Két dolog miatt is tartottam a The Rockertől: egyrészt a trailerben nagyon a fizikai humort erőltették, másrészt pedig mert nem kimondottan szeretem a sikítós hosszúhajmetált. Nekem egy rocksztár énekeljen, ne pedig sikítozzon, vagy legalábbis keveset sikítozzon. Szerencsére mindkettő fentebbi túlzott félelemnek tűnik így a film megtekintése után, bár a soundtrack sikítós részével legalább egy pontot azért vesztettek a végére.

A történet ugye annyi, hogy volt egy kis banda dobosa, akit kitettek a csúcsra jutáshoz vezető úton. Aztán éli átlagos életét, míg az unokaöccse fel nem kéri, hogy játsszon az ő fiatal bandájukban, mivel a dobosukat szobafogságra ítélték (gondolom a srác később verte a fejét a falba, haha, ez kimaradt a filmből). Semmi extra, kicsikből sikeres sztárok (a youtube közreműködésével, mivel nagyon fiatalos a film) lesznek sztori, láttuk már sokszor, de mégis működik a film.

Mindenképp kitérnék arra, hogy a fizikai humorból szinte mindent betettek a trailerbe, szóval nem arról szól másfél órában a film, hogy Rainn Wilson milyen módokon sérül meg 349-szer. Ehelyett inkább egy kedves, már-már feelgood sztorit nézhetünk, amiben a rockkal a szívében büszkén járó banda érvényesül, és közben igaz marad a rajongóihoz is (idealista kép). Mondom, egyszerűen aranyos a filmnek ez a része.

Aztán ott van az is, hogy ez tulajdonképpen a sorozatsztárok mozija. De tényleg, ennyi TV-ből ismerős arcot rég láttam mozifilmben, ehhez képest egy Get Smartban alig voltak kisképernyőről ismert szereplők (pedig Masi Oka, Steve Carell stb…). Komolyan mondom, van egy kis szerep valahol a filmben, akkor az sorozatos embernek jut. Az egyik szereplő csak egy számot mutat meg a munkahelyén? Beugrik a Chuckból valaki. De ez kiragadott példa, és talán nem is a legjobb, mert a kirúgott dobos volt bandáját olyan csapat alakítja, hogy el sem hittem, főleg mert annyira szét vannak sminkelve: Bradley Cooper és Will Arnett meg a harmadik csávó nem ugrik be. Aztán pedig a főszereplő ugye egyenesen az office-ból ugrott be picit.

De a legjobb mindenképp a zenész figuráját egy az egyben Love Monkeyból átemelő Teddy Geiger volt. Oké, valójában nem a legnagyobb színész a srác, viszont tényleg zenész, itt is ő adta elő a dalokat tényleg, nem pedig komputer varázslat volt. Ez adott még több szerethető bájt a filmnek. Továbbra is tény, nem A meztelen dobos az a film amin gurulsz a röhögéstől, de feldobott a végére. Ez nekem 7/10 (valójában 6 lenne, de most kihagyom a sikítós számokat mégis a végső képletből.)