Mank a színfalak mögött

12 hozzászólás a “Mank a színfalak mögött” bejegyzéshez

1. Kétszer is nekifutottam, de nem megy. Kb. a 30-ik percig bírtam, pedig Fincher mindegyik korábbi művét többször is végignéztem.

2. Megnéztem, és nagyon tetszik. Nem közönségfilm. Alapos filmtörténeti jártasságot igénylő alkotás. Nem árt, ha legalább kétszer láttad Az Aranypolgárt, és ismered a 40-es évek Hollywood-i stúdiómágnásait,rendezőit,színészeit. Amúgy ez a film nem készülhetett volna el, ha nincs a Netflix. A mai stúdiórendszer viszonyait ismerve teljesen elképzelhetetlen egy ilyen mű megalkotása. Fincher a jelenleg élő legjobb amerikai filmrendező.

3. Én is megneztem. Kicsit a volt egyszer egy hollywoodra hasonlít egy még régebbi köntösben. Szerintem egy oscar jelölés is kinez gary oldmanek.

4. Nekem tetszett. Kiváló színészek, jó dialógusok, kell egy kis korismeret hozzá, plusz nagyon szeretem ezt a képi világot. Nem a tömegek filmje ez tény, de kellemes kikapcsolódás a régi filmek rajongóinak.

5. Nem rossz film, de szerintem az a gond vele, hogy szétesik. Az Aranypolgár is ilyen epizódikus, de az legalább összeáll a végére, amikor jön a végső “Rózsabimbó” flashback.

   Gary Oldman most nagyon nem Hunter Killer üzemmódban tolja.:)
   A szívét-lelkét beleadja és látszik, hogy élvezi ezt a full cinikus alkesz és/vagy bedrgozott zseni szerepet.
   Ő a motorja az egész filmnek, nélküle a Mank egy 40-es évek filmjeit megidéző technikai erődemonstráció lenne csak.
   És még a többi mellékszereplő is mind odateszi magát.

   Szóval képileg iszonyat profin megidézi a 40-es évek filmjeit (ilyen apróságok pl fade out-nál először a lámpákat húzzák le és csak utána sötétítik el a képet) és basszus működik! És – szerintem – ehhez kellett Fincher profizmusa.

   A hangkeverés szintén elképesztő – azért is minimum Oscar járna – még egy nem házimozis TV-n is átjön, hogy olyan a hang mintha egy régi moziteremben ülnénk. Elképesztő munka.
   Aztán erre a filmre Trent Reznorék is hirtelen megtanultak soundtrack-et írni.

   A dialógok, ide-oda beszólogatások elképesztően jók és dinamikusak. És pörög a film. És a politikai szállal (ami elég erősen benne van a filmben + a politikai szálhoz hozzákapcsolható képi manipuláció rész) még aktuálissá is teszi a Mank-ot.

   De mégis… és lehet, hogy pont a forgatókönyvön csúszott el? Ezzel a szétdaraboltságával, epizódikusságával valahogy mégse fut ki sehova.
   Ugye a keret az, hogy Mank írja a Citizen Kane forgatókönyvét – aztán flashback – aztán megjelenik valaki és megkéri, h ne írja meg – aztán flashback – aztán megjelenik valaki és megkéri, h ne írja meg – flashback – aztán megjelenik valaki… and it goes on and on and on…
   amikor már a negyedik v ötödik tag jelenik meg a múltból és kéri meg, hogy ne írja meg a Citizen Kane-t na az azért már fárasztó.:)

   Még annyit, hogy a hasonlóan igényes Roma – bár ezerszeeeeer lassúúúúúbbb – mégis a végére elér valamiféle “katarzist” a tengerpart scene-nel.
   A Mank ezt nem tudja (vagy nem is akarja). Lehet azért, mert a végső nagymonológot is szétvagdosták és telepakolták azt is flashback-el.
   Nade soha rosszabb Netflix filmet! (azért Fincher annakidején tudott ennél sokkal jobbat) :)

6. Peremiernapi nézés volt nálam, gondolom a téma nem sok embert izgat, de ha filmrajongó vagy akkor igazi csemege.

7. Nekem ezekkel az uj hullamos auteur filmekkel (Roma, Tenet, Mank, stb.) az a bajom, hogy olyannyira levetkoztetett filmeket kapunk, amelyek a mozimagiakat nem megteremtik, hanem csak megidezik.

