Basszus, az az igazság, hogy ezt még a múlt csütörtökön megnéztem, a bemutató napján, és azóta várom, hogy viszonylag értelmes gondolataim szülessenek róla, de nem történik ilyesmi. Az egyedüli, ami állandóan előkerül a fejemben, hogy ez öreg film, én ehhez még fiatal vagyok. Természetesen nekünk is van benne üzenet, nem vitatom egy percre sem, de mégis az öregsége az a gondolat, ami zakatol, pedig még hiszek is benne, hogy akár egy ember is változtathat rajtunk.
A történet röviden annyi, hogy 50-60 között éldegéli nyugodtan és unalmasan az életet a főszereplő egyetemi professzor/író. Dolgozik a következő könyvén elvileg, előadásokat tart, de tulajdonképpen csak vegetál az egyedüllétében. Mindez megváltozik, amikor NY-ba kell mennie, ott tartani egy előadást.
A nagyvárosban levő otthonába érve ott kétlakásfoglalót talál, egy párt, akinek a férfitagja tele van élettel. Ezt azért tudjuk meg, mert amikor látja, hogy nincs hova menniük, akkor megengedi nekik a maradást, amíg nem találnak valamit. Aztán a férfi életkedvéből, zsongásából, zenéjéből átragad rá is valami, ami kimozdítja az apátiájából. Még történnek dolgok (a film másik mondanivalója), de nagy vonalakban ez van.
Visszafogott film, szépen lassan halad az útján, ahogy a rendező előző munkája, a Station Agent tette, de most valahogy elhibázott engem. Sajnálom, mert valahol nyilván szeretni akartam a filmet, hiszen az előző munka egyszerűen remek, de pont ezért halogattam a megnézésért sokáig (neten volt már ó mióta, kedves forgalmazók), mert azt éreztem a trailer alapján, hogy kicsit csalódás lesz. Jaj, nagyon elkerülendőre írtam ezt a recenziót, pedig jó a film, de 6/10-nél többet nem tudok az élményre adni.
ez a tortenet vegtelenul egyszeru, hasonlit a doubt-ra. van valami alapbonyodalom, a tortenet alig halad es inkabb csak a szereplök viselkedesere/viszonyara koncentral.
történet-technikailag csak annyi, hogy akaratlanul is az ember arra gondol a vegen, hogy jéé a telefont még nem találták fel?? ugy ertem ha a realitasban gondolkodunk, a vegkifejlet nem annyira tragikus.
a fekete csaj eleg idegesito karakter, de tenyleg leteznek ilyen tesze-tosza nok…
a dobos jelenetek mind nagyon jok
szerintem éppen a történet “egyszerűsége” miatt a hangsúly a karaktereken és az őket megformáló színészeken van, akik nagyon jók, hihetően hozzák a karaktereket és szerethetőek/megérthetőek. az egyik fő bonyodalom-szál egy manapság “divatos” problémából építkezik, de kliséktől viszonylag mentesen, életszerűbben, mint várnánk – nekem ezekért is, és a végkifejlet miatt is tetszett a film.
továbbá volt egy-két feltűnően szép operatőri megoldás, és pluszpont a csodás filmzene is, ami erősítette a filmben több témában is jelen levő kettősséget.
megfelelő hangulat kell hozzá és talán az a pécsi moziterem, ahol csak ketten nézitek a filmet… ;)
nekem 8/10 volt így.
Nagyon sajnálom, hogy nem jött át a legjava. Nézd újra kicsit később. Nekem simán rajta volt a 2008-as legjobb drámák listáján, és meggyőződésem, hogy ez a legkomolyabb és legkifinomultabb poszt 9/11 film.
Sztem egyszerű, de nagyszerű alkotás, Richard Jenkins fantasztikus! 8/10
Engem megfogott anno, legalább mint a Station Agent
8/10
Szerintem jó film, kellemes hangulattal. Nekem legalábbis tetszett, olyan 7-8/10, talán inkább 7. A dobos jelenetek külön említést érdemelnek, nagyon jó volt mind.
nem igaz h még mindig mondanom kell, hogy simán csak ne reagáljatok a nyomi flamere, aztán annyi.
Nálam szintén a tavalyi év egyik legjobb filmje, 95%. Sztem jobb mint az állomásfőnök, de csak nagyon minimálisan, hiszen az is zseniális.
Csatlakozom, ez egy nagyon jó film! Simán 8/10. Lehet, mi már öregebbek vagyunk.
a női karakter valoban nem vmi eros – marmint a fiatal lany – de ezt leszamitva szerintem pompas film. szamomra eddig a legjobb az iden latottak kozul.
9/10
Nálam pl. veri a Slumdog-ot, de hát ízlések és pofonok.
nagyon szerettem
Richard Jenkins :)
ez a film unalmas.
de ahhoz képest nem rossz.
A filmről nem lehet túl sokat elmondani – egy visszafogott, lassú és szomorú történet, amelyet ennek ellenére érdemes megnézni. Talán azért mert túlontúl realisztikus és életszagú, így könnyű vele azonosulni! Talán a történet miatt, amely a szabadságról, az életről szól… véletlenekről, amelyek alakítják a sorsunkat… változásról, amelyhez az első lépést nekünk kell megtenni! Talán a szereplők illetve az egzotikus, más-más kultúrákból származó karakterek adják a pluszt. Összességébe nekem tetszett!