Spenser Confidential: csak a minimumot hozzák?

Esküszöm nem tudom eldönteni, hogy most a készítő Peter Berg & Mark Wahlberg páros csak leszarta az egész filmet, vagy tényleg ennyire elvesztették a kreatív útjukat az évek során? Pedig a közös menetelésük a nagyon jó Lone Survivorral kezdődött, erre a Netflix filmjében vállalhatatlan amit villantanak.

A Spenser Confidential a bűnügyi regényeket fosó Ace Atkins egyik könyvén alapszik. A csávó 2011 óta írt 17 művet… A Spenser Confidential konkrétan bemutatja a híres bostoni (na vajon Mark miért érdeklődött a filmért:) Spenser első ügyét. Bár ha jól látom nem a Wonderland volt az első könyv (a 8-ból), amiben feltűnt a karakter.

A tényleges lényeg, hogy egy volt zsaruról szólnak ezek a történetek, akit az igazságérzete nem enged nyugodni, segít Boston ártatlanjain, akiket a rendszer eltapos. A mostani filmben mondjuk tényleg személyes is az ügy, mivel azt a férfit ölik meg, aki miatt hősünk anno börtönbe került, de a gyilkosságban egy ártatlan áldozat is akad, így Spenser beszáll, és hát nyilván nagyobb az egész összesküvés, mint elsőre látszik.

Az alapfelállásból bármi lehetett volna. Mark Wahlberg elmegy a főszerepben, a segítőtársai is korrektek, Alan Arkin persze csak szokás szerint hozza amit kell. Ami meglepett, hogy a “tessék, improvizálj pár vicces mondatot” Iliza Shlesinger mennyire rendben volt néha. Bár lehet az akcentusába bele lehet kötni. Nem is ez a lényeg, mert mondom, az alapokból lehetett volna építkezni.

Ezzel szemben a film konkrétan olyan, mintha egy első vázlatot forgattak volna le, vagy valami kókler vágta össze a végeredmény, aztán “jó lesz az a Netflixre, hagyjuk már” módon elmentek sörözni, miután beküldték a 70%-os utómunkás Spenser Confidentialt. Egyszerűen nem következik minden jelenet egymásból, mindjárt mondom bővebben, és konkrétan nem is tudják eldönteni mit akarnak.

Egyrészt ott a haverzsarus irány, ugratja egymást Spencer és a segítője, Hawk, de ezt nem tolják meg eléggé. Másrészt pedig a melodrámát, a komorságot és a nyomozást iszonyat erővel tolják. Viszont ahhoz meg az ügy egyszerűen nem elég kidolgozott. A zsáneres végkifejletet tekintve ebben a formában B-mozis a film, nem pedig egy presztízs thriller-dráma. Amivel nincs baj, csak a Spencer Confidential nem B akar lenni, ez tisztán látszik rajta, de sem a könnyedség, sem a másik oldal nem megy neki. És igenis itt bejön az, hogy nem plothole-okon akadok ki, vagy ilyesmi, de az ügy olyan random “nyomokon” halad előre, hogy tényleg rossz volt nézni. Amikor megakad az cselekmény, akkor mindig van valami kényelmes (írói szempontból) fordulat, és kész. Nem áll össze.

És az észrevételemet, mármint hogy nem volt benne a szívük a készítőknek, szerintem az akciójelenetek húzzák alá. Biztos apróságnak fog tűnni, de ahogy Mark Wahlberg “átugrik” dolgokon, vagy ahogy az elvileg nagybunyós karakterét vágják a verekedésekben, abban tökéletesen látszódik a törődés hiánya. El sem hittem, pedig a karakter viselkedésének alappillére kéne legyen a viselkedése ezekben a helyzetekben. Az egyedüli amit itt pozitívnak mondhatok, hogy nem tör el minden bútor amikor valakivel “találkozik”, riszpekt a kaszkadőröknek.

Konkrétan tényleg azon filóztam közben, hogy oké, a Netflix szabad kezet ad a készítőinek, és ugye keresi a saját filmes blockbuster vagy aszerű franchiseját, de néha olyan, mintha ezzel a kreatívok visszaélnének. Vagy csak erősebb gyeplő nélkül egyszerűen trehányok, ha nem rosszindulatot tételezünk fel a háttérben. Nincs senki, aki rámutat, hogy csiszolják még azt a művet. Persze van, aki jót szállít így is, van aki csak kiéli magát és elvan (mint Bay a Six Undergrounddal), de van aki letudja a munkát és kész. És ez a film az utóbbinak érződött.