A Top Gun Maverick és az Oblivion meg a Tron: Daft Punk rendezője ismét bemutatta, hogy a design életre keltéséhez rohadtul ért, de az érzelmi központhoz még egy másik erős alkotó hang is kéne mellé. Vagy legalább egy remek forgatókönyv?
A történet röviden úgy foglalható össze, hogy van ez a kigyúrt börtönigazgató, aki gyógyszerkísérleteket végez a rabjain, de azok beleegyezésével, hiszen ezen a helyen elvileg könnyebb tölteni a büntetést, mint egy állami börtönben. Szépen lassan eljut valami csodaszerhez, amiről nem árulnék el sokat, de a tesztek közben több hiba is becsúszik. És ennyi.
A Spiderhead a börtön neve, az egész pedig kicsit párhelyszínes dráma akar lenni az emberi határokról… talán. A kiszolgáltatottak kihasználásáról, nem csak a börtönben. Az a baj, hogy ha ez nem is belemagyarázás, igazából a film maga nem is merül el túlzottan ezekben a témákban, pedig talán oda tudott volna szúrni pár fájó helyre.
A pók feje egy novellán alapszik, aminek itt a története röviden összefoglalva, ezt húzták szét 100 percre. Mármint igazából simán lehetett volna ebből majdnem 2 órás végeredmény, de itt valahogy nem sikerült. Konkrétan elolvastam az előbbi tartalmat, és bólogattam, hogy igen, jó kis dilemma, de a filmben valahogy felszínesnek és súlytalannak érződött, talán azért is, mert a feloldásának átírása borzasztó lett. Konkrétan szanaszét esik a harmadik felvonás.
Viszont mindezek mellett simán lecsúszott, hiszen mint említettem, külsőségekben Joseph Kosinski továbbra is erős. Remek szereplőgárda, gyönyörű design, olyan “kellemes” jelenetek, már ha lehet ezt mondani. Talán pont a kellemesség miatt is gyenge a morális központ. Ha a végén a káosz mögött van egy rendes gondolat, és jobban megy neki a humor, akkor jobb élmény lett volna, de így is… elment.
Ui: na már a gonosz zseni CEO-k is kipattintottak lesznek? Micsoda kép ez a fiataloknak!
jó kritika, egyetértek.:)
lassan már lehetne egy cikk Hollywood CEO ábrázolásmódjáról, mert érdekes kórkép rajzolódik ki.:)
a lényeg, hogyha CEO karakterünk van egy filmben, az minimum, hogy egy Markhoz hasonló érzelmi-hulla, aki nem is érti agyilag, fel se fogja, mi a gond a tettei következményeivel.
de legyen inkább pszichopata. úgy izgalmasabb. a lényeg, hogyha van milliárdos CEO karakterünk, akkor semmiképp se legyen normális. főleg ha tech-CEO-ról van szó.:)
kinézete váltogatja. de amúgy a gyúrós CEO, nem “harcos CEO”, az Ex Machinában és SPOILER – itt a Spiderhead-ben is – azért elég könnyen le lehet verni őket. ide tartozik még a fifty shades perverze, tehát inkább ezek a CEO-k csak esztétikai-gyúrós arcok. a kigyúrtságukban nem lesznek fenyegetőbbek, max csak még hülyébbek.:)
aztán ott van a nem-kigyúrt CEO, de cserébe ő is ugyanolyan futóbolond mint a gyúrós fajta (Jason Bourne, Inferno, Jurassic Parkok és World – kivéve a 93-as eredeti ahol valamiért még Hammond ábrázolása főleg Richard Attenborough játéka miatt még egy teljesen másfajta milliárdos-ábrázolás volt).
