Megnéztük a Római vakációt, a jövő hétre pedig a vágy villamosát pótoljátok velünk, hiszen arról lesz szó. Meg mindenféle másról. Sajnos a Lawless-t csak ketten láttuk.
Heti premierek: Babycall, Démoni doboz, Lazhar tanár úr, Üss vagy fuss
Egyéb: Lincoln trailer
Megtekintve: Lawless
Ajánló: A Diktátor
Ajánló: Sötét zsaruk 3.
IMDb250: Római vakáció
posession-nek van egy kis szójáték jellege, azt is jelenti hogy “tulajdon”. ha jól emlékszem, ezzel is játszottak egy kicsit a trailerben, gondolom azért egyszerűsítették le a dolgot “démoni doboz”-ra magyarul
lazhar tanár úr-ról pedig még annyi “szín” van a történetben hogy egy algériai tanár kerül egy francia kanadai iskolába. hm ez egy ’11-es film … lehet hogy mégis meg tudom nézni
jaj és a római vakáció – eddig is örültem a felzárkóztatónak, de mostmár aztán tényleg nagyon :D azt hittem, hogy nem szeretem a romantikus filmeket meg szálakat a filmekben, de lehet hogy csak a mai mainstream az ami nem fekszik (eheh)
És megint én lettem a “befenyítő kommentelő”, szóval folytassuk a jó szokásom :)
1953-ban már rég tele volt a mozi klisékkel, de tényleg, vagy félezer romantikus film készült addigra, amelyek közül volt jó is rossz is. A klisék legfeljebb öregedtek nem születtek akkor és azóta.
Most, miéééért fekete-fehér?! Miééért nem szélesvásznú?!
Mintha egy nagyon szőke nőt ültettem volna be a művészmoziba egy 60 éves filmre és a nyalókáján végzett orális fixáció közben nyavalyogna, hogy “ez most miért ííílyen”. Istenkém :D
“Fekete-fehér mert ilyen volt a technológia” – ez annyira tetszett egy 1953-as filmmel kapcsolatban, hogy no comment.
Talán csak annyit, hogy Ted Turner faszsága volt anno, hogy a régi filmeket kiszínezték, úgymond a mai közönség számára, így nézhető meg mostanában például színesben a Délidő, vagy A leghosszabb nap. Szerintem meg ezzel kedves modernkedő Turnerünk szépen megerőszakolt egy csomó klasszikust!
A fekete-fehér film kedvelői egyébként még 1953-ban is inkább azért dolgoztak ilyen anyagra a színes film helyett, mert a színészeket sokkal szebbnek mutatta ez az egyárnyalatú világ. A hibákat elfedte, szebb és plasztikusabb világosítási technikát tett lehetővé és a szereplők tekintetét sokkal mélyebbé, elevenebbé tette.
Tehát, szeressük a fekete-fehért!
Apropó, említette valaki, hogy nem csak Audrey Hepburn első filmszerepe, hanem első Oscar-díja is volt ez a mozi?!
Hepburn legismertebb szerepe egyébként az Álom luxuskivitelben, ha a kisugárzása érvényesülését vesszük, a legnagyobb alakításait viszont A gyerekek órája (1961) és a Ketten az úton (1967) című filmekben nyújtja. Ezekhez képest a My Far Lady maximum egy szórakoztató darab.
Végül A vágy villamosa, amit még nem láttatok.
Basszus, nem láttátok még a vágy villamosát?!
A vágy villamosa egyébként inkább amolyan kamaradarab, mintsem nagyszabású mozi, mintha egy erős színpadi művet egyszerűen egy az egyben átültettek volna a vászonra annak minden erejével.
A mozi immár 61 éves és mégis NAGY ereje van, annak ellenére, hogy nehéz, szenvedős darab, Tenessee Williams legkeményebb munkáinak egyike. A dialógok kemények, bár színműnek íródtak és ezt néha érezni is rajtuk.
Az ereje, az örök érvényű ereje, ami viszont elidegeníthetetlen tőle az Marlon Brando alakításában keresendő. A fiatal Brando, aki a színházban már teljesen a magáévá tette a barbár Kowalski szerepét. Elia Kazan nem hiába harcolt azért, hogy akkor ez a szinte ismeretlen fiatalember megmutathassa mit tud a moziban is.
