Annyira durva, hogy ez a film említés nélkül jött és ment volna, ha nem lett volna körülötte az a botrány, miszerint a rendező Olivia Wilde nyomatta a mellékszereplő Harry Styles-szal, és emiatt ment tönkre a házassága is. Na meg az is felmerült, hogy Styles nem olyan nagy színész. Ez utóbbi sajnos fontosabb a film minőségét tekintve, mint a pletyka a viszonyról ami igazából tökmindegy. Itt egy kép arról, ahogy Pugh ráébred a co-sztárja képességeire.
A történet egy idilli kisvárosról szól, ahol a férfiak valami hatalmas, emberiségformáló projektben vesznek részt, a nők pedig otthon takarítgatnak, főznek, támogatják a férjeiket. Dumdumdum.wav az egyik nő azt kérdezi az egyik kertipartin, hogy “miért vagyunk itt?” és ez bizony a főszereplőben is gyökeret ver, főleg amikor elkezd furcsa dolgokat érzékelni, kimegy arra a sivatagos terepre, ahol elvileg a férfiak dolgoznak.
Igazából már a trailerek, és az előbbi rövid leírás alapján is sejthető rengeteg minden. Na sok meglepetés nem is lesz, pont olyan és annyi a Don’t Worry Darling, mint gondolnánk. Nem is a fordulatokra értem ezt, hanem úgy az egészre, a mesélés sem jó, a végeredmény sem. Az egész egy nagy semmi, amiben Chris Pine kapott egy fasza jelenetet, Florence Pugh meg nem is tudom, talán hármat? Styles pedig semmi érzelmet nem tudott hihetően előadni, kivéve talán a hátradőlős lazítóst.
Tudjátok milyen ez a film? Mintha egy túlhúzott sorozatrész lenne. Ezt nem arra mondom, hogy mennyi történet van benne, hanem, hogy az milyen. Mondhatni érdekes, hogy a 60-as évekbe helyezték a történetet, amikor annyira nagyon tipikusan mostani. Lehet utána veregették a vállukat, hogy milyen ügyesek? Semmi mély tartalom nincs benne az emberi vagy női létről, olyasmi ami többé tenné, az egész film egy reakciós esszé az utóbbi évekről. Amikor bejött a Jordan Petersen szál akkor már csak mély sóhajtásra telt tőlem.
A Don’t Worry Darling legjobbja a soundtrack volt amúgy, kellemes koktélozós délutáni alapanyag. Vagyis most ezt a teljesen szürke hétfőt dobja fel kicsit épp nálam. A pozitívumok közé odatenném a szintén napsugaras, élénk színes fényképezést is. Néha kicsit feleslegesen mászkált a kamera, cél nélkül, és valahogy túl modern volt a kinézet, hogy tényleg 60-as éveknek érződjön, de el lehetett nézegetni. Szép volt.
A végeredmény mégis csak unalom lesz. Részemről botrányos, hogy a változás 30 percnél jön be (és ahogy, semmi felvezetés és magyarázat rá később?), mert az “idilli kisváros” alapfelvetésben manapság már nincs annyi, előbb kell valami plusz. Talán ha csak 90 perc lett volna a film és nekimegy egy keménykezű vágó, akkor a teljes középszer fölé tudott volna picivel emelkedni, így meg még alatta is van ugyanannyival.
Komolyan nem értem hogy ezt az Olivia Wild-ot miért engedik rendezni. Szinésznek se valami nagy szám, rendezőként meg végképp nem jó.
ez a második filmje és az előző jó fogadtatást kapott, nem igazán látom miért úgy írsz, mintha már 10 szart dobott volna elénk modern Uwe Bollként. Vagy épp egy Paul Feige mennyi filmet kap…
nesze semmi fogd mg jól..így tudnám leírni a filmet. Amúgy a fényképezés és a production design szerintem még említésre méltó, de nyilván ezek lószart nem érnek ha nincs mögötte tartalom… és rohadtul nincs. pocsék egy film.
Ez az a film ahol Jordan Petersonról mintázta ez az idióta Wild a negatív szereplőt. Peterson mint negatív alak, ez mindent el is mond a film üzenetéről. Trash.
Ahogy mások is írták, a film kinézete igényes, kellemes volt, de nálam is megállt ennyinél a jó dolgok listája. Simán lehetett volna egy laposabb Black Mirror-epizód, annyira nem is lenne nehéz rámutatni arra a fél-egy órára, amiben nem történt semmi. Érdekes, de elcsépelt kérdéseket vetett fel, és mire beindult volna, vége is lett. Sztoriban mintha egy normálisabb film első harmada-fele lenne. Vagy akár bemutathattak volna főszereplői státuszban más párokat is, akiknek más a viszonya a háttérben megbújó rejtélyhez, hogy érdekesebb legyen… De így, hogy 2 órán át Florence Pugh tanakodik, hogy mi a fura körülötte, elég kevés volt.
Mikor lesz a forgatásról sorozat a Netflixen?
