Ha esetleg el akarjátok kerülni a The Vow című klasszikust Channing “mit keres romantikus filmekben” Tatummal, akkor javasolnám a One Day-t. Van itt minden: sírás, boldogság, jó zene, Anne Hathaway a fiúknak és valami csávó a nőknek is. Bár ez utóbbi nem annyira karizmatikus, nem is játszik valami jól, viszont Tatumnál jobban illik ilyesmi filmekbe.
Mint kiderült kicsit félreértettem az előzetes információkat, a formula nem az lett, hogy évente egyszer találkoznak, hanem nekünk mindig csak 1 napot mutatnak az évből. Van amikor nem beszélnek évekig, olyankor csak a szereplőket látjuk magukba, máskor épp jóban vannak és abba tekintünk bele. Mindezt valami 20 éven át. Egy hosszú kapcsolat kicsit valóságszerű alakulása.
Valahol 7/10 környékén hozott. Ha ez lenne a romnatikus drámák alsó szintje, akkor nem lennénk bajban. Mondjuk ha azt nézzük, hogy a tévében tegnap épp a 27 idegen igent tolhatták le a bártrak, nos akkor még kiemelkedőnek is számít a One Day. Azért igazán újat nem hozott, de nem unatkoztam.
Kicsit túl nagy ívet adtak neki szerintem, 20 év az sok. Szerintem a srác sem volt rossz, amikor sármolni kellett, később már nem ment annyira neki a szerep. Nem tudok spoiler nélkül írni, lényeg hogy tényleg nem is volt rossz.
Szerintem is jó volt, bár annyira mégsem tudott megfogni, hamar el is felejtettem.
A Reunion c. sorozat is ilyen koncepcióval bírt, az is jó volt :)
A könyvet még tavaly nyáron olvastam, még a film elkészülte előtt. Mivel tudtam, hogy mi fog történni, így meglepetést nyilván nem tudott okozni, de szerintem a jobb szerelmi drámák közül való. Nincs benne a szokásos nyáltömeg, a drámai részt is eléggé hangsúlyozták, és tetszett, hogy tényleg megmutatták a kapcsolat bizonyos mélypontjait. A két főszereplő el lett találva, bár Em-et kicsit csúnyácskábbnak képzeltem a könyv alapján :)
Mindent összevetve, teljesen megállja a helyét, a mostani romantikus filmek mellett még akár “ki is húzhatja magát”, mivel volt súlya a történetnek.