A filmet úgy építették fel, hogy a főszereplője egy boxoló, aki Thaiföldön az agyát szétdrogozva él, és ezért az ottani legkeményebb börtönöket kell megjárja, amikor elkapják. Az egyetlen esélye a menekülésre az, ha megnyeri a börtönök közöttit thai box bajnokságot. Tényleg ez a tagline “he fights in Muay Thai tournaments to earn his freedom”. Na most ez utóbbi kamu.
A filmben van verekedés, ez tény, de egyáltalán nem egy underdog, harcművészetes film, amiben a végső harc után szabadon sétálhat a hős. Helyette kőkemény börtöndráma, amit a kábítószerfüggéssel fejelnek meg, hogy igazán mélyre mehessen a főszereplő. Mindezt megtörtént események alapján. Hiába a börtönöket túlélő Billy Moore könyvéből dolgoztak, úgy tűnik a volt boxoló keze nem hajlott maga felé az írás közben, szépített sokat, mivel elég durva dolgokat láthatunk. Ha ki is hagyott valamit, azt lehet nem akarjuk tudni, mert így is kemény a film.
A Prayer Before Dawnnál mégis a körülmények azok, amik miatt páran fekaphatták a fejüket. Egyrészről ott van, hogy a rendezője Jean-Stéphane Sauvaire, aki odavan az autentikus dolgokért, ami ez esetben azt jelentette, hogy tényleg vettek fel jeleneteket ezekben a durva börtönökben. A látottak alapján soha nem akarnék oda kerülni, olyan állapotok vannak benn. Nem is csak a rabok erőszakossága, bár nyilván félteném a seggem, de az életkörülmények is borzasztóak.
A helyszínen kívül a főszereplő bőrébe a hangokkal is igyekeznek belerázni minket. Egyrészt folyamatos a zaj, ami ugye idegen nyelvű beszélgetést jelent, és a legtöbb helyzetbe mi is úgy kerülünk, mint Billy, avagy nem értünk egy kukkot sem, nincs feliratozva. Átadja az elveszettség érzését, és növeli a kétségbeesést.
Ez mind arrafelé mutatna, hogy ütnie kéne a filmnek, de valahogy mégsem hatott rám annyira, mint elsőre hittem, hogy fog. Iszonyat kemény, és értem, hogy a drogozás érzékeltetése miatt is esnek szét a jelenetek, erőteljes művész koncepció, viszont a karakter íve valahogy távolságtartása késztetett. Azt hittem, hogy amikor végre újra visszatér az edzéshez, megtalálja magát ebben újra, onnantól jobban leköt majd, de ehelyett utána is érdektelen maradt. Értem, hogy az addikció elleni harc egy életre szól, de legalább valami kéne Billy jellemébe, amibe kapaszkodhatunk a film nézése közben.
Így hiába a rendező törekvése, a rengeteg pozitívum mellett mégis a középszer felé tudnám sorolni a filmet. És még egyszer mondom, aki valami harcművészetes dologra vágyik, az jobban gondolja meg.
Ettől függetlenül tuti megnézem,ebben a kategóriában csak pár évente rendeznek filmet főleg,hogy igaz történet.
Biztos megnézem majd a filmet, érdekesen hangzik, a kuriózum felülírhatja az esetleges hiányosságokat.
Iszonyúan unalmas film volt. Hatalmas csalódás.
Nekem nagyon tetszett, végig feszültség volt, naturalista bemutatásmódja feledteti hogy egyáltalán kamerával vesznek statisztákat, mintha inkább doku lenne a thai börtönök véres valóságából. Megérte megnézni, megdöbbentő volt.
a kameramozgástól 10 perc után már patakokban folyt a könnyem, elképesztően zavaró volt az élesség ugrálása.
nagyon szűk plánokat használtak végig, a rúgásokból – ami a thai boxnak a legfontosabb része – semmit nem lehetett látni.
de ettől fúggetlenül korrekt✌🏻
Köszi human!
Azt hittem én vagyok érzéketlen,hogy valahogy nem tudott megfogni a srác története ezen a filmen keresztül,pedig nem harcművészeti filmet vártam.
A börtöntársáról gondoltam,hogy valami bünőző lehet a kinézete alapján(micsoda előítélet),aztán olvastam egy cikket és kiderült,hogy tényleg az,és nem rég került újra rácsok mögé.