16 hozzászólás a “Podcast: Nyilvános vetítés 626: Furcsa dolgok ezek” bejegyzéshez

  1. érdekes, amit Wayne mondott, hogy a Thornál is több film kellett ahhoz, hogy a poénkodáshoz eljussunk és a JL ezért is döcög, nem csak a totális irányváltás miatt.

    és valahol amúgy tényleg jogos, mert a megfelelő karakterdinamikához idő kell, hiába ismered őket akár régről, hogy Batman karcos, Superman kemény, Flash meg a hülyegyerek. a szinészeknek is össze kell forrniuk és ugyan a Thornál (nem) kicsit átestek a ló túloldalára, valóban az kellett, hogy Thor és Hulk(Banner) eljussanak ide.

    sokan amúgy a Gyuruk Urával példálóznak, hogy mennyi karaktert mozgat és mégis muködik. de ott az első filmben tényleg relative kevés a katartikus karakter megmozdulás, vagy a film vége felé tolódnak, mig a jópofáskodó részek főleg később jönnek, a 2., vagy 3. részben – Gimli és Legolas pöcsméregetése, Gollam ökörködései Frodóékkal, Trufa – Pippin marhaságai és addigra azért már eltelt 4-5 óra velük közösen.

    bevédtem én is a Marvelt többször azzal most a napokban, hogy ők mindössze egy filmmel többet húztak az Avengers előtt, mint a DC a Ligánál, de ez is hülyeség, mert az MCU-ban Vasember, Thor, Amerika Kapitány, Hulk, kvázi Black Widow is kaptak saját filmeket és mindenki fel volt vezetve, még a főgonosz is. a DC egy filmmel kevesebbet használt el, ráadásul egyet feleslegesen a Suicide Squadra, szóval náluk tényleg iszonyat lemaradás volt, hogy Flash, Aquaman és Cyborg most együtt jelentek meg.

    szóval kevés időt hagytak maguknak épitkezni és túl korán akartak jópofáskodni, olyan karakterdinamikát felhúzni, aminek semmi alapja nem volt.

  2. my man
    booya

    az oceans 11 hány karakterrel vicces egy értelmes plot mellett? ahogy ott, úgy itt is vannak kisebb karakterek, és megoldható. csak hát össze kéne fésülni a film hangnemét és a többi probléma. szerintem nem a marvelhez kéne hasonlítgatni folyamatosan, hanem a rendes filmekhez, ahogy nolan tette amikor nekiült a sajátjának. főleg, hogy az univerzumozás igazából csak a marvelnek jött be, a sima folytatások pedig sok franchisenak.

  3. az Oceans is jó példa, de kicsit nekem kilóg, mert a zsáner jellegéből adódva nem voltak belekényszeritve abba, hogy meg kellett volna törni a cselekményt akciókkal. simán megengedhette magának Soderbergh, hogy a szereplőkre fókuszálva egyengette a történetet – de nyilván igy meg az a kihivás, hogy ennek ellenére feszes legyen a plot.

    de amúgy pont ilyen szempontból az Avengerst újranézve teljesen átüt, hogy minden egyes megmozdulás, beszólás és a sikhülye történet is a karakterdinamikának játszik alá. ezért (is) esett szét az Ultron, mert ott már nem az ensemble volt a lényeg, hanem a következő phase felépitése.

    és azt is adom, hogy nem a Marvelhez kéne magukat méregetni, hanem a saját elképzeléseiket kimaxolni, viszont azt végig következetesen. egyik filmről a másikra hangnement váltani eleve necces, de egy szinte kész film esetében meg netto tökönlövés.

  4. akkor Armageddon :D az is összeszedi a csapatot és végig tartja a tervezett hangulatát, miközben még akció is van. Főleg, hogy mintha Aquaman onnan érkezett volna az a rock dalos bemutatással.

