Rescue Me rajongóként a film megtekintése kötelező programként szerepelt a hónapokra bontott to-do listámon, hiszen Peter Tolan írta és rendezte a filmet. Ki? A csávó a Rescue Me másik atyja Denis Leary mellett. Nem kertelek, teljesen benne volt a Finding Amandában az a szabadájú dumával, néhol valós, néhol meg nagyon elszállt helyzetekkel támogatott hangulat, ami miatt az ember a Ments meget is nézi.
A történet röviden annyi, hogy egy tv sorozat írója elmegy megkeresni Amandát. A háttere az egésznek pedig az, hogy alkohol és drogfüggő volt, de már tiszta, viszont a lóversenyről még nem tudott lekattanni. A feleségével folyamatosan megy a bizalomért a harc és amikor megtudják, hogy az unokahúga Las Vegasban kurva, és valószínűleg rákattant a kokóra is, akkor az író, hogy bizonyítsa felesége felé az elkötelezettségét, elmegy Las Vegasba megkeresni, aztán a rehabba rángatni Amandát. A feleség felé nem ezzel a tettel, hanem azzal akar bizonyítani, hogy megállja a piát, drogot, meg a szerencsejátékot is a bűn városában. Alapvetően halvaszületett ötlet, nem?
A film természetesen csak a fasza párbeszédek miatt működik, mint a jobb indie cuccok általában. Az ötletben semmi világmegváltás nincs, akár egy pg-13-mas komédiát is lehetett volna belőle forgatni, de szerencsére ilyenről szó nincs. Peter Tolan nem egy rendezőzseni, de az elszálltan életszerű káromkodások, a képernyőt megtöltő pszihopata “normális emberek” és a drogárus söpredék, akik valójában sokkal normálisabbak mint a normálisok, teljesen színessé teszik a két főszerpelőt, Amandát (Brittany Snow) és Taylort (Matthew “Ferris” Broderick) körülvevő várost. A bűn gyönyörű városát.
Finding Amanda értékelés
Nem volt az a nagy film, ez tény, de a Made of Honor után megnézve mint a friss levegő, úgy hatott a nem cukormázas, leginkább sötét dramedy környezet, aminek a vége felé is mer viszonylag merészeket húzni az író. Ez részemről egy 7/10 lett, és majd pár év múlva újra nézős, talán kihozzák ezresért addigra.
nekem is már rég óta ott figyel a (virtuális) polcomon… eddig valahogy nem éreztem indítatást, de most már megvan a lökés…
A film a maga módján meglepöen valósághü (hülyeségnek hangzik, de…). Amikor az ember mély, konfliktus–feloldó monológot vár, csupán egy hús-vér ember öszinte vallomását hallja, ahogy a tipikusan komédiás véletlenek is feloldódnak a filmhez kevert valóságban. Egyszerüen jó ez a film: a poénok müködnek, nem csúszik át nyálasba, a szellemes párbeszédeket pedig még Woody Allen is kirakhatná a vitrinbe. Brittany Snow és Matthew Broderick pedig nagyszerü alakítást nyújt. Sosem bírtam Brodericket, de ennél nagyobb költségvetésü filmekben lenne a helye, tehetsége az van hozzá. Erös 7/10.
Off: Köszi human. Ha nem írsz róla, Broderick miatt meg sem nézem:P
némá, a második komment az év meglepetés lehúzókomédiánál.