Brando pedig megmutatta, magnetikusan uralkodik az egész filmen, és ezzel minden figyelmet magára irányít. Kowalski összes nüanszát: hangszínét, arcjátékát, testbeszédét, állatias, férfias vitalitását úgy hozza, hogy olyan kortársai, mint James Dean,vagy Paul Newman, később Jack Nicholson, Robert Duvall mind őt tartották a legnagyobbnak. Szinte tragikus, későbbi karrierjét nézve Brando fiatalon mennyi tehetséget, mennyi évet pazarolt el pályáján, már csak középkorúan felelevenítve, amit fiatalon tudott.
A darab klasszikus értékei mellett maga a film Brando miatt maradandó máig!
Hiába Vivian Leight kapott Oscart Blanche szerepéért, Brando elhomályosítja filmtörténeti szempontból is.
Leight-et egyébként Brando nem is kedvelte túlságosan, hiszen azon felül, hogy egy egész más színészstílust képviselt szeretett színpadi társát Jessica Tandy-t (Miss Daisy) szerette volna partnerének, de Kazan ezt már nem tudta összehozni.
Üdv,
a “kommentelő”
symor: a fekete fehért még megadom, sőt, említem is hogy én szeretem, de miért szőkenőség ha egy icipicit zavar a 4:3? A The Last Resort kiszivárgott pilotján is rohadtul zavart, a régi filmeken is zavar, nem függ össze a korával.
De nem szeretem amikor előre írsz filmről.
human:
Különszedve talán nem az (szőkenőség), de egymás után azon nyafogva, hogy ilyen-olyan, amikor máshogy annyival jobb, vagy csak más lenne egy klasszikus film esetében a dolog az szerintem nem állja meg a helyét, “icipicit”.
Legközelebb majd visszafogom magam, csak hát Brando, ez a NAGY BRANDO lesz, nem az ellustult, elfásult, hanem az egyszerűen NAGY.
Egyébként biztos lesz olyan mozi is az IMDb250-ből tőletek, amit még nem láttam (eddig nem volt :) és arról majd mélyen hallgatok.
Mélységes elnézést az előzetes elragadtatásért!
látjátok mi történik, ha emlegetitek a hallgatókat? :D
szőkenőség, pláne ilyen plasztikusan kicsit erős, dehát az interneten vagyunk, ennél durvább az alaphang általában
symor védelmében pedig – legalább nem spoilerezett, nekem jobban meghozta a kedvem hozzá. és eszembe juttatott egy vonnegut novellát, amiben azt hiszem ezt a darabot játsszák el.
amúgy szélesvászon meg színes film szerintem is jobb lenne – persze nem bármi áron, bár még nem láttam utólag színezett filmet, de elég rosszul hangzik. de ha valamilyen varázslatos módon lehetséges lenne hogy jobb verzió legyen belőle, szerintem mindenki jól járna. kivéve a hipsterek muhahaha
nem szokott különösebb bajom lenni az utólag színezett filmekkel, érdekes színviláguk van, az tény, de nekem úgy is tetszenek, és mondom ezt úgy, hogy ff-ben is láttam őket, és nekem azzal sem volt bajom, más hangulatuk van, az biztos
viszont a 4:3-ért én sem vagyok oda, bár azt pláne nem csípem, mikor azt vágják még tovább, hogy aztán szélesvásznúként adják el, akkor már inkább 4:3, és ha pl. filmnoirokról van szó, akkor erőszakot teszek magamon, és úgy nézem, mert máshogy nem lehet, mostanában jött ki jó pár bd-n, szóval már a minőségre sem lehet akkora panasz
római vakációt szerettem, nálam azon filmek közé tartozik, amik jólesnek sokadjára is, vicces, hogy a fent említett ketten az úton bőven sok volt nekem egyszer is
ellenben sajnos brandót sosem szerettem (mielőtt még… elismerem, de az tök más tál tészta), így a vágy villamosa sem a szívem csücske, de kíváncsi leszek, nektek hogy tetszik majd
Furcsállottam, hogy a Lawless kapcsán meg sem említettétek Gary Oldmant, ennyire semmilyen volt a filmben? A klasszikus filmek moziba hozatalával kapcsolatban pedig, amit én személy szerint nagyvásznon néznék, az egy Clint klasszikus, az Unforgiven!
Marv: jó volt, de ha 5 perce van összesen akkor sokat mondok.