Bong Joon Ho rendező úgy döntött, hogy feladja a ködösítést, és a Snowpiercer és Okja után nem annyira rejtegeti, hogy miről is szól a filmje. Mondjuk most is hozzácsapott egy kicsit zsáneresebb koncepciót, hiszen mégiscsak egy szélhámosos keretben beszélt a társadalmi különbségekről.
A történet középpontjában egy szegény család áll, akik próbálnak életben maradni, miközben másnak a wifijén, vagy cégén lógnak. A fiúgyerek számára az a lehetőség adódik, hogy egy gazdag család lányát taníthatja, amíg az eddigi tanítója nem ér rá. Ő pedig szépen lassan az egész családját beépíti, amihez több hozzájuk hasonlón lépnek át, azokkal igazából mit sem törődve.
Egyrészt ott a rejtélyekkel teli “beépülés” szál, amiben nem semmi fordulatok jönnek, másrészt viszont ott van tényleg a társadalom két rétegének erőteljes ütköztetése. És nem metaforában, esetleg belemagyarázósan, hanem teljesen átérezhető helyzetekben. Szóval amíg látjuk a szegényeket, amint a gazdagokra ráakaszkodva bejön nekik az élet, addig bizony bonyolódik a kép.
Konkrétan amikor a film közepén a gazdagok elmennek valahova, és idézőjeles hőseink dáridóznak a lakásukban, abban minden benne van. És nem a mosdatás megy, hiszen a szegény, de hát jellemileg nem túl tiszta karaktereket is rendesen elítélik a képsorok, miközben eszkalálódnak az események. Érdekes amúgy, mert vajon tényleg kedvesebbek lennének a szereplők, ha nem kéne a mindennapi betevőn izgulniuk? Ezt veti fel a családanya, miközben valami “mindennapi” kegyetlenséget tesz.
Nyilván film készítésileg se semmi a Parasite, de ez Bong Joon Hotól nem meglepő. Rendben, a humort és néhol a túljátszást nyugati szemmel kicsit el kell fogadni, de azon kívül olyan szépen történik mindennek az árnyalása, miközben a bonyodalom is erősödik, hogy tényleg öröm nézni. Mármint.. na, értitek.
Ezért pedig lehet kapok, de a Parasite minden, ami a Joker fű alatt lenni akart. Már a karakterdrámáján felül. Csak itt nem feketék és fehérek az oldalak, és az egész helyzet legszebb ábrázolását egy vihar hatásaiban láthatjuk. Ki mibe kerül általa.
Nyilván a végére csak a film címéhez köthető: akkor “ki is az élősködő?” kérdés marad, hiszen hiába láttuk mit művelnek Kimék, mégsem egyszerű ez a válasz, mert az sem mindegy, hogy miért teszik mindezt.
Ebben a fimlben konkrétan mindenki élősködó :) Jó film! Nézzétek bátran.
Nagyon jo film, az egyik legjobb tavalyrol.
Ez volt a tavalyi legjobb némán a joker
Jó film de a Joker jobb, az sem fekete fehér es sztem pont az lett ami lenni akart, ne akarjuk bemagyarázni h több akart lenni mert nem. Persze ha Human es a Joker akkor kár az érvekért neki az egy csalódás középszer. aminek bedőlt a sok birka.
4: Vigasztaljon, hogy nekem ez is és a Joker is csalódás volt. A Joker szimplán túlértékelt, ez meg sznobizmusból túlmagyarázva túlértékelt.
A Joker azért fekete-fehér, mert az egészet Fleck képzelte, és a saját álmodozásában persze, hogy ő a szegény áldozat, a gazdagok meg a rohadékok. De ez off itt.
ejj
@totoro: “ez meg sznobizmusból túlmagyarázva túlértékelt.”
nagyon gondolkoztam én is ezen, de ahogy telt az idő egyre inkább be kellett látnom, hogy tényleg jó lett ez, nagyon jó lett. (mmint a Parasite)
Szerintem is remek darab, böven van rágnivaló rajta, és nem mellesleg gyönyörü a fényképezése is. Van benne jó pár, igencsak feszült jelenet, rég stresszeltem filmen ennyire.
