2022 összefoglalásánál mondtam, hogy majd felfedem a nekem tavaly legjobban tetsző filmet, ami nem is 2022-es, de mindenképp külön írást akarok neki szánni. Így jutottunk ide, hogy egy norvég drámáról pötyögök. Mostanra már az HBO Maxon is fenn van, ha valaki esélyt adna neki.
A történet középpontjában egy magát, a saját útját kereső nő van. Ennyi a film. Kevés egy élet? A Worst Person in the World a legszebb amerikai dramedy-ket idézi, csak épp Oslo-ban sétál este az utcán, és nem mindenki tipikus szépség a szereplők közül. Meg jó pár jelenet, ami vagy szemérmes, vagy túltolt lenne amerikanizálva, az itt természetes keretek között marad valahogy.
A cselekmény onnan indul, hogy Julie már a szakok között sem tudott dönteni az egyetemen, miközben természetesen a szerelmi élete sem a stabilitásról volt híres, sosem tud semmit befejezni. Végül kiköt egy képregényalkotó mellett, és tulajdonképpen az ő kapcsolatuk az egész gerince, hogy milyen az, ha két ember máshol tart az életben. Talán ezt még leírhatom spoilerek nélkül.
A film rendezője szerint olyan emberekről és -nek szól, akik felnőttként is úgy érzik, hogy még nem nőttek fel. Nyilván az írója jól össze tudja foglalni egy mondatban művet, és nem is tudnék vitatkozni vele. Konkrétan A világ legrosszabb embere esetében felnőtt dolgokat csinál a főszereplő, párkapcsolata van, dolgozik, amit a társadalom elvár azt szinte hozza, de belül ott motoszkál, hogy ez nem teljes élet, még hiányzik valami, a saját kiteljesedése. Vagy már lecsúszott erről, 30 felett csak ez van amit most él meg?
Innen jön a cím is, hiszen Julie egyáltalán nem a legrosszabb ember, de mégis sokszor érezheti magát annak, csak mert mást akar éppen, mint az, akit szeret, és aki szereti őt. De ez nem csak szomorú köldöknézést jelent, a filmnek meglepően élettel teli csúcspontjai is vannak, és még a humora is remek.
A megvalósítás pedig csodás. Mármint már a helyszín is feldobja, és nyilván gyönyörűen van fényképezve, de valójában magával ragadón gördül előre a történet, egyszerűen jó nézni. Számomra ez lett a leghatásosabb élmény tavaly.
El is mentettem a saját listába 😊
Gyönyörű film, minden értelemben. Nem tudnék hol belekötni, és ha kéne, akkor se esne jól, egy stílusos, érzelmes tabló egy kedvelhető emberről. Különös életkor ez a késő 20-as, korai 30-as, az ember már felnőtt, felfogja, hogy a döntései hatással vannak az életére, akár éves, évtizedes léptékben is, és bár még ott van a fiatalság végtelenségérzete, már picit kezd lefesleni… Nagyon elkapja ezt a film.
Bevallom, én azt hittem, 2021-es film, ha jól emlékszem, tavaly Oscarra is jelölték két fontosabb kategóriában. Ha 2022-es (lenne), akkor nekem is a személyes listám elején lenne, vagy nagyon közel hozzá.
azóta meg akarom nézni mióta kijött, de annyi emlék köt oda, hogy nem merem, főleg mert ilyen útkeresős, romantikus az egész. :D rám jönne a PTSD vagy nem tudom.
Tényleg nagyon jó film, nálam is dobogós, pár napja néztem meg még egyszer. Jól megfogja a mai életünket, azt hogy nem igazán tudjuk mit is kellene kezdeni vele, és mire rájönnénk, meg értékelni tudnánk az egészet, már el is megy mellettünk. SPOILER: nekem az a hangulatfestő rész a kedvencem, amikor a konyhából a párja mellől észrevétlenül elszalad, és “megáll az idő” amíg keresztülszalad a városon a titkos és izgalmas új pasihoz. Ez a rész tökéletesen visszaadja az érzést, amikor az ember a felhők fölött lépdel, mert éppen szerelmes, és megszűnik a külvilág, csak ő és a másik van.
Palacka: 2021-es film igen, átírom a bevezetőt kicsit.
