Ba***a meg ez a film. Jó értelemben küldöm el az anyjába, mert a vége után megsemmisítve ültem a fotelben még egy kicsit, kellett pár perc, mire összeszedtem magam. Tudtam, hogy Noah Baumbach jó író-rendező, szoktak hatni a filmjei, de nem ennyire.
A történet egy válásról szól. Ennyi alapján láttam, hogy nem sokan kapták fel a fejüket, pedig igazából nincs tele a padlás ilyen filmekkel. Mármint amik őszintén bemutatják egy kapcsolat végét. Nyilván válás sok filmben van, de többnyire csak valami más konfliktusra, vagy épp poénkodásra eszköz, nem pedig az maga a történet. Hát a Marriage Story-ban csak erről van szó.
Nyilván a megvalósításba már vannak túlzások, hogy drámaibb legyen a film, de ezt nem az érzelmi középpontra értem. A Los Angeles – New York ellentét, a nő a nyárias Kaliforniában élne a közös gyerekkel, a férfi a rideg New Yorkban, például nagyon filmesebb körítés, látványosabb a szakadék emiatt közöttük, de mögötte ott van, hogy a kapcsolatukban örök ellentét volt, hogy csak a férfi akarata érvényesült. Nem úgy, hogy leszólja általánosítva bármelyik felet a film, hanem ennek a két embernek a kapcsolata nem volt egyensúlyban vágyak és elvárások szintjén, ami idővel problémákhoz vezetett. Hogy a kreatív kibontakozásukról ne is beszéljünk.
Érdekes amúgy, hogy a válás mindennapos dolog, látjuk a statisztikákat, lehet itt az olvasók között is van pár ember, aki már átesett rajta, mégis kevés ilyen film van róla. Nehéz bemutatni értelmesen és nem csöpögős érzelmesen, de itt sikerül. Átmennek a válás lépésein, tippre Noah Baumbach saját tapasztalatokból írta (igen, a The Squid and the Whale-t a szülei alapján, itt pedig a sajátja játszhatott közre), és arról, hogy milyen is az egész folyamat.
A Marriage Story például azzal indít, hogy miért is szerették egymást, és ehhez ügyesen vissza is tér. Természetesek a közben levő lépéseket sem ugorja át Baumbach, egy válás brutális tud lenni, ami a legrosszabbat hozza ki az emberből, viszont ezt túlélve letisztulhatnak az érzelmek, létezhet normális, nem szerelmi csak szereteti kapcsolat a két ember között.
Az is tetszett, hogy érdekes módon tényleg a befejezés során mondja el a szerelmüket. Mármint minden kiderül, hogy jöttek össze, mik történtek, viszont ezen a másfajta lencsén át. És hát amit ehhez leművel Adam Driver és Scarlett Johansson, az valami fenomenális. Mindent beleadnak a szerepbe, és egyáltalán nem ripacskodás a vége, pedig benne lett volna pár helyen a lehetőség.
Mondom, iszonyat hatásos darab, kár, hogy nincs időm most újra, sokadszor megnézni az Annie Hallt, ami egyértelműen inspiráció volt a Marriage Story-nál.
Nekem a filmből egy dolog jött le..Adam Driver qrva jó SZINÉSZ!!!
Egyetértek humannel!
Nálam eddig a Blue Valentine volt a non plus ultra ilyen témában, ami egy kapcsolat keletkezését és bukását mutatja be, de ez felnőtt hozzá!
Azért a Rózsák háborúja Kathleen Turnerrel és Michael Douglasszel is ott van.
Felelmetesen jo film volt. A Manchester by the sea jutott eszembe valamiert, mikozben neztem.
Ha nekem kene donteni, nehez helyzetben lennek, hogy Phoenix vagy Driver, mert iszonyat jo volt Driver.
Ugyanez Johansson, a Judyt csak azert fogom megnezni valamikor, hogy lassam tenyleg olyan jo Zellweger, mert nem ertem hogy Johansson, hogy a rakba nem kaphat ezert szobrot.
Jól megmutatta mennyire gonoszak tudnak lenni a nők
szpojleres mókus: Jesus… Egyesek tényleg szemellenzővel járnak :D Tényleg nem esett le neked, hogy a film MINDKETTEJÜKET hibáztatja, és azt mutatja be, hogy egy ilyen helyzetben nincsenek egyértelmű vesztesek/nyertesek, jók/rosszak?
SPOILER!!!
Az sem jött át, hogy Driver karaktere megcsalta a feleségét? Mindegy, hogy mennyire alkosson valaki komplex művet, valaki mindig ugyanazt fogja látni…
AMÚGY: teljesen egyetértek az írással. Eszméletlen mű, Baumbach tényleg elképesztő rendezővé érett. Különösen színészileg nagyon jó film!
Mindketten oltári jó színészekké váltak, nem csak divatból teszik be őket filmekbe a rendezők. Megérdemlik a jelölést, sőt, még a díjat is.
Ezt a filmet sokkal jobban élveztem, mint azt elvártam tőle. :D Örülök, hogy sokan hasonlóan voltak vele. Azt kifejezetten érdekesnek találom, hogy nem mindenki látja ugyanazt a felet hibásnak( én mindkettőt) szerintem ez a film kifejezetten jó arra is , hogy a saját kapcsolati dolgainkat is meglássuk benne.
