A Galaxis útikalauzban szerepel, hogy Grunthos mester költő szavalását a Művészeti Tanács elnöke úgy élte túl, hogy lerágta saját lábát, míg négy másik társa belsővérzésben kimúlt.

A Filmbuzi útikalauz a filmek rajongóinak ezt írja az Egon és Dönciről: Semmilyen körülmények között se hagyd, hogy levetítsék neked a szóban forgó filmet.

Ezzel az animációval igazán letettünk valamit az asztalra. Se nem felnőtt animáció, sem gyereknek nem ajánlott, csak úgy van. Nem tudom kik készítették, de valószinüleg egy csapat tehetséges fiatal, akik úgy érezték, hogy minden mozaikvarázslatot megtanultak ahhoz, hogy egy Ogonomus-t is megszégyenítő trükköt mutathassanak be. Erre utaltak a furcsa vizuális jelenetek, amelyek a sztorihoz vajmi kevéssé kapcsolódtak. Karfeszítés.

Furcsálltam az elején, hogy Egonnak, a kékszemű polihisztornak van köldöke, mellbimbója, de speciel orrluka az nincsen neki. Elfogadom, hogy a karakterek egészen jól ki lettek dolgozva, de a háttér megrajzolásához láthatóan még gyufahúzással sem tudtak felelőst választani. Ennek az lett az eredménye, hogy a szereplőkön kívül minden folyamatosan életlen és homályos volt, s percenként félre kellett néznem, hogy megbizonyosodhassak arról, a hiba nem az én készülékemben van.

Nincs benne beszéd, de nem némafilm. A teljes csönd elkerülése érdekében megtiszteltek minket azzal, hogy a szereplők folyamatosan nyögtek és csámcsogtak. Amikor épp a fókuszt kerestem a szememmel a padok között, végig az volt az érzésem, hogy a vásznon egy F-kategóriás pornófilm megy McDonald’s-os product placementtel ötvözve. Amúgy pedig van benne beszéd, csak két szó után mindig átvált halandzsába.

Nem jött össze a tervem, hogy finoman vezetem le a csalódottságom. Nem akarom bántani a készítőket, mert lehetne ez ennél jobb is, csak a prioritásokkal és a súlyokkal voltak problémák. Az egész produkció egy óriási giccses csomagolópapírja annak a gondolatnak, hogy szándékosan és következetesen elkeféljük az életünket ezen a bolygón. Asszem.

Végignéztem, mert nem szeretek kijönni filmről, a pénzemért én is mindent akarok, hiszen az egész csak hozzáállás kérdése. Ha a horrorfilmekért és a vidámparkért fizetünk… Úgy érzem, hogy a magyar Wallace és Gromit még várat magára. A filmjeink egyre jobban teljesíthetnek, de az animációk terén – ha igaz, amit a Macskafogó kettő kapcsán leadott a Filmbuzi -, még fel sem keltünk a padlóról.

“On no account should you allow a Vogon to read poetry to you.”