Idén nem egy toplista posztom lesz, hanem inkább beszélgetünk, de persze mindenhol bedobok majd pár címet én is alapnak. Például itt van az a fenti kérdés, amit azzal lehet bővíteni, hogy mit jelent a csalódás? Egyáltalán nem arra lennék kíváncsi, hogy mi volt az év legrosszabb filmje, hiszen az végtelen lista lehet.

Sokkal inkább azt kéne leírnotok, lehetőleg pár sort csatolva a cím mellé, amit vártatok valami miatt, legyen az a rendező, a történet alapja, a műfaj, vagy akár a reklámkampány, és utána volt hatalmas kopp. Szóval egy Transformers 4-nek egyáltalán nincs itt a helye, bár páran lehet hittek Baynek és az “új trilógia” dumának. Lássuk az én példámon keresztül:

BOYHOOD

Egy megismételhetetlen, különleges film. Ezt sosem lehet majd elvenni tőle. 12 év alatt készült, a színészek a történettel öregedtek, ennek megfelelően nem kellett kiírni, hogy 1 évvel később, mert a gyereken végig látszott. Mindezt nagyon részletesen dolgozták ki, igazából semmit sem nyomtak az arcunkba, végig figyelni kellett az apróságokat.

Az előbbinek megfelelően rohadtul vártam, nem kétséges, hiszen már az elkészülésének módja olyan nagy dobás, amitől le lehet hidalni. Mindemellett felnövéstörténet és még Ethan Hawke is szerepel benne, aki Linklater filmekben mindig zseniális. Nyilván innen lehet csalódni.

A Boyhood egyáltalán nem rossz film, viszont a felnövéstörténete valahogy nem talált el, pedig a Mudot és Kings of Summert simán faltam. Talán mert ez sokkal realistább? Vagy mert az “egy döntő esemény”-es felnövéstörténeteket szeretem? Nem a klisékkel volt bajom, az alkoholista szál a gyerek szemszögéből például szépen lett kifejtve, de valahogy végig hátköznapi volt. Ez az előnye, szerintem pont emiatt élték bele sokan magukat és érezték át jobban az eseményeket, amik a főszereplőt formálták, viszont egyben a hátránya is.

Az emberek nem a valóságot akarják látni?

Persze most jöhet a “ne higgy a reklámoknak” vagy a szokásos “hype köpni kell pfuj”, de az az igazság, hogy ennyi év filmes blog vezetés után szerintem egész jól le tudom már szűrni, hogy nekem mennyire fog tetszeni egy film. Nyilván van ahol beállok a hype cikkek sorába én is, még ha nem is várom a filmet, mert szórakoztat a dolog és ti szeretitek. Persze a számomra jól belőtt várási faktorom mellett néha reménykedek jobba, mert a rendező, vagy a színész, vagy az író (Iron Man 3…), pont ezért lett csalódás a Boyhood. De 2014 akkor is jó év, ha a legnagyobb csalódásom 7/10 lett végül.