“Csak van miért élni ebben a világban a következőre várás helyett.”
Egy vallásos kolónia női lakóinak meginog a hite az ottani férfiak nem várt közeledései miatt. Konkrétabban: meg kell bocsátaniuk az őket megerőszakolóknak, és ezt nem vállalják.
Megérkezett Sarah Polley új filmjének a nagy előzetese, a poszter alatt nézhető.
Még ilyen idiótaságot. Meg kell bocsájtaniuk az őket megerőszakolóknak???? Osszanak szét bárdokat és fejszéket aztán menjenek el az erőszakot tevőkhöz és “beszélgessenek” el velük erről a megbocsájtásról. Eszem megáll, hogy ezt elítélnék, de azt nem, hogy megbocsájtanak azoknak a szarfaszúaknak.
Valós eseményeket dolgoz fel, de ami számomra a legdöbbenetesebb az egészben, hogy ez most, a 21. században, mindössze 11-12 éve történt, egy ultrakonzervatív, patriarchális mennonita közösségben, amely elvileg elutasítja az erőszakot. Százharminc áldozat volt, a legfiatalabb alig töltötte be a kilencedik évét. Ezek a nők nem számíthattak senkire, mert a közösség vezetői nem vették komolyan őket, női képzelgésnek tartották, és sokáig egymással sem beszéltek arról, ami velük történt, annyira szégyellték, innen a film címe.