A film jo volt egy eselyt minimum erdemel. :)
Lehet már túl sok keleti filmet néztem már, de én itt ezt a túljátszást egyáltalán nem éreztem…
Mostanában én is sok koerai filmet nézek, és a gyönyörű fényképezés, remek zene-kép hangulatfestés, a meglepő fordulatok mondhatni általánosak. A parasite sikerében bőven benne van a rácsodálkozásunk az ő nagyon más látásmódjukra, szóval a siker egy része az egzotikumnak szól. És nem mondtam, hogy rossz film, jó film, csak túlmagyarázott és túlértékelt.
Mivel szeptember közepén néztem már a nagyját el is felejtettem. Én is azon a véleményen vagyok hogy mindenképp érdemel egy megtekintést, egyedi megközelítésű, de túl van értékelve. Egy 20 percnyi nyesés is ráfért volna főleg az első harmadából. A legvége meg egyszerűen nem tetszett. Így a rendezőtől továbbra is az amerikai színészekkel megtűzdelt Snowpiercer és Okja maradtak a favok.
Szerintem filmélményben a Joker hulladék, ez egyszer nézhető.
SPOILER
A házmélyi rejtély kiderüléséig tetszett a film, onnantól viszont teljesen ledobott, elsősorban azzal, hogy az addigi viszonylag finom szimbolikát felváltotta egy full primitív fent-lent reláció.
kicsit SPOILERES
Pont tegnap este potoltam. Ha Del-korea, akkor nekem Jee-woon Kim az etalon, de Bong jon szorosan utana. Remek film, de a kozepen levo fordulat utan vartam, hogy azt meg hatvanyozzak, ha mar koreai filmrol beszelunk, mert ott sosem lehet eleg fordulat. Es ez bizony elmaradt a vegen, de ez nem is akkora problema.
Valahogy az volt a nagyobb baj, hogy a film feleig Bong beallitotta felig-meddig szeretheto rohadekoknak a szegeny csaladot, es a vegen valahogy megprobalta felmenteni oket, avagy az erzelmi toltetet veluk atadni. Ami azert nem ment, mert mindegyikuk aljas es szamito, ezert szamomra elmaradt az erzelmi katarzis, ami feltolhatta volna a filmet a maradando es emlekezetes filmek koze. Igy is azt mondom, hogy 8/10 a zsaneren belul, de aki latta a Two sisterst, I saw the Devilt, vagy Bongtol a Memories of Murdert az erti, hogy mirol beszelek.
Valoszinuleg Oscart fog nyerni, latom a Golden Globeot mar elvitte. Egyaltalan nem sajnalom tole, es plane Bongtol, aki most mar nemzetkozi es hazai terepen is egyarant megallja a helyet es minoseget szallit – mar jo regota. Abszolut megerdemli.
SPOILER
ekibacsi: Érdekes, amit említesz, mert szerintem a Memories of Murderben elkezdett vonal (át a Motheren, The Hoston, és a többin) a Parasite-ban csúcsosodott ki leginkább. Itt érte el végre a mester, hogy a zsánereket úgy keverje, csűrje csavarja, hogy közben semmilyen döccenőt nem lehet érezni. A filmközépi csavarral nekem volt egy kis bajom nekem is, de ez nem vont le a film végső értékeléséből, hiszen hiába botlott meg, mikor ilyen fölénnyel győzött.
