Haragszom erre a filmre. Nem azért, mert szar, hanem mert a közepességével keresztbe tett egy másiknak is. De ne szaladjunk a dolgok elébe, lássunk inkább egy fantasztikus képet. Vagyis izé.

A lényeg, hogy a film első órája nagyon nem sötét, inkább marhajó. A probléma csak utána jön. A történet szerint idegenek szállják meg a bolygónkat. Nem minket akarnak lenyomni, de sajnos útban vagyunk így bizony elkezdenek hullani az emberek. Bár az egész földön zajlik az invázió, mi a moszkvai történéseket kapjuk. Pontosabban pár amerikai turista ott ragad, és próbálnak valami tervet követni, miután lezajlik a támadás első pár hulláma.

Konkrétan arról van szó, hogy 10 perc után a kihalt Moszkvában mászkálnak. És ez valami veszett jó. Nem a tipikus amerikai helyszínek, alig pár túlélő, ilyesmi. Posztapok rajongó részem itt még ujjongott. Aztán elkezdett szétesni az egész, pedig kicsit merészen bántak a főbb szereplőkkel is. Sajnos a végkifejletet, és az azt felvezető 20 percet ez sem tudja megmenteni. Vagy 5 pontot vesztett itt a Darkest Hour, amikor a hangulatos, bár nem túl eredeti építgetés után a forgatókönyvíró kifulladt.

A harag viszont onnan jön, hogy ezáltal a 28 héttel később által sugallt kihalt Oroszországos 28 hónappal később is hátrább csúszhatott az “el kell készíteni” listán. Rendben, itt nincsenek zombik meg mittomén, de az emberek utáni rész simán a 28 nappal később Londonját idézte valahogy.

A színészekről? Hát tették a dolgukat. Emile Hirsch szokás szerint jó, de a buta amerikai tiniket nem volt nehéz hozni a többieknek. Onnan már csak szurkolni kell, hogy melyikőjük haljon meg előbb.

A legsötétebb óra értékelés

Sajnos nem tudok 5/10-nél többet adni. Pedig olyan jól indult, így még szomorúbb volt a csalódás a végére.