Hét a Crazies nekem csalódás lett. Nem vártam ám túl sokat, de még azt sem tudta elérni sajnos. Egész jól indult, aztán szétesett akciórészekre és unalmas valamire közötte. Tényleg, többször azt lehetett érezni, hogy felvették az akciójelenetet, aztán a “hm, hogy kéne ebbe a helyzetbe keverni a főhősöket?” kérdés hangzott el. Pedig remake, konkrét és elvileg kerek történetre épült.

A történet annyi, hogy egyszercsak kezdenek megőrülni az emberek a városban. Amolyan intelligens, működőképes vadállatok lesznek, szóval nem zombihelyezetről van szó. Aztán feltűnik a kormány, rendet vágni, de kitaláljátok, hogy ez a főszereplőinknek nem lesz az igazi megoldás.

Mégis, hiába nem ütnek nagyon a fordulatok – főleg mert kitalálható egy részük, vagy épp azon bosszankodunk, hogy épp mi a francért váltak szét a főszereplők –, mégis, amint az akcióra váltanak egész élvezhető a képanyag. Konkrétan az autómosós jelenet volt az, ami nekem a leginkább tetszett. Bazijó ritmusának végekor csak csettinteni tudtam egyet, hogy ezaz! Rövid, de ott elkaptak végleg.

A szereplőgárdába nem nagyon tudnék belekötni. A minőség nem rajtuk úszott el, ennyi. Olyphant nyugis zsarunak remek, ahogy a Justified című sorozatban ezt bizonyítja is hétről hétre mindig, a többiek pedig nem maradnak le sokkal a rájuk szabott karakterekben.

A tébolyultak értékelés

Legyen úgy 5/10 végül. Nem bántam, mert volt pár iszonyat ötletes megoldás benne, az egyiket már említettem is.

Most megnéztem ki a rendező mert kiment a fejeből, erre a Sahara volt az előző nagy munkája, az meg kifejezetten tettszett nekem, szemben a nagy tömeggel. A Crazies után én egyértelműen jobb akciófilmet bíznék rá legközelebb, nem a Flash Gordont. Bár ki tudja.