Kaw

Sokaknak bizonyára Hitchcock Madarak című filmje ugrana be elsőként erről a filmről. No de ha mindig azt keresnénk, hogy mihez hasonlít egy új film, lassanként nem láthatnánk semmit a mozikban, főleg nem állatos horrort, hiszen már szinte mindent lelőttek valamikor. A cápákat számtalan műben, az oroszlánokat többek között a Ragadozókban, még kengurut is láthattunk, ha nem is horror vonulatban, legutóbb a Kenguru Jackben.

Mindenesetre ez a film nem valami remake, szóval a történet, melyet az állatok – esetünkben a hollók – köré szőttek, jelenkorban íródott és nem a régit dolgozza fel, tehát ne vegye el a kedvét senkinek, hogy már látott egyszer valamikor régen egy madaras filmet.

Mert, hacsak egy általam észre nem vett dolgot kivéve, elég kevés köze van a Madarakhoz. Természetesen a Sci-fi Channel filmek mindig hemzsegtek a kikacsintásoktól, itt most az említett állaton kívül kapunk egy nem csak az élesszeműek által észrevehetőt is. Mégpedig, hogy az egyik szereplőnk, Rod Taylor, történetesen a Madarak főszereplője volt. Amúgy is szokás az SFC filmekben legalább egy nagyobb nevet is felvonultatni, vagy legalábbis egy ismertebb régi arcot, itt adta magát a dolog, gondolom.

A történet egy eléggé elszigetelt, csendes városkában játszódik, főhősünk (Sean Patrick Flanery – Testvérbosszú), egy tipikus kisvárosi, farmerben rohangászó seriff, éppen a szolgálat utolsó napját tölti, hiszen eléggé triviális módon pont most készül munkát váltani. Persze, hogy ezen a napon kell reggel hívást kapnia, és kivizsgálnia egy halálesetet. Az események innen, tekintve, hogy seriffünk csak feleolyan okvetetlenkedő fajta, mint úgy általában szokás, gyorsabb iramban követik is egymást. A városka egyszercsak szemben találja magát egy fenemód összehangolt madársereggel. Innen a többit mindenki el tudja képzelni, avagy ha nem, esetleg nézze meg a filmet.

Mivel a filmet Kanadában forgatták, Wayne seriffet és a Madarakból beszerzett dokit főleg ottani színészek kísérik, nem nagyon ismerem őket, talán egyikőjüket tudnám kiemelni, Stephen McHattie-t, aki nemrég a Golyózápor című filmben tűnt fel. A készítők ugyanígy főleg a kanadai filmkészítők között nevelkedtek.

A speciális effektusokat lassan már unom is megemlíteni egy SFC filmnél, egyértelmű, hogy gyengék azok számára, akik a CGI miatt járnak a mozikba. Szerencsére én immúnis voltam mindig erre, így engem sosem zavart igazán, persze nem egyszer találkoztam az effekteket igencsak lehúzó véleményekkel, no de ezek a filmek lehetséges, nem pont náluk találták meg a célközönségüket. Egy elég vicces hibát mondjuk felfedeztem, nem is igazán effekt, inkább csak logikai hiba, nem ártott volna, ha megvárják, míg elolvad a hó egyes forgatási napokon, mert igencsak változékony természeti hatások tárulnak a szemünk elé a filmben.

Összességében nekem tetszett a film, a meglehetősen gyors storyline elég gyorsan viszi a filmet előre, elég sok akciót felvonultatva. Most már nem első nézésre is könnyedén elérte nálam a 8-at a tízes skálán, mind szórakozásban, mind más SFC filmekhez hasonlítva, persze a maga műfajában.