hogy vajon mi lesz a folytatása Celine és Jesse történetének. Annyira beleéltem magam már abba, hogy készült „2.” rész és mégsem reménytelen a kapcsolatuk (ez elég mániákusnak tűnhet)  , szval nagyon rákészültem, pláne miután Te is írtad, h az egyik kedvenc romantikus de nem csöpögős filmed…Hmm…Nekem túl natúr volt. Tetszett, h úgy, ahogy az első részben végig sétáltak, hatalmasat beszéltek, de nekem csak kellett volna az az 1-2 csók, így kicsit száraz volt a film. Tetszett, h alapjában véve semmit nem változtak a szereplők és az is, h nem „lilaködbenésboldogságban” élik az életüket. Kellett ez a rész, mert így teljes az egész de valami konkrétabbat vártam, nem csak egy „tudom” befejezést :) Nekem az első a The Best :) Ja és amikor kb. 46x mondták már, h „you know…” na az már kicsit sok volt…

  3. hát nem is tudom… nem akarom lehúzni a filmet, mert nagyon egyedi, a rendezés, a forgatókönyv minőségi, és nagyon stílusos, nem vagyok esztéta, de olyan dokumentarista jellege van, szépen mutatja be az érzelmek hétköznapi, egyszerű megnyilvánulásait, a nagyon szép, a film hangulatával tökéletes összhangban lévő környezetben…
    de ehhez a filmhez ilyen várakozással, ennek megfelelő lelkiállapotban kell leülni…
    (én nem így tettem, fáradt voltam, és a film egy mozgalmas nap végi kikapcsolódásnak egyáltalán nem felel meg, rendesen bealudtam rajta…)

  4. csak most töltöttem le. s én is pont ugyanezt érzem: a magányt. legszebb szerelmes film, ever!

  5. SPOILERES

    Szerintem eléggé egyértelmű a vége. Két intelligens emberről van szó, ha a szóba hozott akadályokat nézzük, gyakorlatilag megszűntek. Ha őszinték voltak, akkor együtt maradtak, ha nem, akkor meg feleslegesen dumáltak annyit egy dugásért. Ehhez azért elég sok érzelmet felkavartak, hogy immár ne változtassanak az életükön (persze ettől még lehet, hogy nem maradtak együtt, szerintem csinálnak 3-ik részt is, azért e lombozó vég, forgatnak majd egyet New Yorkban is 5 gyerekkel 54 évesen…)

    Nagyon jól bemutatta, milyen felszínesen is vagyunk nyitottak sokszor egymás felé, mennyire nem létezik mély bizalom, mennyire ott a félelem attól, hogy kimondjuk amit érzünk, megérintsük egymást. Én régen öt évig hazudtam barátságot valaki iránt, csak hogy láthassam… ezek mind ostoba dolgok, ki kell mondanunk az érzéseinket, akkor, amikor vannak

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.


Az írott szöveg (c) 2004- , a médiatartalmakkal az eredeti jogtulajdonosok rendelkeznek.