Pár hete írtam az idei év egyik legfeelgoodabb filmjéről, a Begin Againről, ami sok klisét elkerülve szólt az újrakezdésről, erre itt a Chef ami hasonló témát boncolgat, de nagyon máshogy.
Nem akarom a két film összehasonlításával elütni az időt, de egy bekezdés elfér, mivel annyi helyen olvastam, hogy mennyire hasonlít a Chef és Begin Again. A téma tényleg stimmel, de a kidolgozás teljesen más, és pont emiatt nem halványulnak el egymás fényében. Míg a Begin Again néhol zseniálisan szerkesztett produceres darab (végtére is a főszereplő munkája is az), addig a Chef tiszta jazz, tele improvizációval. Teljesen más érzés nézni mindkettőt, de abszolút jó érzés marad utánuk.
A történet annyi lenne röviden, hogy van egy konyhafőnök, aki összetűzésbe kerül az étterem tulajdonosával, mert az nem engedi kibontakozni, ugyanazt várja el tőle minden este, mivel “emiatt járnak ide az emberek, a Casper best of miatt”. És persze, itt főzésről van szó, de minden kreatív szakmára illik ez, amikor a bevált slágereid nyomod és nem tudsz megújulni valami miatt. Nem lehet mindig a külvilágra fogni természetesen.
Nyilván az a fordulat jön, hogy felmond és újra magára talál, feléled benne a tűz ismét. Nem a történet bonyolultsága adja el a filmet, hiszen mint említettem, rengeteget improvizálnak az előbbi bevált vázra, és amiatt jó az egész. Egyszerűen végig lehet mosolyogni még a ritmustalan jeleneteket is.
Extra jelentést ad a Chefnek, hogy tulajdonképpen a rendező Jon Favreau is ugyanígy be van ragadva a karrierjében. Az Iron Man első része túl nagy siker volt neki, ahonnan csak lefelé volt út, lásd Cowboys and Aliens, erre jön és szinte semmi pénzből összehoz egy örömfilmet. A következő rendezése mondjuk a Jungle Book lesz, szóval lehet a Soderberghi “egyet nekem egyet a stúdióknak” mód lesz a vége a dolognak.
A szereplőgárda parádés, Favreau szerencsére jóban lett pár nagyobb névvel (ScarJo, Downey, Vergara), akik így kevés pénzért is szívesen dobták fel a filmjét, de a főszereplő trió itt a lelke mindennek, és ők remekelnek: Jon Favreau, John Leguizamo (végre újra!) és Emjay Anthony.
Valahogy nagyon betalált nálam ez a film, igazából jobban, mint a Begin Again, hiába szétesettebb. Például itt a kiteljesedő családi szál sokkal rosszabbul van kidolgozva, végigvezetve, mégis… ezután könnyebb volt átgondolni pár dolgot a jövőről. Így a pontozásnál szerintem vonjatok le 1 pontot, de még úgy is marad elég. Nagyon ajánlott darab.
ui: egyetek a megnézése előtt.
még nem láttam, de a teljesítménye alapján egész jó kis sleeper hit lett, ahhoz képest, hogy szinte végig 1000 mozi alatt futott. egyedül azt sajnálom, hogy júni közepe – vége felé nem lőtték 1500-1800 moziba, akkor simán elmehetett volna 50M körülre is.
Csodáltam, hogy nem volt külön korhatár a film elején, mert ekkora FOODPORN talán csak a Hannibal szokott lenni :D Ízléses volt a tálalás (mármint a jelenetek), a karakterek jópofák voltak, Vergara-tól se akartam falnak menni végre, szóval ez tényleg egy jutalom minden nézőnek.
Két napja kb, hogy láttam, és azóta is ajánlom mindenkinek. A Begin Again még nem volt meg, majd itthon, ha kijön, de most már nagyon kíváncsi vagyok arra is.
És csak azért se vonok le egy pontot, szívem szerint inkább hozzáraknék inkább, simán újranézős lesz ez szerintem.
Nekem egy nagy Twitter-reklámnak tűnt az egész, de a kaják kurvajól néztek ki benne.
Ma neztem meg mindkettöt. Teljesen egyetertek Humannal. A Chef jobb volt hangulatban. Nagyon aranyos es teljesen feel good movie. Mindenkinek ajanlom. Bar a zene inkabb latin volt, mint Jazz, mivel ugye legtöbbnyire kubai anyagrol szolt a cucc.
Bar lehet nem konkretan a zenere ertetted, hanem a szerkezetre… akkor mea culpa
a zene nem jazz volt az tény
Nem ért semmit, hogy előtte letámadtam a hűtőszekrényt… Muszáj volt még utána is bekapni pár falatot. :D
egy baja volt a filmnek, hogy vege lett
Netflixen megint szembejött, simán megérte a két órát, pedig legalább másod, ha nem harmadjára néztem. Abszolút egyetértek a kritikával, klassz darab.
ritka az ilyen.