A film kétharmada nagyon tetszett, kedves a humora is, hogy aztán a végén összeomoljon és önmagába roskadjon.
Spoiler: A szerelmi szál ígéretes, és az “idő megállítós” jelent tényleg kreatív volt. Az utolsó húsz perc sajnos mindent elrontott. Sehová nem vezető szenvedés, sírás, és kínlódás. Hogy aztán semmit se fejlődjön a főszereplő. Értem én, hogy ez is egy üzenet, de így számomra nullázta a filmet.
Biztos nem nézném meg még egyszer, és nem is ajánlottam senkinek azóta.
jiliac: SPOILER!!:
Igen, a betegség nem hiányzott bele, az eléggé megúszós feloldása volt az élethelyzetnek. Az meg, hogy nem lett “hagyományosan lezárt” vége, az szerintem pozitívum, a mai harmincasok nagyon nagy százaléka van ugyanilyen légüres térben, és legtöbbször ott sem oldódik meg semmi varázsütésre.
Magával sodró volt a film, pillanatok alatt eltelt a filmre szánt idő.
Köszi a kritikát, egy hóesős délutánra beütemezem, már amúgy is szemeztem vele, meg ezek szerint a leírtak alapján nekem is szól..
A dolog nagyon egyszerű pedig. Aki annyi idős korára nem tudja mit és hogyan szeretne csinálni az már valószínűleg nem is fogja. Csak örökké sodródni fog amíg meg nem hal.
hülyeség, egyetemeken még 40 évesek is vannak akik végre megtalálták.
Spoiler:
a csaj is megtalálja a végére a saját útját.
@Crash: és mi van akkor, amikor úgy érzed megtaláltad, de az élet, vagy egyszerűen a személyiséged alakulása miatt úgy érzed, hogy egyszer csak már nem jelent az az irány semmit, és légüres térbe kerülsz, hirtelen nem tudod, hogyan tovább? (Flancos angol kifejezéssel érve azt hiszem erre használják a “mid-life crisis” kifejezést.) Szóval ez simán beüthet később is (lásd nyugdíjazás után időseknél, szintén nem találják a helyüket).
@human
Azok csak akkorra jutottak odáig, hogy megvalósítsák. Előtte el kellett menni pénzt keresni, hogy ne haljanak éhen. Nem azért ül valaki 40 évesen egyetemre, hogy megnézze milyen és ott találjon rá az útjára hanem konkrét céllal.
És mivel véget ér a film egy adott pontnál nem tudjuk meg biztosra, hogy ez tényleg ez az az út amit keresett. Maximum remélhetjük.
@BeryG
Ez majdnem ugyanaz. Fogalmuk se volt arról, hogy mit akartak ezért választottak egy utat és rámondták, hogy “jó lesz ez” de bennük legalább volt tartás és nem csapongtak össze-vissza. A “mid-life crisis” az esetek nagy részében ennek felismerése. Sajnos az emberek önmagukat tudják a legtovább ámítani ezért nem is olyan gyakori csak a sok majom rámondja mindenkire akinek kicsit is problémája van.
Eszméletlen, hogy egy nagyon egyszerű dolgot ennyire képesek túlbonyolítani az emberek. És az ilyen filmek pedig csak rátesznek egy lapáttal.
nekem úgy tűnik az elképzelésedhez ferdíted a valóságot, de az is lehet félsz belegondolni, hogy te rossz helyen vagy esetleg. nem azt mondom, hogy ez áll fenn, de úgy tűnik még a gondolatát sem engeded meg.
az nem csapongás, vagy gyávaság, hogy nem éled le az életed végig a 17-18 éves éned által választott úton, csak mert már rajta vagy. ahogy az sem biztos, hogy kényszerből volt az első szakmád amit le akarsz váltani akárhány évesen.
@human
Én pontosan ott vagyok ahol mindig is lenni akartam. :) Nekem úgy tűnik, hogy te akarok a hiányosságaidat vagy az elszalasztott pillanataid miatti csalódottságodat rávetíteni másokra. Pláné úgy, hogy az első zsigeri reakciód az volt, hogy “hülyeség” mint aki fél, hogy most kiderül minden.
Nem én ferdítem itt a valóságot hanem sok önámító ember aki képtelen szembenézni a saját valóságával.