A felmentéssel, vagy az arra való próbával viszont nem értek egyet. Szerintem nem kellett és nem is akarta őket felmenteni, mert ez nem olyan film, vagy olyan szituáció, ahol vannak nyilvánvaló gonoszok és jók: itt erősen minden a szürkezónában játszódik. Nem ez a film lényege, hanem éppen az, hogy kérdezzünk: ki a hibás, ha van egyáltalán, és meddig lehet elmenni egy ilyen szituban. Nem foglal állást, ha megfigyeled, hanem csak a szituáció lehetetlenségére hívja fel a figyelmet. Ahogy human is mondta, ki az élősködő valójában?
Igen, tetteik elítélendők, de akkor mit kellene tenniük? Nyugodtan meghúzódni a háttérben, meg sem szólalva tűrni a helyzetük?
Más: egyébként szörnyen utálom azt a kifejezést, hogy “túlértékelt”. A lehető leglustább, minden háttértudás és törődés nélküli, odaböffentett szó, egy véleménynek/tudásnak álcázott magabiztos semmi. Kíváncsi lennék, hogy miért nem tetszett, miért van más véleményed a többiekkel szemben. De így önmagában ez nem több, mint a görcsös többséggel való szembeszállás, ami önmagában ugyanolyan nevetséges, mint maga a tömegszellem, a “birkaság”.
Szerintem is kissé túlértékelt de jó film a Parasite.
Nekem a japán Shoplifters dél koreai mostohatestvére.
yippikaya: azért a “kilométeres lépcsőn át kell felmenni a gazdaghoz” szimbolika sem olyan rejtett szerintem
Luke: Azért a Shoplifters ezerszer hatásosabb film ennél.
@csakegysrac: Nekem is jobban tetszett anno.
human: Igaz, meg nyilván ott van még például a szag is, de ezek nem határozták meg szerintem olyan markánsan a filmet, mint az amit a csavarral hoztak be. (Bocsi amúgy a spoilerért, köszi hogy kitetted!)
@Anthony711:
Mivel többek között én is írtam, ezért válaszolok:
Mindenkinek más az ízlése. Szóval szerinted a Parasite jelenlegi 8,6 minden idők 29. legjobb filmje IMDB érték teljesen rendben van? Szerintem sok! Írom ezt úgy, hogy nálam is a 2019-es felhozatalból viszonylag előre került.
Csak egy példán bemutatva mert hosszasan sorolhatnám én is meg mindenki más a saját listáját: Joker. Jelenleg 8.7. Sokkal jobban tetszett – simán top10-es – mégis arra is azt mondom túlértékelték. Ok hogy más stílus meg még sokan nem látták de akkor is csak 3 tized egy Sötét Lovaghoz képest? A többség szerint úgy tűnik igen. De ha feltennéd nekik a kérdést a kettő közül melyik a jobb akkor érdekes módon jóval nagyobb lenne a különbség. És pont ez okozza igazán a túlértékelt érzést.
Attól még, hogy valaki azt írja túlértékelt az nem feltétlen jelenti azt hogy a film rossz vagy nem tetszett neki, csak a saját értékrendszeréhez képest nagy eltérést tapasztal. Márpedig amíg a rendezőtől egy Snowpiercer vagy Okja-t szívesen előveszek akár évente, addig ezt nem fogom. Nem azért mert ez rossz volt, hanem azért mert azoknak a sztoriját jobban kedvelem.
E mellett nálam alapból hátránnyal indul mert a csak koreai színészekkel nehezebben tudok szimpatizálni. Ezt ugyanúgy elmondhatom egy csak német, francia vagy épp norvég szereplős filmre is. Ez az én egyéni hibám, de nálam sajnos ezzel is veszít az értékéből. Ezért esélyes ha egyszer készül belőle egy amerikai remake és persze nem változtatják meg a sztorit akkor azt még ennél is jobban fogom szeretni.
Mis85: köszi a választ! És értem, amit leírsz, viszont ez még mindig nem magyarázata annak, hogy miért gondolod túlértékeltnek a filmet. Igazából a filmről semmit sem mond. Pusztán összehasonlítottad a mozit más filmekkel, de azt sem azok tulajdonságai alapján, hanem rengeteg szám és adat szempontjából, ami egy nagyközönség által működtetett értékelési rendszerből származik (imdb). Ezek sajnos önmagukban nem mondanak semmit: csak számok.