  5. Jó volt megint a podcast, köszi! :)

    Viszont akkor pár meta-szintű megjegyzés amit human az elején és a végén mondtál, először a kommentelésről. Vissza lehet keresni, én régebben mindig írtam olyan kifejtőbb kommenteket amik az adás alatt megfogalmazódott véleményeim voltak. Csak éppen ezekből sosem lett beszélgetés sem a részetekről, sem más kommentelők részéről. Így viszont már nem szánom rá az időt (mert egy hosszabb kommentet végiggondolni és leírni, az bizony idő. De ha meg csak magamnak írom akkor minek.
    Szóval hallgatni továbbra is nagyon szívesen hallgatom és nagyon örülök hogy van podcast és mindig várom az új részeket (és hiányzik ha nincs minden héten), de ha interaktivitást szeretnétek ahhoz a podcasten túl Nektek is interaktívnak kell lennetek. És persze, ezrészetekről is még sok plusz idő, és erre amúgy nem is feltétlenül van szükség, mert a podcast önmagában is jó, csak akkor ne az interaktivitáson mérjétek hogy hallgatóknak mennyire tetszik.

    No megyek akkor az itunes-ra értékelni, bár nem ott szoktam hallgatni hanem leginkább youtube (ha ott jelenik meg először), de szívesen hagyok ott értékelést mert tényleg tetszik!

  6. Köszi az adást.
    Érdekes amit mondasz Human a Thor-al kapcsolatban nekem pont fordítva van nekem már kicsit túltolták a poénkodást benne nagyon azt éreztem ,hogy ez már egy kicsit sok és már már idegenként hatott a többi Avengers-es filmekhez képest érdekes hogy pl a Pókembernél még elment a vicceskedés de az valamilyen szinten vadhajtása a dolognak Thornál persze jól szórakoztam a poénos részeken de tényleg volt amikor már túlfokozták a dolgot értem hogy ez valamennyire a rendező sajátosága de nekem mindenképpen furcsa volt hogy ennyire komolytalanul elökörködik. Összeségében nem volt szórkoztató és jó a film de nekem kicsit túleröltették a poénkodást míg a Guardians-t pl imádtam mindkét részt de ez ngyon kilóg a többi Avengers tag-os filmekből. mindegy furcsa…

  7. szerintem a Thor sok sebből vérzett és muszáj volt ezt a komolytalanságot tolni, hogy kicsit elfedjék – de valóban too much lett.

    én a problémát inkább szintén abban láttam, hogy az Asgard szál iszonyat vontatott volt és unalmas, arról nem is beszélve, hogy egy I. kerület nagyságú bolygón bújkált kb. 500 ember egy Isten elől…miközben Hela meg ott teljesen feleslegesen csicskáztatta Karl Urbant, csak hogy a végén az utóbbi karaktere kapjon egy kis árnyékot. teljesen komolytalan és súlytalan volt az egész. pláne, hogy megint egy sebezhetetlen, érinthetetlen főgonosz, aki a világ pusztulását várja, aztán a végén persze el lehet mégis kapni, ezt már túl sokszor láttuk.

    pont emiatt a film első harmada unalmas is volt, utána beindult és pörgött a fun és szó se róla, marha jól szórakoztam, de ebből teljes újranézés max. pár év múlva lesz, inkább itthon átpörgetve a Gladiátoros résztől.

  8. Szevasztok! Köszi a podcastet! Ment az 5* :)
    Csatlakozom az előttem szólóhoz, tényleg jobb lenne, ha a kommentmetőben egy kocsit aktívabbak lennének a többiek, de tudom, hogy ez bazi sok idő.

    @human:
    Az adásaal és az Ernest Cline regénnyel kapcsolatban: A címe Armada, és bár elfogadom a véleményed, de nem értek teljesen egyet vele. Így tippre azt mondom, hogy magyarul olvastad, és/vagy nem vagy annyira benne a cél szubkultúrában, hogy elérjenek hozzád a belwzsúfolt utalások. Én először angolul olvastam, mert az rp1 után azonnal rá akartam erre is vetni magam, de akkor még nem létezett magyar kiadás – szerencsére. Most magyarul olvasom éppen, és azt kell mondanom, hogy biztosan nehéz dolog lehet egy ilyen sok utalással teleszőtt könyvet lefordítani, de sajnos nem igazán sikerült a dolog. Egyszerűen nem sikerült egy csomó mindent rendesen lefordítani, mert a fordítónak érzésem szerint nettó nulla köze volt ehhez a szubkultúrához.
    Véleményem szerint pont a Ready player one a didaktikusabb a kettő közül, ott sokkal szájbarágósabb minden, illetve egy csomó minden olyan, mintha a szövegtörzsbe beemelt lábjegyzet lenne, míg az Armadában rengeteg apróság csak úgy benne van a szövegben: gamer mémek, filmes idézetek, stb..

