Szóval felkerült a yahoo-ra az “új” Guy Richie film trailere, a Revolveré, és erről eszembe jutott, hogy nagy ritkán nem csak mi szívunk a bemutatókkal. Oké, a Bourne itthon elég fura volt idén (meg most a Saw meg.. hosszú a lista). Szóval jó párszor az amcsik sem kapják meg amit akarnak (vagy épp nem akarnak). Lehet csak Guy Richie nem számít jó arcnak a Swept Away (baz, én láttam, másnap már nem emlékeztem rá) óta, de ezért mégiscsak letett két kurvajó filmet az asztalra (meg egy Bömi rövidfilmet). Az, hogy MO-ban nem vetítették a filmet, senkit nem lep meg, de hogy amerika is csak most decemberben kapja meg, az elég fura. Idén ők a Sunshine (Napfény) című mesterremekkel jártak hasonlóan, azon is ült az ottani forgalmazó.
Amúgy ha már ez a téma, én továbbra is kitartok amellett, hogy sokkal több világpremier kéne. Had szórjuk a pénzt itthon is, bekajálva a reklámhypeot. A kisfilmekről nem is merek szólni, amiket előbb nézünk meg amazonról berendelve a dvd-t, minthogy itt akár a dvd megjelenés vagy a mozipremier szóbakerüljön. Tessék, Inland Empire (heti Lynch bemutató), rétegfilm, de az a réteg fele akit érdekelt már megnézte a dvd-t, mert nem volt más lehetősége. Nem fizethette a mozijegyet.
A szórakozás nem létszükséglet, szokták mondani, nem KELL látni egy filmet, ugye. Viszont ki fizet, kinek a pénze KELL a forgalmazónak? Szóval több premiert, na.
Kíváncsi vagyok, bukta lesz-e. Végignéztem, és az járt a fejemben, hogy ez a csávó hogy juthatott el a LockStocktól idáig… brrrr. Ne kérdezzétek, mi nem tetszett benne, mert nem emléxem, csak a nagyon béna végkifejletre.
Bazz, jól értem, hogy 2 (azaz KETTŐ) év késéssel fogják Amerikában bemutatni???! Emlékeztem, h valamikor 2 éve hajnali 4kor valami nem egész 1,5 óra alatt szedtem le DC-ről a filmet, de azért csekkolnom kellett az IMDB-t, mert semmire sem emlékszem már belőle… és tényleg, ez bizony 2005-ös. Ez azért nemsemmi.
Revolver
Guy Ritchie egy kis Hullámhegy (vagy inkább Hullámvölgy) után ismét visszatért a gengszterekhez és milyen jól tette. A Revolver merőben eltér eddigi két hasonló témájú filmjétől, a hangsúly ezúttal nem a vígjátékon van, hanem sokkal inkább a történeten. Jason Statham alakítja Jake Green-t, a főállású szerencsejátékost és szélhámost, aki az utolsó 7 évét börtönben töltötte egy olyan bűnért, amit nem is követett el. Egyedül a bosszú hajtja, a gengszterfőnök és kaszinótulajdonos Dorothy Macha-n (Ray Liotta) meg akarja torolni az őt és családját ért sérelmeket. Amióta kiszabadult, azóta a börtönben tanult formula segítségével verhetetlen a kaszinókban és bármilyen másik játékban (pl.: sakk). Szabadulása után elég hamar találkozik két titokzatos figurával, Avi-val (André 3000) és Zach-kel (Vincent Pastore) és beindul a fordulatokban gazdag macska-egér játék, ahol mindenki átver mindenkit.