És sajnos az sem mond sokat a filmről, vagy arról, miért lenne túlértékelt, hogy melyik országban készült. Ez, ahogy mondtad is, személyes preferencia, de amikor egy művet objektívan (igen, ez lehetséges) értékelünk, akkor ezeken szerintem túl kell tudni lépni. Bele lehet menni abba a vitába is, hogy mit jelent az ízlés: sokan ugye félreértik úgy a dolgot, hogy van ilyen ízlés, meg olyan, meg hogy az ízlése mindenkinek más, holott ez sohasem így volt. Ízlés vagy van, vagy nincs. Preferencia van, de az ugye személyes, és félre lehet tenni. De ez már tényleg az esztétika tárgykörébe tartozik, és nem akarok okoskodni.
Ha már írtad, akkor az érdekelne, hogy miben rosszabb az értékrendszeredhez képest? Miből áll az értékrendszered ehhez a filmhez viszonyítva? Vagy mi az az eltérés? Milyen aspektusaiban? Ha már említetted, miért veszed elő inkább az Okjat, vagy a Snowpiercert?
Szerintem ha ilyen kérdésekről beszélgetünk, akkor sokkal érdekesebb eredményeket kapunk, mint “legjobb”, meg “túlértékelt”.
Én általában nem veszem figyelembe a kritikusok véleményét. Csak kíváncsiságból szoktam megnézni mert ritkán egyezik a véleményem velük. Persze néhány magyar oldalon elolvasgatok pár kritikát, de csak azután hogy láttam a kiszemelt filmet. Hogy hány díjat nyer sem érdekel különösebben mert hiába kap 10 oszkárt ha megnézem és nem tetszik. Természetesen ha valami megérdemelten nyer annak örülök, így ha a Parasite behúzza a legjobb idegennyelvűt nem lesz vele semmi problémám. Viszont nekem – és amiért a túlértékelt kifejezést használtam – nagyon is fontosak az átlag mozizók számai. Te azt mondod ezek csak számok, én meg azt mondom sokan nem megfelelően használják. Jelenleg (IMDB-nél maradva) tízből hét szavazó 8 vagy 8 fölére pontozta. Mivel én ezt a felületet használom arra hogy kövessem mit láttam és mennyire tetszett nem szóróm bőszen a 10 és 1 pontokat. De sajnos elég sokan fekete-fehéren gondolkodásban nyomkodják az értékelést (most a trollokat hagyjuk) ami elég frusztráló és hamis eredményeket szül.
Ha félreérthetően írtam volna akkor pontosítanék értékrendszerről értékelési rendszeremre (amit filmélmény/színészek/sztori, szóval minden egyben) pedig azt értettem, hogy 2019-ben találtam olyanokat amik egyszerűen jobban lekötöttek, szívesebben újra nézem.
Azzal nincs bajom melyik országban készült, de nyilván jobban preferálom az amerikai stílust. Viszont a színészek terén én ezt elég nehezen tudom figyelmen kívül hagyni, mert sajnos kizökkent és rontja a élményt. Most kicsit túlzok de ha azt érzem, hogy ha csak egyforma faarcokat látok az zavar. Mivel a Snowpiercerben és Okjaban is voltak a koreaiak mellett számomra ismertebb színészek is nem is volt vele ilyen jellegű problémám. A Snowpiercer esetén a helyszínnel dolgozott jobban, az Okja esetén a humor és dráma jött át.
Kb újra kéne néznem ahhoz, hogy rendesen le tudjam írni mindazt, ami eszembe jutott róla, szeptember már rég volt, az én memóriám meg nem olyan penge, mint 10 éve..
