Abban a időben, miután az óceán elnyelte Atlantiszt, de még mielőtt Arius fiai felemelkedtek volna, létezett egy minden képzeletet felülmúló kor, mikoron fényes királyságok uralták a világot. Ekkor élt Conan, a kimmériai, karddal a kezében. Csakis én, az ő krónikása, ismerhetem jól történetét. Hadd meséljek hát a nagy kalandozások napjaiból.
És ekkor megszólalnak Basil Poledouris erőtől duzzadó dallamai, azt hiszem, ennél több nem is kell, hogy meghozza a hangulatom a film újranézéséhez, szinte azonnal ráhangol, kevés nálam az ilyen film, tényleg csak pár van.
Az első rész búskomorabb hangvétele után a folytatás inkább Conan akciódúsabb kalandjaiból szemezget. Itt szó sincs már semmilyen bosszúról, egyetlen cél lebeg Conan szemei előtt, hogy ismét láthassa szeretett Valeriáját, aki Crom, az istene oldalán foglalt helyet, rá várva. Taramis királynő megígéri, hogy feléleszti Valeriát holtaiból, feltéve, ha Conan segít neki. És így lőn, hogy Conan, a barbár tolvaj, pompát sugárzó taktusok közepette lovagol be Shadizar városába, a pórnépnek éljenzésre, a gazdagoknak pedig elbujdosásra adva okot.
Ahogy az Skelos tekercseiben írva vagyon, létezik egy kulcs Dagoth, az álmodó istenség szarvához, mely kulcsot csak olyan nő érintheti, ki viseli a jelet. A királynő azzal bízza meg Conant, hogy kísérje el unokahúgát az úton, mely a kulcshoz, majd a szarvhoz vezet. A kis csapat pedig természetesen megindul.
Arnold Schwarzenegger sosem volt az a Conan, akit Robert E. Howard könyveinek rajongói vártak, de mégis, sokaknak szemében egybeforrt a neve a kimméirai barbáréval. Mivel szinte minden hiányzott belőle, ami a könyvben leírt karakterre jellemző, csak a kimagasló termete volt meg, erősen ellenezték, de végül ez is elégnek bizonyult, és mint barbár, ilyen szempontból kézenfekvő választás volt. Persze nem tervezhettek hosszú távra, Conan nem egy buta harcos volt, hanem rendkívül jó stratéga, és a világ szinte minden pontját bejárva sok nyelvtudásra is szert tett, az akkori testépítőből pedig senki sem nézte ki, hogy mára kormányzó is válhat belőle, és hogy idővel nem töri majd annyira az angol nyelvet. A kezdeti idők bemutatásához viszont megfelelőnek bizonyult, és meglehetősen barbáros alakítást nyújtott, egy új Conant teremtve meg.
A második részben már több tapasztalattal rendelkezik, az értelemnek már több szikrája is látszik, de a script még mindig elég bután kezeli. Némiképp több szöveget kap, mint az első részben, de látszik, hogy túl sokat nem akartak a szájába adni. Persze nem is kell, hiszen a folytatás bővelkedik az akciókban, és Arnie is megmutathatja azt, amiben igazán jó, a pózolásban. Ahogy a karddal feszít, igen jellegzetes jelenet, többet árul el, mint száz szó, a „gyere csak, szétcsaplak”-tól az „egyszer úgyis király leszek”-ig szinte mindent tükröz. Közben természetesen az elmaradhatatlan zenei aláfestés sem hiányzik, mert Basil Poledouris zenéje egyszerűen isteni, azóta is számtalan helyen lett felhasználva (persze ezzel most nem a többi zeneszerzőt akarom leszólni, csak nem győzöm ezt magasztalni).
De az ilyetén hiányosságokat tudjuk be az első rész hibáinak, ami ugyan nem egészen hű az eredeti alkotáshoz, sajnos, mint a feldolgozások igen nagy hányada, kicsit botorkál, mégis egy kisebb alapkő a fantasy filmek között, mert mint film, kitűnő lett. A második rész, ha nem is olyan grandiózus, de szintén jó, csak itt főleg a kalandot helyezték előtérbe, amiről Howard történetei is szólnak. Ha már itt tartunk, kíváncsian várom az új Conant, amiről most az a hír járja, hogy teljes reboot lesz, a könyveket veszi majd alapul és nem a filmeket, bár egy olyan színészt nehezen találnak majd, aki megfelelően illik is a képbe. Mindenesetre nekem, és még sokaknak, Arnie lett Conan, amikor a könyveket olvastam később, már nem a karakterleírás volt a döntő, hanem a mozgókép, melyet előtte már rengetegszer láttam. Az öregebb rajongók viszont talán megkaphatják, amire igen sokat kellett várniuk. Na, majd meglátjuk.
Ha valaki pedig még egyáltalán nem is tudja, hogy kicsoda Conan, ma este pótolhatja az akciódúsabb folytatást a TV2-n. Hozzáteszem, kár, hogy nem adják le előtte az első részt, úgy lenne az igazi.