The Laundromat

Olyan jó lenne éltetni ezt a filmet, hiszen Steven Soderbergh újra rendes kamerákkal forgatott, stílusosan többnyire. A szereplőgárda is erős volt. A téma is maradhatna a köztudatban, sőt, ha többen értenék mi volt ez az egész Panama papírok dolog és az offshore-ozás, akkor… hát nem aludnának jobban. Lehet jobb az ilyesmiről nem is tudni? Pár fej lehullott, de nem is a jók, többet nem várhatunk?

Már az előbbi kérdések is érdekes alapot szolgáltatnak a filmnek, de tipikusan csak az agyam nézte az egészet, azt pedig nem annyira kötötte le. Valahogy nem sikerült jól átadni az offshore témát és az adóelkerülést. Mármint a Laundromat egyértelműen a Big Short miatt kaphatott zöld utat, és akarta bővíteni az “elmagyarázzuk valamennyire szórakoztatón”-univerzumot.

Valahogy a személyesebb drámák nem jöttek át közben, és nyilván nem Margot Robbie-t néztük a kádban, vagy Ryan Gosling magyarázott nekünk, miközben Steve Carell karakterén keresztül a néző is mindenre ráébredt. Ehelyett a Laundromat karakterei, pedig kaptunk kisember drámát amin keresztül borult a bili, egyszerűen nem elég érdekesek. A végén pedig túl egyértelmű papolásba megy a film, ami inkább legyintést vált ki.

Pedig a szereplőgárda is jó alap volt, konkrétan a simlis Mossack-Fonseca ügyvéd duót életre keltő Gary Oldman & Antonio Banderas páros telitalálat lett. Amikor őket láttuk, az valamennyire működött, de sajnos például Meryl Streep szála kicsit sem. Túl hétköznapin volt szomorú. Mármint ez lehetett a cél, az író és a rendező is profi ugye, de közben félrement.

human
írta
2019. 11. 14. 09:00
megjelenés
7
hozzászolás


7 hozzászólás a “The Laundromat” bejegyzéshez

  1. “bővíteni az “elmagyarázzuk valamennyire szórakoztatón”-univerzumot” — imadom amikor a filmbuzi frappanskodik. Akar itt vagy akar a “nagyváros ez a film” frazisokkal. Koszi Human!

  2. Banderas közel a 60-hoz kapuzarasi paniktol fűtve nem megöl mindenkit, hanem elkezd szineszkedni. Ez lesz az új modell Neeson Takenje után?

  3. egen, kevésbé működik filmként, mint a Big Short, inkább egy “illusztrált dokumentumfilm” vagy nemistudom micsoda, de amúgy szerintem annak nem rossz. mármint hogy engem lekötött, érdekesen, informatívan adta elő a témát. oké, kicsit túl színpadias volt, kiváltképp az utolsó Meryl monológ, dehát végülis színielőadásként is nézhetjük ennyi erővel, abba meg belefér az ilyesmi.
    nemtom, furi volt, de legalább egyedi.

    ja és szerintem mindenképp méltatást és említést érdemel, hogy ebben a mai világban mennyire páros lábbal száll bele Kína érzékenységébe.
    még az önkéntelen szervdonorokat is előhozta!
    hát ezt nem teszi zsebre a micimackó.
    részemről jár a taps.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *


Az írott szöveg (c) 2004- , a médiatartalmakkal az eredeti jogtulajdonosok rendelkeznek.