Ez a poszt-apokaliptikus horror a Fangoria Films első produkciója volt még anno 1990-ben, két olyan húzónévvel a műfajban, mint Bruce Campbell és Angus Scrimm, akit a Phantasmból ismerhetünk.
A jövőben az élet egy álom, legalábbis azoknak, akik mélyen a föld alá menekültek az atomkatasztrófa elől, egyenesen az Infinisynth virtuális valóságába, a többieknek a tényleges valóság inkább rémálom maradt, már aki túlélte nem csak a katasztrófát, hanem a kannibál mutánsok támadásait is. Odalent az Infinity lakói eközben vígan pihennek digitális álomvilágukban, csak enni kelnek fel kényelmes ágyaikból. Judy (Marta Alicia) azonban megunja ezt az álvalóságot, inkább menne valahova, bárhova, megnézni a valódi világot. Az óhaja teljesül, egy kopár, hideg világban ébred, ahol mindenütt veszély leselkedik rá. Ekkor ismerkedik meg Stoverrel (Bruce Campbell), aki amolyan Jeremiah Johnson módjára éldegél, látszólag az utolsó felszínen élő emberként.
– Itt mindig ilyen hideg van?
– Nem, télen hidegebb.
Bruce hozza a szokásos formáját, játékával két amolyan utalást is elhintve az Evil Dead 2-re. Azonban a női főszerepet játszó Marta Alicia egy kicsit túlzásba vitte, valahogy túl komoly volt, nem illett a képbe, Angus Scrimm pedig már önmagában is félelem tárgyát képezte.
Steve Barnett, aki már nem igazán rendez, jobban érzi magát a Fox utómunkálatokért felelős osztályának (vagy hogy hívják) alelnökeként, elég zord világot festett a képernyőnkre, és itt-ott kellőképpen klausztrofóbiás légkört teremtett meg a földalatti katakombákban. Voltak pontok, amik a Galaxy of Terrort juttatták eszembe (annak is Mindwarp az egyik címe, érdekes), egy kis Mad Max feeling is előjött, no meg a későbbi Mátrix, ugyanakkor egy kis Texasi láncfűrészes is beugrott nekem a horrorosabb jeleneteknél, a vérrel sem spóroltak, de javarészt inkább a sci-fi volt előtérben.
Pusztán érdekesség, hogy a sztorit az a John D. Brancato és Michael Ferris írta közös Henry Dominic álnéven, akik most a Terminator 4 szkriptjén dolgoznak. Mellékes érdekesség pedig, hogy Bruce itt ismerte meg második feleségét, a jelmeztervező Ida Gearont.
A filmet először még a VHS időszakban láttam, alig rémlett belőle valami, vicces volt, ahogy kisebb részletek így beugrottak nézés közben. Elég jól szórakoztam, még a lassabb részeken (amik azért vannak benne) sem mondhatnám, hogy unatkoztam. Megérdemel egy 7/10-et.
Tetszik a story, azt hiszem utánanézek a filmnek. Jó a cikk is, mint kedvcsináló, nálam működött! :) thx
jo kis film ez. en meg malajziaban lattam. reggel 10-kor adtak a tv-ben. :) vicces, hogy muzulmanok, akiknek kvazi minden tilos, de ilyen megis mehet a tv-ben fenyes nappal :D