Az év végi kis összesítőmben a 12. helyet sikerült bezsebelnie, mondhatni, hogy egészen kiemelkedően teljesített tavaly.
Bong Joon Hot érdekes rendezőnek tartom, egyedi stílusban tud mesélni és ez mellette szól, viszont itt baromi nehéz volt nem is azonosulni, hanem együttérezni a karaktereivel. Én erre sokszor hiperérzékeny vagyok és sokszor túlságosan is a szívemre veszem egy-egy szereplő sorsát, de itt aztán tényleg nehéz volt állást foglalni. A végét picit összecsapottnak érzem, mintha azzal a klisével szúrták volna ki a szemem, hogy ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát..
Európai szemmel sokadjára azt látom, hogy a koreai emberek totálisan elfojtják az érzelmeiket, nincs egyéniségük, végletekben gondolkodnak, aminek már-már Tarantinoi magaslatokba törő erőszakos érzelemkitörés lesz az eredménye. Sok ilyen filmet láttunk már, és azt gondolom, hogy erősíti a repertoárt, de olyan hű de nagy forradalmi újítást/újdonságot [nekem] nem adott. Hozzáteszem évente 150-250 filmet megnézek, így merem állítani, azt amit.
A fentiek miatt nekem nem tudott az év filmje lenni, de vitathatatlan, hogy jó darab és bátran merem ajánlani, mert jó az üzenet, lehet rajta töprengeni, jó vitatéma is társadalmi, gazdaságpolitikai szempontból is.
A túlértékelt kapcsán én csak annyival szállnék be az okfejtésbe. hogy imdb adatlapja 127 díjat és 175 jelölést tüntet fel. Fura, ellentétes, nem filmes példával jövök, de ott van a zeneszerzők között egy James Newton Howard, aki megannyi fantasztikus zenével, dallammal ajándékozta meg a nagyérdeműt, a 80-as évek óta tolja az ipart, jelenleg 8 Oscar jelölése van, (egyet sem váltott be) további 67 díj + 84 jelölés. Alulértékelt, mert nem örvendeztették meg nagy díjesővel. Márpedig a szakma elismerése a díjak mennyiségéből ismerszik meg. Ha pedig a szakma valamit/valakit nagyon kiemel és agyondíjaz, lásd pl Meryl Streep vagy Daniel Day-Lewis, akkor az már igenis a túlértékelt kategória.
Namindegy lehet, hülye példák voltak, de egy próbát megért:D
blady: azzal nem értek egyet, amikor a film minőségét ahhoz méred, hogy mennyire lehet együttérezni a karakterrel. A film objektív ítélete szempontjából ennek nincs jelentősége: nem kell a szó szoros értelemben együttérezni a filmmel, mert nem mindegyik kívánja meg az érzelmi alapon való döntéshozást, állásfoglalást. Szerintem a Parasite sem próbálkozott ezzel klasszikus értelemben. Ugyanúgy, ahogyan a végével kapcsolatos gondolatodat sem osztom. Bong nem fekete-fehér világot teremt, hanem éppen sarkall arra, hogy ne foglalj állást, hanem az egész helyzetet objektívan nézd. Ahogy látom, éppen el is érte, amit akart, ugyanis írtál, hogy nehezen tudtál állást foglalni. Éppen ez volt a lényeg.
Amit a koreai emberekről következtettél a filmek alapján, pedig nagyrészt téves. Az való igaz, hogy érzelem szempontjából nagyon is visszafogottak, de a végletekben való gondolkodás, vagy az egyéniség hiányának szempontjából nincs igazad, és ezt mélyreható tapasztalatból mondom. Ez olyasfajta sztereotipizálás, mintha azt mondanánk, hogy USA-ban minden nap biztos történik valami szuperkatasztrófa, vagy szuperhősakció, mert a filmjeikben ez van. Vagy éppen az, hogy a Tarantino-filmek dokumentumfilmnek tekinthetőek. De egyébként ez a fajta ultraerőszakos filmgyártás jellemző Ázsiára úgy összességében, aminek ugye Oldboy a legszebb példája, és szerintem ez jó meglátás, hogy az elfojtott érzelmek sokszor így törnek ki. Viszont nem feltétlenül csak ettől, hanem a társadalmi különbséget áthidalhatóságának lehetetlenségétől is így tör ki a tehetetlenség.