   Eloterbe kerul a filmrendezok egoista bölcsészeti agymenése. Egy érett rendezo filmjét nézem, aki úgy rendez, mintha egy filmszakos diák lenne, aki az érett rendezoért rajong.

   Kivitelezésben tokeletes filmek, de képtelen vagyok élvezni ezeket, mint végtermékeket.

8. @Filmtekercs:

   Az Oldman-képi világ-hangkeverés-dialóg-szétesik résszel egyetértek. De a Roma ehhez képest nekem kínszenvedés volt.
   Többször viszont ezt sem akarom látni mert nem az én műfajom.

9. Lehet, hogy túl negatív vagyok, de a koronavírus és a Warner bejelentése után úgy látom, a moziknak leáldozott. Nekem ez a film egy szép főhajtás és búcsú a régi mozik világától. Én legalábbis így néztem meg, kb. gyászolva. Az eleje nagyon nehezen csúszott, aztán felvettem a tempóját és a végén azért megvolt a “nem volt ez rossz” érzés. Másodszor nem biztos, hogy nekiülnék.

10. Tényleg nem tömegfilm. A Citizen Kane ismerete a minimum elvárás, de az még jobb, ha a kor stúdiórendszerével és politikai berendezkedésével, plusz a jelentős személyiségekkel is valamennyire tisztában van a néző. Különben nagyon nehéz lesz követni, hát még élvezni.

    Technikailag valóban zseniális, de történetmesélésben tényleg nem lesz kerek, nem lesz meg az a katarzis, amit mondjuk pont a Citizen Kane ad.

    Oldman mellett én mindenképp kiemelném Amanda Seyfried-et is, nekem ő tök nagy meglepetés volt ebben, nem véletlen várják az Oscar-jelölést neki is.

    Nem tudom mennyire lesz újranézős. A legtöbb Fincher filmet többször is megnéztem, de olyan is volt, amit kb. háromszori nekifutásra se tudtam végignézni (A Zodiákus). Ez valahol a két véglet között lehet.

11. @Misi85:

    Abszolút megértem ha a Roma nem jött be.
    Hiába ott is az über-profi kivitelezés – attól még Cuarón választott tempója (még ha ez valamilyen tisztelgés is akart lenni mondjuk Antonioni és a többiek felé) tényleg kegyetlen lassú (Vagy úgy mondanám, hogy ez a fajta lassúság ma már szerintem nem tud filmen jól működni).

    De valahogy a Roma – szerintem – eljutott A-ból B-be, míg a Mank – bár ezerszer pörgösebb – valahogy szétesett és amolyan “ezt is letudtuk” zárlata van.

    Annak ellenére, hogy Oldman és Charles Dance mennyire odatették magukat, én még vártam volna valami “plusszt” a nagyjelenetükben. Olyan kurtán, furcsán véget ér a showdown és nekem nem állt össze kerek egésszé pedig abba a jelenetbe futtatja ki Fincher az egész filmet, hogy miért nem tudja elengedni Mank a Citizen Kane sztorit – annak ellenére, hogy egy hadsereg próbálja lebeszélni róla, hogy ne írja meg.

12. Nekem nem jött be, pedig véletlen sem közönségfilmet vártam, és egyetértek azzal, hogy a Roma-val szemben itt még egy mikro katarzis sincs. De ebben biztos szerepet játszik az is, hogy még nem láttam az Aranypolgárt. Mindenesetre ha ez lenne a Netflix filmek átlag színvonala azt eltudnám viselni, de hát tudjuk mi a helyzet.