Abszolút egyetértek a kritikával.
Szerintem Drivernek kéne az Oscart odaadni. Phoenix is nagyot ment. De pl.: a veszekedés jelenet, szavakat nem találok rá. Szerintem 2019 top3-as jeleneteiben helye van.
Remélem Scarlett a Fekete Özvegy után elengedi a blockbustereket, és ilyen, meg a Jojo Rabbithez hasonló szerepeket fog vállalni.
tyűűűűűű na ilyen filmekből kellene sokkal több. Ez tényleg óriási meglepetés volt számomra, nagyon nagyon élveztem.
Nekem amúgy a before midnight című film jutott eszembe a nézése közben, meg persze a kramer vs kramer.
Nagyszerű színészi munka van a filmben és számomra picit szomorú hogy feltehetőleg egyikük sem nyer majd ezért az alakításért. Baromi jók voltak. Adam Driver hangja lassan Alan Rickman szintű kedvencé válik számomra.
anthony711 :
Szerintem érdekes kérdés hogy te mint néző, kinek a pártjára állsz… Persze mindig kettőn áll vagy bukik egy kapcsolat, de ettől mint néző én mindig akaratlanul is valamelyik karakter mellé sodródom lélekben az ilyen filmekben. A rendező korábbi filmjében a Squid and the Whale esetében például egyértelműen az anya pártját fogtam. Ebben a filmben viszont nekem is inkább Adam Driver karaktere volt a szimpatikusabb (persze nyilván ő sem makulátlan)
Nagyon jo film, ott a helye az oscar jeloleseknek.
Nagon jol bemutatja, ahogy el tud durvulni egy valas, es hogy ebben az ugyvedek is csunyan benne vannak.
Sokaig kuzdottem, hogy elismerjem Adam Driver jo szinesz, de a kiborulos jelenettel vegkepp meggyozott.
Drivert évről évre egyre jobban szeretem, emelett remélem, Johansson most már többször fog hasonló filmekben szerepelni, nekem hiányzott tőle egy ilyen szerep (a Lost in Translation és a Her derengeken fel leginkább a távolban)
Jó volt, de Dern hol volt ebben Oscar-szinten?
Nagyon oda volt téve ez a film, ilyennek képzelek el egy valódi Oscar jelölt alkotást sok más filmmel szemben (nem akarok példákat felhozni, és fölösleges vitába menni a konkrét példákon most).
A jelenet, amikor Adam Driver elvágja a kezét, hát ott nagyon nevettem.
Kár, hogy ilyen rövid hajjal szerepelt benne Scarlett, de végülis így még jobban meg tudta mutatni egy másik oldalát.
Az első Star Wars filmben, vagy a Girls-ben nekem pl. nagyon ellenszenves volt Driver, mint színész, de azóta több olyan szerepben is láttam, ahol kifejezetten tetszett a játéka, pl. a Logan Lucky, a BlacKkKlansman, és most ebben a filmben is.
Végre láttam Driver-t színészkedni.
@Só:
Nekem Laura Dern lopta a showt, meglátjuk szobrot kap-e érte.
A többséggel ellentétben én haragszom erre a filmre, mert feltépte a gyerekkor eme rossz és mélyen eltemetett sebeit.
Ettől függetlenül nem volt rossz, jó volt látni színészkedni Drivert, Scarlett is szívét-lelkét beletette. De többször nem akarom látni.
Dern megérdemelné a szobrocskát.
Eszméletlenül erős film. Napok óta a hatása alatt vagyok.
A legtöbben Drivert emelik ki, persze ő is óriásit játszott, de nálam ScarJo vitte igazán a prímet.
Tényleg jó a film, és nekem is a Kramer kontra Kramer jutott eszembe közben. Szinte minden benne van, ami a legtöbb házasság végén bekövetkezik.
Itt Driver karaktere volt szimpatikusabbnak beállítva, de azért ez nem ilyen egyszerű. Ha egy kapcsolatban csak az egyik fél tud kiteljesedni, és élni minden eléje táruló lehetőséggel – miközben ehhez semmit sem kell feladnia – a másiknak pedig folyton be kell érnie olyan ígéretekkel, hogy „majd”, vagy „legközelebb” – ami aztán sosem jön el – akkor az a kapcsolat kudarcra van ítélve.
Laura Dern monológja pedig 01:45 körül hatalmas volt… és abszolút igaz. :)
Kramer kontra Kramer modern kontosben, Baumbach stilusjegyeivel fuszerezve.
Nalam nem utott akkorat, de egy Baumbach film mindig erdekes, vagyis mindig erdekes kerdeseket vet fel, meg akkor is, ha nem talal annyira telibe.
A kez elvagos jelenet es a vegen a level utott, de en sokkal tobbet vartam tole.
A Meyerowitz Stories nalam a Baumbach legjobb filmje, ahhoz nem tudott ez felnoni.
PS: De lehet az is kozrejatszott, hogy nem olyan reg lattam a Kramer kontra Kramert, es az utott.