végül van a paródia CEO (Free Guy, Tropic Thunder) ahol aztán nincsenek határok és tényleg fullba lehet tolni a kretént, ez talán a leghálásabb szerep a színészeknek – meg nekünk nézőknek is talán ez a legszórakoztatóbb.:)
@1.: Ahhoz, hogy valaki CEO legyen, mindenképp szükség van egy olyan hozzáállásra, amivel képes belevágni hatalmas dolgokba, és azokat mindenáron meg akarja valósítani. Aztán ezeknek a hatalmas dolgoknak az elérése hatalmas áldozatokkal is jár. A hatalmas áldozatok pedig nyomot hagynak. Az irl CEO-k között is vannak furcsaságok, és tényleg az IT szektorban figyelhető meg ez legjobban, pl Jobs, Gates, Ballmer, Zuckerberg stb… Egyik se (volt) százas…
ez valami hihetetlen csalódás volt, komolyan nem akartam elhinni hogy a netflix már megint bebukott egy újabbat…
“A történet röviden úgy foglalható össze…” bár össze lehetne foglalni akár röviden akár hosszan, de sajnos teljesen szétesett az egész, teljesen botrányos munka. Máshol olvastam hogy mit adaptáltak és mit toldottak hozzá (és hogy elvileg az adaptált rész sem sikerült jól) , én nem ismertem a novellát, nem is hallottam róla, de miközben néztem nem akartam elhinni hogy valaki képes volt ilyen forgatókönyvet kiadni a kezéből és aztán ezt még le is forgatták.
én is linkeltem mit adaptáltak
igenigen, benne van a posztban, csak arra utaltam hogy miután megnéztem olvastam valamelyik kritikát aki olvasta és így részletesebben is leírta mind tartalomban, mind megközelítésben a különbséget. Az alapján a novella nem tűnik rossznak, de az adaptálásos rész is teljesen félrecsúszott, a hozzátoldásokról nem is beszélve.
De igazából mindegy is, mert ennél sokkal-sokkal nagyobb volt itt a baj. Ezt a forgatókönyvet mindenféle előzetes tudás nélkül is vissza kellett volna dobni hogy ezen még dolgozni kell de qrva sokat.
a Maverick után úgy voltam, hogy ez most már tényleg nem mehet félre…és mégis.
nem tudom létezik-e ilyen konteo, de ahogy ezt olvastam arra gondoltam, hogy sok közepesnél erősebb rendező kvázi kultstátusza azért maradhatott fenn a Netflix megjelenéséig, mert a közepesnél gyengébb filmeket a stúdiók a produkciós fázis x szakaszában agyonverték és eltemették egy életre. és hallasz ilyen-olyan pletykákat el nem készült projektekről, de nem juthattak el a közönség elé, hogy megdöntsék az adott rendező reputációját (vagy a “creative differences” menekülőkártya megmentette őket).
viszont most nincs ilyen kontroll. nem arra a stúdió kontrollra gondolok, hogy szabják át a filmeket teljesen újraforgatásokkal, vágásokkal, hanem egész egyszerűen ne hagyják elkészülni a szarokat.
a Netflixnél egyszerűen minden kikerül a futószalagról válogatás nélkül -> és kiderül hogy az érintetlennek tűnő, alig hibázó rendezők sem annyira jók?
szerintem is vicc, hogy a Netflix bebizonyítja: a többségnek kell minimális stúdió kontroll, tesztvetítés után esetleg utóforgatás és átszabás, nem elvéve a projektet, csak szólni, hogy ezen még kicsit valamit. vagy a forgatás megkezdése előtt, hogy itt valami nem stimmel, legyen még két forgatókönyv vázlat már.
Jót vártam, de sajnos folyton kidobott a film. Amit a kriszhemszvörsz produkált, az nekem inkább volt ripacskodás, mint színészet, nem tudott megfogni. Szerintem bármelyik Thorban jobb volt, pedig…A főhősünk meg eldobolhatta volna inkább a karavánt, az jobb vót. Annyira, de annyira súlytalan volt minden szereplő, hogy az már fáj.
Sokat mond el róla, hogy bármennyire is figyeltem feszülten a történéseket, elaludtam a végjátékra.
Ha belegondolok, az előzetes sem ígért túlzottan sokat, de áh mindegy is..kár érte, pedig az első fele egész jónak tűnt. Számomra egyetlen egy ember volt, aki megmentette és az nem Chris volt, hanem Miles.. nem feltétlen azért, mert hűde milyen jókat brillírozott (amúgy sem lett volna esélye kibontakozni ilyen forgatókönyv alapján), hanem mert megint volt időm elgondolkodni azon, hogy “úristen dek***vajóvoltál a Whiplash-ben!” :D meg amúgy is a velem egy napon született embereknek mindig szurkolok
Annyira megnézném, mennyire amortizál le a Netflix egy Nolant vagy Tarantinot