Erre céloztam a Professornál. A Men In Black sem az a borzasztó rossz film, a legnagyobb bűne sokkal inkább az, hogy semmilyen. Pár napja láttam, és már alig emlékszem belőle valamire.
A történet annyi, hogy valami bűzlik Londonban, ahol pár évvel korábban megállították a Borgot (izé, kaptár vagy mi a neve itt). Kit küldenek oda? Hát persze, hogy a tapasztalatlan csajt, aki egyedül rátalált a Men in Black amerikai részlegére. Ki mást?
Amúgy ha túllépünk az előbbi felütésen, nekem bejött, hogy mennyire illúziórombolóan álltak az egész franchise alapjaihoz. Míg a korai filmekben ugye “ez a munkánk”, és a legdurvább meglepetések is mindennaposnak érződtek a fekete ruhások között, addig itt már a felfedezés csodájának, na meg a kötelességnek a szikrája sem maradt a profi ügynökök között. Kicsit az a helyzet állt elő, hogy a Föld csak egy turista hely az űrlények számára, a Men in Black pedig kiszolgálja őket. Ez a továbbgondolás egyszerűen rendben van. Itt indul el a cselekmény valami fegyver kapcsán, amit többen meg akarnak szerezni, aztán vannak fennakadások meg minden.
Amúgy teljesen tipikusnak érződik a film, mindenféle meglepetés nélkül. Mondom, ilyenkor nem arra gondolok, hogy Shyamalan csúcskorát idéző fordulat kéne, de amikor a film első perceiben kitalálható az amire a szereplők 80 kemény perc után kezdenek ráébredni, az siralmas kivitelezés. Nem az, hogy okosnak képzelem magam, hiszen az hülyeség lenne, hanem egyszerűen aki látott ezelőtt filmeket, az csak unottan legyint a végéhez közeledve, ami baj, mert máshogy hangsúlyozzák a műben. Ha a szereplők sem ráébredve jutnának el oda, ahova a néző már az első 5 perc után az elsötétedéskor megérkezett, hanem legyintenének, hogy “hát persze”, már az segített volna a filmen.
Persze a kőegyszerű sztori, amiben az a meglepetés, hogy nincs meglepetés, simán működhetne, ha a főszereplők közötti kémia rendben lenne. Chris Hemsworth és Tessa Thompson is remek külön-külön, de közöttük szinte semmi kémia nem jött át. Néha működött a csipkelődés, de köze nincs akárcsak a MiB korábbi főszereplő párosai közötti kapcsolathoz. Mindez azért is érdekes, mert ők amúgy a Thorban egész jól adták a labdát egymásnak. Viszont nincs túlhangsúlyozva senki. Míg az előzetesek talán hibásan Tessára gyúrtak, addig a filmben mindketten erősen jelen vannak. És hát Hemsworth kicsit hányaveti karaktere vicces jó párszor.
És pont ezek miatt nem földbe döngölést érzek, csak a “na ez minek készült el” semmiség fogalmazódott meg bennem utána. Tökéletesen kihagyható, de a nem nézők ellen elkövetett bűntett. Mondjuk a legviccesebb pillanata egy az MCU-ra való kikacsintás, ami azért mindent elárul a mű igazi erejéről.
Én is ez érzem a 2010-es évek legtöbb filmjével kapcsolatban, hogy egyszerűen semmilyenek. Bot egyszerű forgatókönyv, sablon humor, látvány. Felejthető alkotások, nagy pénzből, a színészi tehetség nem számít. Szomorú.
Borzalmasan sikerült, nem ajánlom senkinek. Untam magam a flmen, kár volt a kidobott pénzért.
Forgatókönyv, sztori, dialógusok, cselekmény egy kalap…
Az “MCU-ra való kikacsintás” az a kalapácsos pillanat, ami benne volt az előzetesben is?
aha