Unhinged – Crowe elszabadul

Mi történik akkor, ha egy minden határt átlépett elkeseredett emberre dudálsz a dugóban? Az Unhinged ezt a kérdést feszegeti, de valahogy rossz helyre mutat a morális iránytűje. Ennek ellenére egynek elmegy, pozitívan és negatívan is értve ezt.

A történet egy pofonegyszerű horror-thriller. A főszereplőnő a dugóban ül, nem ér be időben a munkájába, épp kirúgja a legjobb kliense telefonon, a válása közepén van, és még a gyerek is idegesíti a hátsó ülésen, hiszen azért késnek a suliból, mert az anyja baszott időben felkelni, és a késésért elzárás jár. Na ebben a pillanatban dudál rá valakire, Crowe karakterére, aki nem mozdul, hiába zöld a lámpa. Itt felmerül, hogy azért sosem tudni, mi jár épp az emberek fejében? Mindenki elvan az egójában nulla empátiával arra, hogy akivel összefut idegen, az vajon min megy át éppen.

A nagydarab férfi bocsánatot kér a figyelmetlenségéért, de elvárja, hogy a nő is beismerje túlreagálását, és szintén kérjen bocsánatot az agresszív dudálásért. Nyilván nem teszi meg, hiszen ez egy film eleje ahonnan még hosszú az útja a karakterének. Na erre bepipul a zöldnél tötyögő, és azt mondja, hogy akkor megmutatja a nőnek, milyen egy igazi szar nap. Ezt azzal kezdi, hogy először csak az úton ráfékezget (ez a szokás baszki itthon is terjed, idióták), de utána eszkalálódik a helyzet, kezdve a nő legjobb barátjának megölésével.

Innen átmegy egy viszonylag szórakoztató macska-egér dologba, nem megváltó itt sem a film, de van egy lendülete, és Russell Crowe nagyjából elviszi a széles vállain egy darabig. Engem mégis elvesztett. Mondom, a korrekt, meg egynek elmegy dolgokat tudom rásütni, viszont a figyelmem 60 perc után kezdett elkalandozni. A leszámolást, a végét valahogy elrontották. Pedig szép volt az eleje, ahogy felvezették, hogy a rendőrség leépítésével miképp kezdtek lekerülni a láncok az emberi agresszióról, és ezt átvitték egy személyesebb történetben is. A civilizáció vége nincs messze? Ellenben utána nem tudták a nagyobb kép terrorját a kisebb skálán ott tartani, bár kicsit többet akart mondani a film, de nem sikerült neki.

Érdekes volt az Unhinged olyan szempontból is, hogy mintha nem lett volna teljesen átgondolva. Mármint vannak dolgok, amiket jól bemutatnak, például, hogy miért nincs lezárva a telefonja, ezzel hihetőbbé teszik a filmet, de közben olyasmi is akad, amit vágás közben realizáltak, és fél mondatban odavágták emlékeztetőnek. Ilyen a “labirintus szerű utcák”, amit a film elején hoztak szóba, de ha objektíven nézzük, akkor kellett volna még valami azelőtt, hogy a főszereplők tényleg oda menekülnek. Tudom, ezek apróságnak tűnnek, de mégis tudat alatt hatnak a nézőre, kevésbé működik tőlük az Unhinged.

Viszont most lenne egy spoileres kérdésem, szóval a tovább mögött és talán a kommentekben is óvatosan.

Rendben, lekötött a film, de utána egyetlen dolgon gondolkoztam csak ténylegesen: vajon jó döntés volt a készítőktől, hogy már ez elején megmutatták milyen könyörtelen gyilkosságokra kész Crowe karaktere? A film témáját tekintve az volt a cél, hogy valamennyire átérezzük a gonosz oldalát is. Nyilván kettős kérdés, mert horrorba a megállíthatatlan gyilkológép is illene, viszont olyan monológjai voltak a modern korunk önzőségéről, amivel bizony azt akarták, hogy a gonosz oldalát is legalább értsük. Viszont ezt rögtön aláásták azzal, hogy az első 2 percben könyörtelenül megöl két embert.

Plusz talán az ebédlős jelenet is jobban ütött volna, ha akkor lépi át a határt a gonosz, amikor még valamennyire vele vagyunk – főleg ha azt nézzük, hogy addig még a főszereplő női karakter is sok idegesítő pillanattal bírt, szóval ott lehetett állni a “tanítson már neki valaki egy kis fegyelmet” oldalon.

A rossz szájízt pedig a film vége nekem még jobban kiemelte, hiszen a legjobb barátja és a testvérének a szerelme halála után a csaj megtanulta a leckét, már nem dudál rá senkire, bár látszólag nincs mély traumában. Nyilván ezzel ő kilép a road rage emberek közül, de közben meg aki rádudál a közlekedésben az száguldhat tovább. Feltehetőleg az lenne a vége, hogy mi vagyunk a változás (pl. az időben kelést már a nő gyereke is pedzegeti), vállaljuk felelősségünket a tetteinkért (Crowe karaktere ugye ezt egyáltalán nem teszi meg, mindig mást okol), de ezt mégis olyan felemásan sikerült levezetni, mert akár úgy is lehet értelmezni az utolsó 5 percet, hogy húzd be a farkad kisember, mert a világ eltapos.