Ha visszagondolok a filmre, az első dolog, ami eszembejut, hogy másfél óra alatt mennyire bele lehet habarodni Carey Mulliganbe. Előre szólok, hogy felesleges küzdeni ez ellen. Egyszerűen imádnivaló.

A történet röviden annyi, hogy van ez a lány, aki épp egyetemre készül, de egy idősebb pasi beleszól ebbe a dologba. (Idősebb alatt 30-hoz közelítőt kell érteni.) A lány mindig is csillogó életre és Párizsra vágyott, a férfi pedig szállítja gond nélkül ezeket, a nagybetűs műéletet, ahol csak jó dolgok vannak. Egy ideig.

A fő téma mindenképp az, hogy a hatvanas évek Angliájában a fiatal nőknek két útja van a kitörésre, életre. Egyik a továbbtanulás, így harcolva ki maguknak elismerést és jómódot, másik pedig a jóba való beházasodás. A szülőknek talán ez utóbbi még elfogadhatóbbnak is tűnt akkoriban, bevett társadalmi lépésnek. Itt még messze vagyunk az igazi karriernőktől.

Ha egy valamit még ki kéne emelnem Mulligan mellett, az mindenképp Nick Hornby lenne. Konkrétan miatta lett tényleg jó a film. Alapban egy profi, bár kicsit merev dráma, viszont Hornby rengeteg eltalált aprósággal, pont jól kanyarított párbeszéddel emeli átlag fölé az Educationt.

Oké, tény és igazságtalan lenne, ha a férfi fő- és mellékszereplőkről nem lenne szó. Először is elmondanám, hogy Peter Sarsgaard szerintem teljesen szürke volt. Bár lehet ez volt a cél, hiszen nem maga a férfi kell vonzó legyen, hanem az életstílusa, amit behoz a lány életébe. Az is lehet, hogy nem volt szürke, majd a női olvasók nyilatkoznak. Aki viszont baromi jót alakított, az Alfred Molina. Ő volt a látszólag szigorú, de inkább naív és jót akaró apa. Szinte tökéletesen hozta vászonra Hornby-t.

Egy lányról értékelés

Az tény, hogy nem ez az évtized filmje, drámája, ellenben ha épp egy aranyos, de mégis komoly film kell, akkor teljesen ajánlott. Megnézéskor még 8 pont körül filóztam, de inkább picivel olyan 7/10 fölé illik.