Mondhatnám, hogy az év csalódása, de hazudnék vele, mivel nem vártam túl sokat tőle, ez azon is tetten érhető, hogy egészen a Maxos premierjéig elvoltam nélküle. Mondjuk azt a keveset sem hozta, amit kellett volna.
A múltkor még ugye senki nem emlékezett a szellemirtókra, most meg ismét New Yorkban száguldanak, és az emberek szeretik őket, de a polgármester valamiért nagyon nem. Már az anyagi káron kívül is gondja van velük. Innen indul a film története, amiben van első szerelem (de csak Kína, és persze konzervatív kompatibilisen), vannak az öreg arcok, meg valami ősi gonosz, akit az ősi szellemirtók (valami más nevük van) zártak be egy gömbbe. Nyilván ki akar szabadulni, és ez vezet a nagy akcióhoz, ami… egy “kis szobában” zajlik le végül.
Annyira középszerű termék, hogy igazából még a szidása sem szórakoztat, nem hogy a film tette volna. A Ghostbusters: Frozen Empire is tökéletes példája annak a cinikus nosztalgiabányászatnak, ami egyre jobban dominál mindent, nyilván összefüggve a “csak létező IP-t akarunk berendelni…” trenddel.
Ezen kívül az is zavart, hogy a fő történet szálat igazából el is nyomták. Nem azt mondom, hogy a család fiatal lányának a felnövése és első szerelme annyira izgalmas lett volna, már persze körülvéve a nagy veszedelemmel, ami hozza a szellem-akciót, de basszus, olyan furán tették mellé a többi “emlékeztek erre”-jelenetet, meg karaktert — Bill Murray feltűnéseinél nagyobb “ide a csekket” nem volt idén? –, meg Paul Rudd karakterének az apává növését, meg apróságot, hogy iszonyat szomorú voltam.
Legalább valami rendes filmet tennének össze, amibe elférnek a nosztalgikus elemek is, de olyan, mintha már ezzel sem próbálkoznának. Ellenpéldának ott az Alien: Romulus, amiben legalább készítésileg volt rendes koncepció, míg itt konkrétan azt éreztem, hogy a fő szál megvolt, és utána jött mindenki, hogy “még ez is legyen benne valahogy”, toldott-foldott semmiséget hozva végeredménynek.
Az alakítások mögött teljesen az éreztem, hogy a színészek csak túl akartak esni rajta, és ezen a rendezés sem segített, de hát ilyen alapanyagból mi lett volna más. Nem is, ezúttal nem kap felmentést a technikai része miatt a film, mert igazából abban sem volt erős. Semmi nincs benne.
Évek óta az első film amin bealudtam.
Nem voltam nagy Szellemírtók rajongó soha. Nagyon erőltetettnek érztem minden mozzanatát.
Megy a nínózás (“éérteeed ugyanúgy nínózik mint régen”)
Mindenhol is driftel az autó (“ééérteeed a régi is így csúszkált”)
Az az utolsó emlékem, hogy a kiscsaj sakkozik.. na ott becsuktam a szemem, hisz úgyse alszok el, mert hallom a filmet.. híres utolsó mondat..
Én elvoltam vele. Egy szombat délutánra otthon teljesen oké volt, de kb. megnézed és ennyi. Az előző sokkal jobb volt.