    Esetleg adj neki egy esélyt angolul is. :) Tudom, hogy csak egy egyszerű szerkezetre felhúzott YA regényke, de én ennek ellenére nagyon élveztem, nálam előrébb szerepel, mint a Ready Player One.

  9. “az Ernest Cline regénnyel kapcsolatban: A címe Armada, és bár elfogadom a véleményed, de nem értek teljesen egyet vele.

    tényleg magyarul ovlastam, de sokszor még a félrefordításnál is értettem mire utalnak. Nem is ez a lényeg, a problémám az volt, hogy ő maga semmit sem alkotott meg, minden csak “ez olyan mint az a film” “ez idézet amabból a filmből”, utalások az utalás kedvéért, nem azért, mert igazán illik mindig a filmbe, mégha a karakterek maguk is popkult figurák voltak. PL a Stranger Things is tele van utalásokkal, de ezeknek célja van, hiszen a gyerekek így fordítják le maguknak a világot, ezt az Armadában nem érezni, hiszen ott például a felnőttek is pont ugyanígy beszélnek. Hogy az örök Gilmore Girlsről ne is beszéljek

  10. Első adás amit hallgattam, amúgy eszembe sem jutna kommentelni, de a végén lévő kis monológgal rábeszéltél. Nekem tetszik a dolog, innentől biztos fogom követni. Szerintem nagyon profin csináljátok, barátnőm, simán rádióműsornak hitte :)

    Építő jellegű kritika, ami nem tetszett:
    – korábbi témára való visszaugrás, új téma rovására
    – egymás szavába vágás, több befejezetlen gondolat is maradt, ami kifejezetten érdekelt volna és nem hagyjátok a másikat végigmondani

    Ha ezek nem lennének akkor 10/10 :)

  11. @human:
    Azért abban szerintem megegyezhetünk, hogy a Stanger Thingsnek könnyebb dolga volt, mert képi világban ezt könnyebb átadni, mint leírva.
    A másik, hogy az Armadában is van azért csavarás, hiszen ott pont arról van szó, hogy ezeket a popkultúrális dolgokat pont azért hozták létre, hogy az emberek könnyebben be tudják fogadni a fő konfliktust. :)

    Én egyébként továbbra sem érzem szájbarágósnak, egy csomó minden nincs megmagyarázva: Leeroy Jemkiiiins, el riesgo siempre vive, és még sorolhatnám a játékokból és filmekből forrás nélkül idézett … ööööö idézeteket. :D

  12. Molroth: nem a magyarázatról beszélünk, vagyis beszélek, hanem az utalások használatáról.

    Vagyis arról, hogy az Armada csak utalások halmaza, míg a Ready Player One mögött volt valami tényleges sci-fi tartalom a nosztalgiába csomagolva, mivel reflektált a társadalomra, addig ez egy elnagyolt valami amiben minden egyes dolog valami régi dolog és ezt szájba is rágja a könyv.

    Nincs két sor Leeroy, “mert az Alienben is így hívták az xy-t” vagy hasonló nélkül. Ha bármi újat látunk, ott az író nem is próbálja annak a filmnek a hangulatát átvenni leírásban és azt ráhúzni a helyzetre, hanem csak odaböki, hogy “ez olyan, mint az a film”. Kicsit olyan, mint a Big Bang Theory, ahol az a csattanó, hogy valami egy utalás, nem pedig tényleges csattanókat írnak.

    És mindezt úgy mondom, hogy a RP1 nekem eléggé tetszett

  13. Koszi a podcastot, mint mindig kiraly volt.

    Thor temahoz, nekem jobban bejott mint a gotg2 mivel nem fogott el fel ora utan az erzes, hogy egy sitcomot nezek… Poenok jobban ultek, es csak par karakter volt a forrasa.

    Stranger things SPOILERS!!!
    Nekem nagyon bejott a filler eleven resz. Nagyon hatterben volt addig nekem es persze hogy mar az s1 ota foglalkoztatott a tobbi kiserleti alany. A behozott karakterek is kello keppen ki voltak dolgozva, remmelem kovetkezo evadokban felbukkannak meg. Osszessegeben ismet remek szorakozas volt, remek folytatas, csak igy tovabb :)

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.


Az írott szöveg (c) 2004- , a médiatartalmakkal az eredeti jogtulajdonosok rendelkeznek.