A Honest Traileresek kimondják, ami egyértelmű: a film csak a pénzért és az új bábukért készült. Oké, más észrevételük is akad a Pixar szinten trehány munkáról.
A Honest Traileresek kimondják, ami egyértelmű: a film csak a pénzért és az új bábukért készült. Oké, más észrevételük is akad a Pixar szinten trehány munkáról.
Felnőttként nálam az első a best, azt még gyerekként láttam, de a 3. rész is nagyon erős a tökéletes befejezésével.
Érdekes kisérlet volt az, hogy a kisfiammal megnéztük mind a 4 részt.
Azóta persze sokszor újranéztük őket és érdekes módon a 4. részt nézte meg a legtöbbször, az a kedvenc. Utána pedig 3. 1. és végül a 2.
Masszív Toy Story fanként mondom, hogy szerintem nagyszerű lett a negyedik rész.
A harmadikban átélt tökéletesnek hitt lezárás után elképzelni sem tudtam, hogy mit tudnak még hozzátenni a dologhoz, vagy hogyan lehet ezt “még inkább lezárni”.
De sikerült.
Vannak hibái persze (Buzz karakterével mi lett pl?), de összességében úgy érzem, messze több az erénye.
MINOR SPOILER
A harmadik rész befejezte az Andy-sagát, de Woody története a negyedik résszel lett kerek. Márpedig azt gondolom, hogy a Toy Story voltaképpen Woody története.
Az, hogy hajlandó volt újból megváltozni, elengedni, és újradefiniálni önmagát, még mélyebbé tette a karakterét. Ezt a végső elengedést pedig koherensen tudták felfűzni az előző három rész láncolatára.
Woody személyének szerintem nagyon kellett ez a lezárás, főleg annak az egzisztenciális szorongásnak a fényében, ami áthatja mind a négy részt. Ahogy egy random kritikus (Robert Slack) is rámutatott: “Toy Story 4 is more like an epilogue than a new chapter. A funny, moving, surreal epilogue filled with existential angst. And completely necessary.”
Számomra a negyedik résszel lett igazán kerek a történet. Mert ahogy írtam, a Toy Story talán leginkább Woody története volt: részről részre figyelhetjük meg a tanulási folyamatot, amin keresztül megy, és ez a negyedikkel tetőzik. Az “Andy az életem értelme, az a feladatom, hogy őt szolgáljam, és mindenki másnak is ez a feladata” elérkeztünk egy négy részen keresztül tartó egó-haldokláson keresztül a “teljes szabadság és elengedés” állapotába.
Számomra ez katartikus volt.
Divat lehúzni a 4. részt, h ugyan már csak bőrlehúzás csak a pénzről szólt de sztem teljesen jó, szerethető alkotás.