Régóta tervezem újranézni a jó öreg katasztrófafilmeket, a múltkor már elkezdtem a sort a Pokoli toronnyal, és most kezem ügyébe került a repülőgépek, vagy éppen az azon utazók rémálmainak sorozata is.
Az első részre bevallom, szinte már nem is emlékeztem, most már tudom, hogy miért. Ebben a részben volt a legkevesebb cselekmény, voltaképpen inkább szólt a reptéri kapcsolatokról, mint a tényleges katasztrófáról. Persze, volt az is, hiszen kell bele, de a több mint két órás játékidőhöz képest mondhatni eléggé elenyésző.
Egy gép elakadt az egyik pályánál, egy másik valószínűleg veszélybe kerül egy mentálisan nem éppen tiszta ember miatt, de az igazi dráma a párkapcsolatok körül zajlik, kit mikor hagy ott az asszony, illetve ki mikor hagyja ott az asszonyt, két szerelmi háromszögünk is van, amin „izgulhatunk”. Plusz kapunk egy kis betekintést a reptér működésébe, és megtudhatjuk azt is, hogyan repüljünk jegyvásárlás nélkül, persze ez utóbbihoz nem árt, ha elbűvölő idős hölgyek vagyunk, úgy legalábbis hatásosabb.
You promised me a box of cigars if I pull this off, right? Whataya standin’ there for? Go get ’em!
A színészek között a főbb szerepekben ott van Burt Lancaster, Dean Martin, és Jacqueline Bisset, de őszintén szólva egyikük játéka sem hatott meg túlságosan. Általában csak maguk elé meredtek, valahogy nem jött át a dolog. A bibi csak ott van, hogy főleg ők játszanak a film nagyobb részében. Jean Seberg már nagyságrendekkel jobb volt, Helen Hayes is mindenképpen sziporkázott a szerepében, és ugyebár az egyik kedvenc régi színészem, George Kennedy is életet vitt minden egyes jelenetbe, amiben megjelent szivarral a szájában, valahol nem is lehet véletlen, hogy ő tovább is maradt az egész sorozatra, mint ahogy más katasztrófafilmben is kitűnt mackós termetével.
A tractor-trailer jack-knifed and flipped over. It’s laying on its side like a drunken dinosaur.
A rendezés is hasonló volt, néha túl visszafogott, néha túl nyüzsgő, de nagyon jól megoldották a karakterek közötti kommunikációkat ezekkel az osztott képernyőkkel, az mindenképpen tetszett. A trükkök nem voltak rosszak, és azért még ha nem is eresztették el magukat annyira, mint a következő részekben, be mertek vállalni már itt is egy-két dolgot, például repülővel farolást.
Az az igazság, hogy nem volt a legjobb rész, nekem mondjuk a ’77 a kedvencem, no de arról majd, ha odajutok. Mindenesetre a sorozathoz tartozik ez is, hiszen ezzel indult, szóval semmiképp sem lehet kihagyni a sorból, és ha az ember nem úgy ül le, mint egy átlagos katasztrófafilm elé, hogy jó sok feszültséget vár, és hasonlókat, akkor akár még tetszhet is neki. Nálam egy 6/10-re most jó volt, sajnos már gőzöm sincs, régen mennyire pontoztam magamban, jó lenne tudni, de valószínűleg akkor is unatkoztam picit.
Asszem anno Hitchcock is fontolgatta, hogy forgat egy Airport epizódot,
mert megfogta az alapötlet, de sajnos nem lett belőle semmi.
az első rész alapját tudtommal egy Arthur Hailey könyv képezte, a címe asszem pont Repülőtér volt. mindenesetre az egész filmciklus meghatározó filmélménye volt gyerekkorommnak, ahogy a pródiái is, pár évvel később. :)
ja, nem is teljesen katasztrófafilmnek készült, ez tény, csak mivel én már mint kész sorozatot láttam anno, akarva akaratlanul is úgy kezelem, valszeg a katasztrófaközelibb folytatásokat már a poseidon is inspirálhatta
ja, majd airplaneről is írok vmikor, úgyis kell majd régi paródiákat is újranézni :)
off: és a Halál 50 órája? arról nem írsz egyszer?
részemről csak airplane :D
“Általában csak maguk elé meredtek, valahogy nem jött át a dolog.”
ez ugy altalaban jellemzo a regi “klasszikus”, de nem kulonosebben nagy koltsegvetesu filmekre, es foleg a sorozatokra. hihetetlenul vicces nezni mai szemmel, h pl az orion urhajo fantasztikus kalandjai, ami annak idejen egy feszes, porgos, halalizgalmas sorozatnak tunt, mennyire arrol szol, h a szineszek teljesen fasult arccal, nulla testbeszeddel deklamaljak, h “kapcsoljatok be az ionagyukat!” meg “uristen, meghalunk!” :) alfa holdbazis, angyal detto.
mondjuk az sem túl jó, amikor átesnek a ló túloldalára, de az általában olyankor van, ha túl sokszor inkább színházban lép fel adott színész :)
amúgy ez annyira sztem nem volt kis költségvetésű, mert azért voltak nevek, azokat is fizetni kell, és láttam másban is őket, és ott nem volt velük bajom, csak itt vhogy nemtom, olyan semmilyenek voltak nekem, a többiek, akiket említek még, simán lejátszották őket sztem
basszus, reflexbol airplane-nek olvastam, neztem is nagyot az ertekelesen :D
Ebben a részben volt az, hogy egy Nancy nevű légikísérő -valamelyik főszereplő nője-vezette az utasszállító repülőgépet? Azon nagyon kiakadtam, mikor többször beordítják a képünkbe. -Nancy vezeti a gépet, Nancy vezeti a gépet!
Anak szerintem az a ’75. Amúgy nekem is a ’77 a “kedvencem”… De inkább az “Airplane”-ek :D
Én nem tudnék megnézni egyet sem az airplane után…az a film A klasszikus :D
most komolyan, srácok, az Airplane egy paródia, azon kívül, hogy vett az Airportokból is dolgokat, nem sok köze van hozzá
Nem az összefüggés a releváns, hanem, hogy az Airplane a maga kategóriájában klasszisokkal veri az Airport-ot.
de nem sok köze van hozzá, gondolom, ha írnék a zero hourról, ott is csak airplaneről beszélnétek… viszont annál még meg is érteném, mert sokkal több köze van hozzá, még az airport 75-nél is azt mondom, valahol megértem, mert annak van az airportokból a legtöbb köze hozzá
azért nem nézni meg valamit, mert az airplane, aminek kvázi semmi köze hozzá, főleg az airport első részéhez, a későbbi részekből egy pár elemet kifigurázó paródia, “A klasszikus”, szvsz szimplán botorság
amúgy az megint egy másik dolog, ha vki nem szereti a katasztrófafilmeket, hát istenem, ez van, mondjuk teszem azt, az első rész inkább egy oscarra hajtó dráma volt