A Revolver nem könnyű film, nagyon sok figyelmet és gondolkodást igényel, nincs ember akinek összeállna a teljes kép első nézés után. Az első megtekintésnek nagy jelentősége van, sokan azért húzták le, mert annyira felidegesítette őket, hogy elvesztették a fonalat, ezután egyből hulladéknak tituálták az egészet és nem voltak hajlandóak mégegyszer megnézni a filmet. Pedig a Revolvert nem elég egyszer megnézni, annyira összetett és bonyolult, hogy minden újranézés alkalmával újabb és újabb dolgokat lehet benne felfedezni, egészen más értelmezést nyer. Sokan megint egy Blöfföt vártak Ritchie-től, azonban Shyamalan-hez hasonlóan ő nem akarta ugyanazt a lapot sokadszor megjátszani, a nevetések helyett inkább a gondolkodást helyezte előtérbe, a nagyközönség azonban nem volt vevő erre a meglepő húzásra, porig is gyalázták a filmet, Anglián kívül nem is nagyon mutatták be sehol. Viszont ez az az eset, amikor nem szabad sem a kritikusokra, sem a nézőkre hallgatni, el kell felejteni, hogy ki csinálta a filmet és tiszta fejjel megtekinteni. A Revolvert nemhogy napok, de még hosszú hetek alatt sem sikerült teljességében megfejtenem, újra és újra meg kellett néznem, annyira foglalkoztatott minden apró kis esemény megfelelő helyre rakása. Szeretem, ha egy filmen gondolkodni kell, de ilyen sok agyalásra eddig egyik film sem késztetett. Guy Ritchie elkészítette a legjobb átverős filmet, amit elég sokáig nem fog felülmúlni senki (legalábbis nálam). Nem is tudom, hol kezdjem, annyi mindent lehetne dícsérni a filmben. A színészek egytől-egyig remekül teljesítenek, Ray Liotta a Nagymenők óta legjobb formáját hozza, André Benjamin kellemes meglepetés, Vincent Pastore jó mint mindig, Mark Strong dadogós bérgyilkosa az egyik legcoolabb karakter a nagyvásznon, Jason Statham pedig élete legjobb (és nem is akármilyen) alakítását nyújtja Jake Green-ként. A Revolver képi világa hibátlan, utoljára hasnolót az Oldboyban láttam. Tökéletes képi világhoz ütős kis zene is tartozik, Nathaniel Mechaly nevét ezentúl meg kell jegyezni, Vivaldi, Beethoven és Morricone csak mégjobban emelik a színvonalas filmzenét. A Revolver az első képkockától az utolsóig mestermű, Guy Ritchie ezzel az egy filmmel felverekedte magát kedvenc rendezőim közé. Apropó utolsó képkocka, a végefőcím teljességében elmarad, csak a nagy feketeség fogad bennünket (kb. amilyen sötétség lehet a fejekben a film után), Ritchie nem akarta megzavarni a filmélményt, ez a húzás szintén telitalálatnak bizonyult. A Revolver méltatlanul mellőzött remekmű, alltime toplistám második helyezettje az Oldboy mögött. Akik a szórakozás mellett nem lusták az agyukat is használni, azoknak hosszas gondolkodnivalót adhat a Revolver, de a gengszterfilmek kedvelői is nyugodtan megpróbálkozhatnak vele, mert a film több szinten működik.
Értékelésem: 10+/10
Human! Meglepődtél a két év csúszáson? Engem az lep meg, hogy egyáltalán bemutatják, nagyon nem nézőbarát film (mondom ezt úgy, hogy alltime toplistámon 2. helyen szerepel). Bár már láttam legalább tízszer, ha valami csoda folytán bemutatnák itthon, a premier napján megnézném. Nem mondom, hogy a Revolver ordít a nagyvászonért (az sokkal inkább igaz lett volna a The Fountain-re vagy a The New World-re), de ez a nemzetközi bolykott csak egy dolognak tudható be: az emberek lusták gondolkodni.
Revolverről elég ennyi, inkább beszéljünk a világpremierekről. Én sem venném zokon, ha például nem 4 hónapot kellene várni a Grindhouse két fele között vagy esetleg 13 év késésnél kicsit előbb került volna bemutatásra a Kutyaszorítóban és furcsamód Spike Lee 2004-es filmje is valahogy csak idén talált utat a mozikba. Egy csomó bemutatásra érdemes film nem vagy csak később kerül nálunk moziba, helyettük az összes Trágya Movie, Tim Allen önmagát alulmúló vígjátékai és a Wayans-tesók siralmas paródiakísérletei jutnak időben a kedves nézőnek. Annyira mondjuk engem nem vág földhöz ez a várakozósdi, mert türelmes típus vagyok, de kicsit zavaró, amikor az aktuális online/offline külföldi sajtóban a nálunk majd pár hónappal (vagy esetleg évvel) később bemutatandó filmekről lehet olvasni. Ha már ilyen nagyszerű netközpontú világban élünk, akkor ezt kihasználva kicsit meg lehetne sürgetni az információterjedést és a mozik