Egyet kell értsek Crash kommentjeivel. Bár tudom, nem tartozik a filmhez szorosan, csak az arról indult gondolatokhoz. ;)
@Crash
Már nem azért, de honnan a fenéből veszed a bátorságot, hogy azoknak az embereknek a nevében egyöntetűen beszélj, akik 40 évesen vagy akár később ülnek az egyetemi padokba tanulni? Az eszembe megáll!
“Azok csak akkorra jutottak odáig, hogy megvalósítsák. Előtte el kellett menni pénzt keresni, hogy ne haljanak éhen. Nem azért ül valaki 40 évesen egyetemre, hogy megnézze milyen és ott találjon rá az útjára hanem konkrét céllal.”
Honnan a fenéből tudhatnád ezt, hogy “azok”at mi a franc motiválta, hogy ezt megtegyék? Mintha tényleg csak egyetlen egy motiváció létezne erre a dologra! Lehet, hogy neked van egy ilyen elméleted vagy te így képzeled, de akkor azt fogalmazd is úgy, ne pedig általánosított tényként!
Értelmes emberek tisztában vannak azzal, hogy tanulni sosem késő. És hülyeség azt képzelni, hogy csakis akkor kezdhet neki az egyetemnek valaki 40 évesen, mert akkor jutottak el odáig, hogy megvalósítsák. Kifejezetten korlátoltan gondolkodsz erről. “Előtte el kellett menni pénzt keresni”. Egy részének, de mások meg teljesen más okból jutottak el arra a pontra.
Ne beszélj mások nevében, a véleményed ne közöld tényként, és ne általánosíts, csak mert van egy elméleted, vagy mert ismersz 1-2 embert, akikkel így volt.
Mondjuk olvasva a több hozzászólásodat, a fejedben egy nagyon merev világot építettél fel, amibe csak az általad elképzelt konkrét dolog férnek bele, semmi más. Ráadásul a saját valóságodat a szerinted hibátlan emberismeretedre alapozod. Nem te ferdíted a valóságot, hiszen “te tisztában vagy azzal, hogy mi a valóság és te nagyon is jól tudod, hogy az a sok ember önámító, akik képtelenek szembenézni a saját valóságukkal”. Te viszont csak a saját elméleti valóságodat nézed és nem nézel szembe a valódival, ami nem olyan leegyszerűsített, mint a sajátod.
Crash: a hülyeség arra vonatkozott, hogy empátiával simán rengeteg helyzetet el tudok képzelni, nem pedig elutasítani, hogy “gyávák” és “csapongás”, mert valaki azt hitte tudja a helyét, de aztán kiderül, hogy mégsem. mint ahogy a saját életemre is merek kérdőjelekkel nézni, igen, hiszen az sosem azt jelenti, hogy “nabaszdmeg ez gáz”, az is lehet válasz, hogy “hm, tényleg jó helyen vagyok”. erre utaltam, hogy egy kérdés feltétele az semmi, az csak nyitottság, inkább az _szerintem_ a, ha már ezzel a szóval dobálóztál, gyávaság, ha valaki már egy kérdéstől is tart.
nyilván a filmek azt dolgozzák fel, amikor a kérdésre nem az a válasz, hogy minden jó, hiszen az ad helyet a látványosabb karakterfejlődésnek.
@human
Semmilyen kérdéstől nem tartok csak előtte nézzen magába mindenki mielőtt felteszi a buta kérdéseit és utána elkezd traktálni az ökörségeivel amikor nem azt a választ kapják amire számítottak. Főképp amikor az olyan, hogy nem tudják össze egyeztetni a hamis világképükkel amiket hosszú évek óta építgetnek.
Én pedig nem képzelgek élethelyzeteket hanem magyarázatot adtam a miért?-ekre. Nyugodtan utánaolvashatsz ahogyan én is tettem pár éve. A szakirodalmak sem mondanak mást majd mint én.
Az ilyen fajta feldolgozás pedig többet árt mint használ mert ahogyan a kommentekből is látszik, nagyon sokan a rossz tanulságot és mondanivalót látták a filmben. Ez pedig eszméletlen káros.
Crash, huh, mekkora energiavámpír vagy már írásban is…. a mid-life krízisről és a tanulási motivációkról is butaságokat irogatsz, de legalább az egód rendben van.