A díjakkal kapcsolatos példa szerintem nem helytálló: egy film mindig több jelölést/díjat tud behúzni, mint egy ember, mivel több olyan díjátadó van, ahol filmeket díjaznak, mint pl. zeneszerzőket, vagy színészeket. Ráadásul egy-egy díjátadón egy film több díjat is kaphat, ember viszont csak egyenként egyet (általában).
Misi85: de még mindig nem mondtad, hogy miért nem felelt meg az értékelési rendszerednek. Vagy más miért felelt meg jobban. Az, hogy újranéznéd-e szívesen, szerintem nem szempont: az Irreversible szerintem kiváló film, mégsem nézném újra soha többet. A “faarcokkal” kapcsolatban, meg az Amerikai preferálásáról pedig nem tudok mit mondani.
Mert nem is írtam hogy nekem nem felelt meg.
Irreversiblet én sem nézném újra, szerintem borzalmas volt. Főleg az aluljárós rész… De nem vagyunk egyformák.
„blady: azzal nem értek egyet, amikor a film minőségét ahhoz méred, hogy mennyire lehet együttérezni a karakterrel. A film objektív ítélete szempontjából ennek nincs jelentősége: nem kell a szó szoros értelemben együttérezni a filmmel, mert nem mindegyik kívánja meg az érzelmi alapon való döntéshozást, állásfoglalást. Szerintem a Parasite sem próbálkozott ezzel klasszikus értelemben. Ugyanúgy, ahogyan a végével kapcsolatos gondolatodat sem osztom. Bong nem fekete-fehér világot teremt, hanem éppen sarkall arra, hogy ne foglalj állást, hanem az egész helyzetet objektívan nézd. Ahogy látom, éppen el is érte, amit akart, ugyanis írtál, hogy nehezen tudtál állást foglalni. Éppen ez volt a lényeg.”
anthony711: egyetérthetünk abban, hogy nem értünk egyet:D
Viccet félretéve, félreérthetően vagy sarkosan/foghíjasan..izé sz@rul fogalmazhattam, de hangsúlyozni szeretném, hogy nem azért írtam véleményt, hogy fellistázhasd, miért nem értesz velem egyet.:D Nekem nem volt tökéletes film és nem azért, mert minőségileg ahhoz miértem, hogy mennyire lehetett vagy nem lehetett együttérezni egy karakterrel, nem(csak) ez volt a mérce. Lényegében hozott egy nyílegyenes sztorit, amit érthetően adott át (mellesleg gyönyörűen fényképezve), megspékelve némi szimbolikával, frusztrált karakterrel, és ennyi. Biztos kihagyok valamit, de nem tudom és nem is akarom olyan mértékben kielemezni, mint mikor a szakdolgozatomat írtam:D nem lustaságból, hanem mert nem vagyok műértő. Egyébként ha netalántán tudni akarod, számomra a The Prestige című film (és a film alapjául szolgáló könyv) a minden idők legjobbja, lehet, hogy a tudatalattim mindent ahhoz mér (történet, történetmesélés, történetvezetés, alakítások, operatőri munka) és ezért nem igazán pendül egy hullámhosszon a véleményünk. Elkalandoztam. Szerintem a film megítélése szempontjából igen is fontos, hogy a karakterek, a látottak ki tudjanak váltani bármilyen érzelmet. Ha az Élősködőket is semlegesen néztem volna végig, akkor azt írtam volna, hogy ez a film rossz. Ok okozat, ha nem vált ki semmit, nem is jutnék el odáig/venném a fáradságot, hogy elkezdjek gondolkodni bármiféle megoldáson, vagy azon, hogy ebben a leosztásban ki az igazi élősködő.