mellett több fronton rohamozni. Érdekes módon akik eddig bepróbálkoztak (volna) filmjük egyszerre több médiumon való megjelentetésével (DVD, online stream, mozi), azokat szépen rábírták egy udvarias visszalépésre. Egy híradós hasonlattal élve (bár ez nem fedi teljesen a valóságot, de van némi alapja): Meddig van egy hírnek értéke? Amíg közszájon forog és le nem cseng a kezdeti lelkesedés, hogy később a helyét átvegye egy másik, annál újabb. Így van ez a filmeknél is. Az szép és jó, hogy olvasgatjuk az aktuális amerikai Box-office elemzéseket, hogy az American Gangster így, a Saw IV meg úgy, de ez igazából nem sok mindent befolyásol, mivel csak hónapok múlva lesz szerencsénk a filmekhez. Majd megdöglök, hogy megnézhessem végre az új Jesse James-filmet, aztán még az is lehet, hogy erre moziban sosem fog sor kerülni. Egyszerűen nem értem a forgalmazókat. Nem tudom, hogy van-e rajtam kívül még más filmfesztivál- és díjátadójunkie, de ebből a szempontból teljes katasztrófa a dolgok jelenlegi állása. Milyen már az, hogy egy Oscar díjátadó előtt a legjobb film kategóriában jelölt alkotások közül kettőt láthatott a kedves magyar néző (a külföldi jelöltek közül meg csoda, ha valamelyiket bemutatják). Az amerikai utolsó negyedéves díjszezonra gyúrós időszak nálunk rendszerint a következő év első felére csúszik, hogy még véletlenül se legyünk képben ki-miért-hogyan kapta azt amit megérdemelt/nem érdemelt. Nem csak a legnagyobb blockbustereket kellene időben vetíteni, hanem ezt nyugodtan ki lehetne terjeszteni a kisebb, de szintén jelentős alkotásokra. Az utóbbi évekből nem jutott el moziba a The New World, a Hustle & Flow, a Half Nelson, a The Fountain, hogy csak a legfontosabbakat említsem. A legjobbak sokszor sajnos el sem jutnak a nagyvászonra, helyette a huszadrangú magyar szarok és az ótvar hollywood-i tucatfilmek döntögetik itthon a nézőcsúcsokat. Alapvető változásokra lenne szükség, de hát ez a nagyokosokat hidegen hagyja. Nem baj, 3:10 to Yuma is előbb lesz meg DVD-n, mint itthon moziba kerülne.
Ja, még annyit, hogyha már ennyire nem kapkodják el egyes filmek behozatalát, akkor nyugodtan műsorra lehetne tűzni jópár régebbi nagy sikert vagy itthon még nem bemutatott remek kis filmeket. Mit meg nem adnék egy Gladiátor-Rettenthetetlen dupla vetítésért vagy egy Keresztapa-maratonért.
Az év legjobb alkotásaiból jópárat valami exkluzív vetítésen vagy filmfesztiválon látok (koreai filmhét, anifest), a Titanicot is mindig úgy várom, mint egy messiást.
Vazz, pont tegnapelőtt néztem mert már régóta ott figyelt kiírva, de 20 perc után kikapcsoltam és lefeküdtem aludni.
Huh, hát itt rég olvastam 2 ilyen hosszú kommentet….de bizony akárhogy is próbáljuk szépíteni, ez a film tényleg egy “hulladék”. Én is szeretek gondolkodni egy filmen, és többször megnézni hogy megértsem, ilyen volt pl. a Donnie Darko. De valószínű, hogy ezt csak akkor nézném végig, ha éppen ügynökök kínoznának, hogy fontos katonai titkokat szedjenek ki belőlem. Ott van a baj, hogy az ember nem is akarja megérteni, nem lesznek szimpatikusak a karakterek, a filmnek nincs jó hangulata, az egész úgy rossz ahogy van, az előző filmekből jól ismert kesze-kusza szerkezet itt sehogy sem működik. Egyedül olyan elfogult Guy Richie rajongónak van türelme ezt végigszenvedni, aki nem akarja elhinni hogy a kedvenc alkotója egy ilyen minősíthetetlenül rossz filmet tett le az asztalra.
Öcsém ez a Revolver tényleg rohadt sokat csúszott. Már egy jó ideje megnéztem (kb. 1.5 éve) Nem igazán nyerte el a tetszésem, azt tény hogy elég csavaros, de genszterfilmhez képest túlságosan meseszerű tele van a véletlenre alpozó eseményekkel és így elég hiteltelen lesz az egész, de a rendzés korrekt a színészek pedig nagyon jók.
természetesen bruminak van igaza.
tyler: “Ott van a baj, hogy az ember nem is akarja megérteni” hát bizony ott…
ha valami technikai/”szemét vagy human” észrevétel van, azt levélben.
bobbyperu: Ilynektől kímélj meg hogy valakinek is igaza van, itt vélemények vannak, senkinek nincs igaza, én nem is mondom azt, csak annyit hogy én hogyan látom a dolgokat. Szóval ilyenkor a megfelelő kifejezés a “vele értek egyet” vagy esetleg “egy pöcs vagyok”. Na jó, vicceltem. A lényeg, hogy e revolver egy nagy rakás sz.., SZERINTEM!!!!