Lehet valami a telepátiában, mert épp tegnap este néztem meg a filmet. :)
El kell ismerni, hogy a fényképezés tényleg szép volt, de a cselekmény vontatott és önismétlő, néha percekig nem történik semmi és az is csak nagyon lassan.
Lényegtelen apróságokon időztek el hosszasan, ahol viszont igazán érdekes kezdett lett volna lenni, ott csak a felszínt kapirgálták meg.
Bármi mással hasznosabban tölthettem volna az estémet, mert ez sajnos elvesztegetett idő volt. :)
“Itt egy kép arról, ahogy Pugh ráébred a co-sztárja képességeire.”
Ezen felnevettem.
Arról meg leszokhatna Hollywood, hogy a prankátorokat, énekeseket meg random celebeket komoly szerepekkel látják el.
Én eddig 5 filmben láttam Florence Pugh-t, de basszus tényleg nem értem, hogy miért tolják ennyire nagyon a csajt.
A Kisasszonyokban totál semmilyen középszerű alakítást nyújtott, amiért teljesen nevetséges volt az Oscar jelölése, az kizárólag mint az éppen legjobban felkapott fiatal feltörekvő színésznőként jár.
Nem tartom rossznak, de kiemelkedőnek sem, csinosnak meg aztán végképp nem, nyak nélküli, mint Lucy a Dallasból.
Fekete özvegy
Sólyomszem
Thunderbolts
Nincs baj drágám
A csoda
Oppenheimer
Dune 2
Nem értem, miért akarják betolni minden filmbe. Annyira nem jó szerintem, és annyira nem erős a “screen presence”-e. De majd csak elmúlik ez is remélem, mint ahogy egykoron Scarlett Johansson-t vagy Jennifer Lawrence-t akarták minden filmben szerepeltetni. Csak ők mondjuk tényleg bombázók is, nem csak a smink és frizurától néznek ki jól.
Az előzetesek után nagyon vártam a filmet, és sajnos csalódtam, mert jobb filmre számítottam, de azért meg így is simán erős közepes a film.
Chris Pine minden jelenete arany volt, Florence Pough is nagyszerű volt, és szembe megyek a véleményekkel de szerintem Harry Styles se volt rossz.
A fényképezés, a hangulat, a zenék mind csillagos ötös nálam, de a film sajnos gyenge, kicsit olyan nesze semmi fogd meg jól.
Ez egy tök jó kis film is lehetett volna, de ez el lett cseszve.
Nekem a legrosszabb az volt a filmben, hogy teljesen elvesztette a nézőt.
Még csak arra sem volt képes ez a film, hogy valamennyire fenntartsa a figyelmet. Ebben sokkal több volt szerintem.
Egyet értek, hogy Florence Poughból picit sok, legalább is ami a drámai szerepeket illeti. Túl specifikusan választ kategóriát. De szerintem tehetséges, lenne jövője, ha végre kilépne a komfortzónájából.
Scarlett Johansson mint bombázó? Kösz nem. Még a nőt sem látom benne, nem hogy a bombázót.
SPOILERES
Erdeklodessel neztem egy ideig, a vontatott forgatokonyvet elvitte a diszlet. Aztan amikor kiderult hogy egy Stepford Wives remake, akkor elegge csalodtam. Ugy tunt, mintha a forgatokonyvet valami filmsulis irta volna, aki latta a Stepford Wivest meg a Matrixot, es megirta ezt. 0 eredetiseg. A vege konkretan osszecsapott. Azsiai csaj leszurja Pine-t, az nem fut ki sehova. Felebred foszereplo leszijazva a hulla mellett, es akkor mi? Gyenge.
…Florence Pugh pedig SZÉP. Ez a legnagyobb achievement-je ebben a filmben. Ez az első szerepe, ahol tetszik.
Florence tehetséges, csak le kéne cserélnie az ügynökét:D Midsommarban pl zseniális volt, azóta szurkolok neki.
Én is Stepford Wives remake -nek éreztem, ennek ellenére elnézegettem. A zenék nagyot dobtak rajta, de azért magunk között: a Pearl emlékezetesebb lett:D:D
11. Dody:
“Scarlett Johansson mint bombázó? Kösz nem. Még a nőt sem látom benne, nem hogy a bombázót” Ezen szakadtam. Kíváncsi lennék, milyen a nőideál számodra, ha Scarlett Johanssont ennyire lefikázod.
9. Endymion: Pedig Florence tényleg jó színésznő, nézd meg a Családi bunyót, ahol pankrátort alakít úgy, én akkor ismertem meg mint a színésznőt, mert először azt hittem, hogy egy igazi pankrátor csajt szerződtettek a szerepre, és feltűnt hogy milyen jól játszik :D
@Kakarotto
Charlize Theron
Az utolsó 20 percre lett igazán jó. Többre nem is emlékszem már.
Dody:
Érdekes, én pl mindkettőt különlegesen jó nőnek tartom.
Ízlések és pofonok.