Káromkodás és cicik? Szinte biztos hogy 80-as évekbeli akciófilmet nézünk. Méghozzá a buddy cop stílust elindító egyik alapdarabot, hiszen a fehér Nick Nolte az afro-amerikai Eddie Murphyvel osztja meg a rozzant kocsiját és elkúrt nyomozását. Mindezt ilyen dumákkal megspékelve, hogy “a seggem vérzik érted”, meg a többi padlótörlős beszólás.

Párszor már említettem, ha jól akarunk szórakozni, akkor a régi darabokhoz kell nyúlni. Azokhoz, amiken annyira nem fogott az idő, a trükkjei nem avultak el annyira, hiszen amúgy is alig volt benne. Oké, ez az én vesszőparipám, hiszen a színészek a lényeg, tudom. Főleg itt, ahol a két főszereplő közötti kapcsolat a lényeg, de egy Terminátor 1-et (szintén a 80-as évekből) mai szemmel már fura végignézni, főleg a végén a darabos mozgású robotot.

A sztori a mai bluckbusterek bonyolultságát közelíti, így gyorsan össze is foglalom. Ganz fegyenc megszökik a börtönből és zsarukat gyilkolászik. A Nick Nolte által alakított fehér zsaru ered a nyomába, és ehhez egy, a szököttel régebben összefüggésben levő rabot kihoz 48 órára, hogy segítsen neki elkapni. És innentől a közöttük levő faji meg emberi ellentétek kerülnek a központba, meg egy kis nyomozás is van azért.

Abban szinte biztos vagyok, hogy egy ennyire non-PC és rasszizmussal teli film manapság, ha el is készülhetne, baromi fura fogadtatásban részesülne. De ezen felesleges aggódni, a film kész van, és a 80-as évek jobb akciófilmjei között bizony előkelő helyet foglal el. Nem mellesleg Eddie Murphy első mozifilmje. Előtte a Saturday Night Lightban lopta a napot, mint a legjobbak (lásd még pl. Will Ferrell). Megnézve a 48 órát szinte fájdalmas, hogy ez az Eddie manapság Norbitokban meg Doo Little folytatásokban égeti magát. Na nem mintha Nick Nolte karrierje a magasban szárnyalna — bár a Peaceful Warriorban jó volt.

– Jack, mondj egy mesét!
– Baszd meg!
– Á, ez az egyik kedvencem.

Azt hiszem nekem az éjszakai részek tetszenek a legjobban a filmben. Ebbe beleértem a leszámolást az éjszakai kínai negyedben, de azt is, amikor Nolte csak úgy, a kocsijának dőlve vár Murphyre, és mögötte elkenődnek a város fényei a távolban. Emlékszem amikor Die Hardon szocializálódótt kissrác voltam, akkor még kevésnek gondoltam a filmben levő akciót, de mégis tetszett. Mostanra meg simán a film hangulata az ami elragad újra meg újra. Na azért most is kell egy-egy jobb akciójelenet, és hát itt akad pár, méghozzá ahogy mondtam, az idő próbáját kiállva. Bírom, hogy nincs nagy robbanás, semmi extra, csak egyszerű pisztolypárbajok. És ha valakit lelőnek, akkor az rögtön 2-3 véresen becsapódó lövedékkel van lekapva. Nem is kell “jaj a vállam” hülyéskedés.

48 óra értékelés

Hiába na, ez nekem 8/10 manapság. Már láttam vagy 10-szer, de még mindig marha jó szórakozás, és most ismét átértékeltem kicsit.