Na, azért olyan sokat nem kell agyalni a filmen, kb. úgy adjátok elő, mintha valami metafizikai kérdésekkel foglalkozó film lenne.
Anno, barátnőmmel néztem meg egyszer, és neki is, nekem is nagyon bejött a film, pedig ő kb. még Statham-et is rühellte előtte, meg én se vagyok valami Guy Richie rajongó.
De ez az amerikai, úm. premier, tényleg elég bután néz ki.
Szóljon, aki végig bírta nézni az Inland Empire-t. Lynch benne van a top 10 rendezőmben, a szereplőket is bírom, de ezt egyszerűen nem bírtam 37 percnél tovább.
Aztakr*va, több mint 2 év késés?! Ls így is limited…
Szóval én már láttam a filmet 2 éve :) de nemtetszett…
Hujj, de el volt baszva a Revolver vége.Meg ugy az egész film is kicsit.
Egyedül a bérgyilkos jó arc, de ahogy az ember megkedveli meg is ölik:D
Most jutottam hozzá a filmhez, természetesen rögtön végignéztem, majd jött a “visszatekerek egy jelenethez és elemzem a részleteket” fless. Minnden karakter a helyén van szerintem, Liotta kiváló, saját magával szembeni fellépése a végén pedig elsőrangú önmarcangolás, más kérdés h ő nem lábal ki belőle úgy, ahogy Green.
+ a bérgyilkos tényleg profi, rengeteg apró jelenete van, amiből látszik hogy a karakter telitalálat, pl. amikor a japán/koreai bérgyilkosnő kivégzése után elkapja a futtatóját is.
Ezenfelül ezt a “The Hire” kategóriába sorolnám, csak 1.5 órában.
Kedvenc karakterem a filmben az az arc, akkor Green bátyját oltja, pl. “Noone lives and displeases Gold!” meg “Noone sees Gold, but Gold sees everythin’!”, remek az akcentusa és a szókezelése a tagnak mégha előre megírt mondatokról is van szó.
Az ilyen kis de finoman kidolgozott és a film egészét is meghatározó jelenetek hiányoznak a tucatfilmekből – ezért tucatok.
9/10, túl nagy a Gold személye körüli misztikum, valamint a 2 csaló lehetett volna emberségesebb is Greennel, mondjuk a végén nem kevés kokain marad nála…
valaki elárulhatná mi a fa..ról szólt ez a film
Akkor ide írom.
Óriási meglepetés volt a Revolver. Nagyon keveset hallottam a filmről, akkor is rosszat, így félve ültem le megnézni. Aztán, ahogy néztem, rá kellett jönnöm, hogy ez egy piszok jó krimi/akciófilm. Valóban nem a szokásos Ritchie stílus, más, de nem rosszabb. Nincsenek nagy poénok, mégis sokszor mosolyodtam el, a művészi megvalósítás hibátlan. Az éttermi jelenetsor a filmkészítés non-plus-ultrája.
A színészek remekelnek (Statham, Liotta és a többiek). Mark Strong az itt bemutatott alakításával (fel sem ismertem, vazz) pedig végérvényesen a szívemhez nőtt.
A film végén csak ültem, bámultam a sötét képet, hallgattam a zongora dallamát és nem tudtam megmozdulni percekig.
Nehéz film, de megéri többször is újranézni, hogy összeálljon a kép.
A Revolver egy nehéz, halk film. A remek a részletek kidolgozásában, a karakterek életrekeltésében, a zene profi megválasztásában és a felvételek profizmusában rejlik.
A sztori sejtelmes, nem ezt vártam anno néhány éve mikor megnéztem, viszont rendkívül megfogott a gengszterek finoman odaba*ogatós személyisége. Az ördögtől sem akkor kell félni ha vicsorog, hanem amikor mosolyog. Ez a megállapítás tökéletesen helytálló erre a filmre.
Az én véleményem, hogy ez a film is egy gyöngyszem a sorban a többi mellett, csak ez nem gömbölyű, hanem kissé ovális. De attól még értékes ugyanúgy.