Az Uránia Filmszinház ingyenes vasárnapi vetítése jó alkalomnak mutatkozott ahhoz, hogy egy jobbnak tűnő magyar filmre ellátogassak. A kezdési időket és a port.hu-s leírásokat figyelembe véve végülis az Üvegfal c. film lett a kiválasztott.
Borzalom. A szinészgárdában talán két ismerős arc volt, ők úgy-ahogy jobban megbírkóztak mesterségük nehézségeivel, ám a főszereplő nő annyira hiteltelenül adta elő, hogy neki az egyszem lánya épp haldoklik, hogy a fejemet fogtam. Az idő rabságában nekiindul megkeresni bátyját, de azért egy kiadós reggeli k*félés még belefér. Kiderül, hogy a fél világ már felcsinálta. A lányát játszó csaj még fiatal, ő még fejlődhet, ám ekkor az jutott eszembe, hogy hány House részt láttam már, ahol tizenéves gyerekek teljesen hihetően játszották el a maguk orrvérzéses panaszát. A szinészi teljesítmény a Barátok közt első évadát se tudta megelőzni.
A másik katasztrófa azok az írók: Pozsgai Zsolt és Kardos István. Támadt egy brilliáns és eredeti ötletük és zéró írói tehetségük és emberismeretük. A szereplők szájába nem tudtak egy odavaló gondolatot beletenni. A beteg kislány olyan szövegeket kapott, hogy csak kapkodtam a fejem, mert olyat élő ember nem fog mondani, pláne nem egy haldokló tizenéves.
Gondolkoztam, hogy mi lehetett a film mondanivalója. Biztos nem az önzetlenség és az élni akarás, mert ahhoz túl sokat szenvedtem a filmen. Azt hiszem az emberi gyarlóság és az alantas indítékok. Vagy semmi. Hát így ennyi. Ezt a két írót érdemes kerülni. Gondolom a legtöbben amúgy se nézték volna meg, de azért csak álljon itt egy warning-post.