„Amit a koreai emberekről következtettél a filmek alapján, pedig nagyrészt téves. Az való igaz, hogy érzelem szempontjából nagyon is visszafogottak, de a végletekben való gondolkodás, vagy az egyéniség hiányának szempontjából nincs igazad, és ezt mélyreható tapasztalatból mondom. Ez olyasfajta sztereotipizálás, mintha azt mondanánk, hogy USA-ban minden nap biztos történik valami szuperkatasztrófa, vagy szuperhősakció, mert a filmjeikben ez van. Vagy éppen az, hogy a Tarantino-filmek dokumentumfilmnek tekinthetőek. De egyébként ez a fajta ultraerőszakos filmgyártás jellemző Ázsiára úgy összességében, aminek ugye Oldboy a legszebb példája, és szerintem ez jó meglátás, hogy az elfojtott érzelmek sokszor így törnek ki. Viszont nem feltétlenül csak ettől, hanem a társadalmi különbséget áthidalhatóságának lehetetlenségétől is így tör ki a tehetetlenség.”
Nincs koreai ismerősöm, mea culpa, kimaradt a gondolatmenetből (vagy utólag már kár szépíteni?:D), hogy kizárólag a koreai/ázsiai/japán film(ek)ben bemutatott emberek kapcsán írtam negatívan, ez nem jelenti, hogy ráhúznám minden, jelenleg élő, lélegző emberre, nem vagyok sem előítéletes, sem rasszista. Ugyanakkor nem tartom jó dolognak, hogy ezt az ultramerev oldalt mutatják be legtöbbször, mert pont az általad leírt sztereotipizáláshoz vezet, esetleg felveti az emberben azt a kérdést, hogy ők mindössze ilyennek látják magukat?..
„A díjakkal kapcsolatos példa szerintem nem helytálló: egy film mindig több jelölést/díjat tud behúzni, mint egy ember, mivel több olyan díjátadó van, ahol filmeket díjaznak, mint pl. zeneszerzőket, vagy színészeket. Ráadásul egy-egy díjátadón egy film több díjat is kaphat, ember viszont csak egyenként egyet (általában).”
Írok helytállóbb példát. Incendies (Felperzselt föld) 1 Oscar jelölés. További 39 díj + 15 jelölés. Ehhez képest az Élősködőknél nem tudom, mi lesz az Oscarral (min 3-at tippelek), de 127 díjnál és 175 jelölésnél tart. Ez alapján túlértékelt? Igen. A Felperzselt föld van annyira jó és emlékezetes? Igen. Kapott ugyanannyi díjat? Nem. Azt újranézném? Igen. Az Élősködőket újranézném? Annyira nem biztos.
Hirtelen ennyi. Köszi a rövidke csevejt:D
Ezért nem jó példákat írni néha, mert az Incendies-nél sokkal jobb ez a film, már csak úgy filmtechnikailag is, pedig imádom Villeneuve-t.
Hááát ebben nem vagyok olyan biztos:D de ezért szép ez a világ, hogy nem vagyunk egyformák, nem?:)
Tessék, jön is az HBO minisori.
Human, azert azon felnevettem, hogy a snowpiercerben mi volt a kodosites? Annal kevesbe lehet egyertelmubben abrazolni a tarsadalmi kulonbsegeket.
Ma végre megnéztem. Súlyos darab, tényleg a Jokerhez kell hasonlítani, és nekem a Joker jobban tetszik. Az üzenet átjön itt is, de a Parasite nem szórakoztató, ez a bajom vele: csak nyomasztó és stresszes. Én nem gondolom, hogy ez volt a Legjobb Film tavaly. Én inkább a Jojo Rabbitnak adtam volna azt a szobrot.