No Hard Feelings

Szóval Jennifer Lawrence úgy döntött, hogy a Causeway-jel és ezzel tér vissza, és itt mindent bevállal? Mi történt, felfogadta Matthew McConaughey ügynökeit? A No Hard Feelings megpróbált érvényesülni a moziból, de még streamingről is kihalt “mocskos” vígjátékok zsánerében. Félig sikerült is neki.

A film ötlete láthatóan a helikopter szülőkből indult ki, na meg abból a hirdetésből, amiben ilyen emberek kerestek a fiuknak valakit, aki randizik vele. Mármint “randizik” vele, kimozdítja abból a félénkséggel teli agyonvédett buborékból, csigaházból, amikbe tulajdonképpen tették a nevelésével. Így fogadják fel Jennifer Lawrence karakterét, aki csak a szülőházát akarja megvédeni, és szüksége van a feladatért járó jutalomra.

A film elég látványosan osztható két részre, hiszen a midpointig az a lényeg, hogy az idősebb nő miképp szedi fel a teljesen tapasztalatlan, tulajdonképpen kisfiút. Mármint 19 a srác, de egy pillanatra sem tűnik felnőttesnek. Ebben a részben a poénok többsége működik is, ami bőven elég lenne egy ilyen vígjátékba. Aztán a második felére a No Hard Feelings átmegy egy dramedy-be, amibe… semmi poén nem jut. Érthető miért komolyodik meg a történet, így 2023-ban nem lehet árnyalás nélkül tolni, de ezt jobban is meg lehetett volna oldani.

Az egészben amúgy nem kicsit vehető észre, hogy azért nem csak a szülők a probléma, hanem hogy itt egy generáció, akik nem tudják mit kezdjenek a szexualitással. Nyilván nem mindegyikőjük, de a film közepe után van egy bulijelenet, amiben nagyjából szétoltják a “woke” kultúrát a csigaházuk védésére használó fiatalokat, azokat akik sírnak, hogy minek szexjelenet egy filmbe, és direkt félreértelmeznek poénokat is, hiszen hátha így zsebelnek vele egy kis like-retok áradatot.

Érdekesen egyensúlyozik a film a régi és modern kor között, igyekszik találni egy kiegyensúlyozottabb utat benne, talán pont ez is húzza le kicsit. Mármint a végére érzelmileg is fel kell nőni a történetnek, ami ugye onnan indult, hogy egy 32 éves nőnek el kell csábítani egy 19 éves srácot (és érezni is ezt a különbséget), viszont a komolyodás mellett sajnos elfogynak a poénok. Igazából nem is értem miért nem vették észre a készítők a törést, mivel ha nem is a kapcsolatban, de máshonnan lehettek volna poénok. Például Lawrence karakterének a barátai oldaláról maradhatott volna a humor, akik baromi jók a film első felében, mi a fenének felejtették el őket a végére?

Ami durva, hogy ezt láthatóan Lawrence választotta, mostanra azért biztos nem rábeszélték arra a szexualitás nélküli meztelen jelenetre, amit itt bevállalt, hanem talán még ő is íratta bele, egy végső csapás a f**pening utáni érzéseinek. De tényleg, az összes szexuálisan töltött jelenetben nulla a meztelenség, ellenben az a poén… aki eddig nem tud róla, az meg fog lepődni, én borultam ki a moziszékből.

A lényeg, hogy ez egy jó moziélmény, egy ideig nagyon szórakoztató, és a komolyodása sem borzasztó, emellett meglepett, hogy az általam annyira nem kedvelt túl kínos, szekunder szégyenes humornak mennyire a jó oldalán tudott maradni, pedig a témában benne lehetett volna egy ilyen mellényúlás.