A Strike Team brazíliában, csak ők nem korruptak. Ha lecsupaszítjuk az Elite Squadot, akkor tényleg olyasmi az egész, mint a Kemény zsaruk sorozat, csak még erőszakosabb. De megint rossz példa, mert még itt is kevés ember akad aki Shield-függő. Maradjunk az egyszerűbb magyarázatnál, ez az Isten városának a másik fele, a rendőrök oldala. De ez tényleg egy nagyon egyszerűsített leírás.

A történet röviden annyi, hogy létezik ez az elit alakulat, a rendőrök krémje, a BOPE, akik akár a Brazil megfelelője is lehetnének az amerikai SWAT-nak, de nem azok. Egyszerűen Rio azon területein, ahol a drogkereskedők a kiskirályok, ott csak ők tudnak igazán rendet tenni. A film ott veszi fel a fonalat, hogy az egyik BOPE alakulat kapitánya utódot keres magának, de nem mindenki megfelelő nyilván az állásra, ő pedig nem meri a bajtársait bárkire bízni, csak olyanra, aki méltó utódnak bizonyul. Itt kerül a képbe a másik két főszereplő, akik közül az egyiknek a szíve, a másiknak az esze lenne meg a munkához. Aztán visszaugrunk az időben, vagy még előtte visszaugrunk? Valójában az utódkeresés a fő vonulatok egyike, de a többit is csak úgy tudták rendesen megkavarni, hogy az időben ugrálnak picit, nem a legelejétől kezdik a mesét szépen, ezáltal bonyolultabbnak érződik, mint ami.

Kicsit furcsa élmény volt ez a film, egyrészt azért mert hős egy deka nem akad benne. De még csak szürke hős sem. Mondhatnánk, hogy a rendőri brutalitás mellett áll ki a film, de ez nem lenne igaz, mert látjuk a munka milyen embereket csinál belőlük. A veszélyeztetett kerületekben már nem rendfenntartás folyik, hanem háború, egy modern város szélén, és ez valami borzasztó lehet. Persze a háborúban kicsit mások a szabályok, ez sokszor észrevehető, olyankor például, amikor mindenféle előzetes felszólítás nélkül leszedik a gépfegyveres dílereket, úgy hogy ők lőnek elsőnek. Mint ahogy a kínzást sem vetik meg. Tényleg csak egy ilyen szervezet tudna rendet tenni az ilyen környékeken? Nagyon messze vannak ők a rendőröktől.

Ó igen, a normális rendőröket is bemutatja a film, ahogy a naivok szívnak a szervezetben, míg a korrupció mindent áthat, naagyon mélyen mindent. Tőlük tulajdonképpen nem sok jót várhat a lakosság, mivel azért is le kell fizetni őket, hogy a munkájukat végezzék, meg azért is, hogy félrenézzenek. Bármit csinálnak dől a lé, persze csak a magasab szinteken lévőknek, ahol a többség benne van nyakig, a film szerint legalábbis.

De itt nem éri be a helyzet ismertetésével a film, hiszen egy város nem csak a dílerekből, az Elit alakulatból és a korrupt zsarukból áll. A közép és felsőbb osztály megveti a zsarukat, hogy túl erőszakosak, szerintük feleslegesen, és miközben ezt mondják, nyújtják át szinte a pénzt a dílernek az esti füvükért, kokainjukért. Ők pénzelik az egészet, de még ezt sem akarják belátni.

Tulajdonképpen ilyen orr alá dörgölés is a film, ebből a szempontból még rossz is lehetne, de még sem az. Vagy csak tart az erőszakos filmek tüském. Merthogy valahol akciófilmről van itt szó, és a szűk utcákban bizony összehoztak pár feszes jelenetet, még a remegő kezű “dokumentarista” kamerakezelés ellenére is. Mindezt olyan szűrőkkel, mint amikkel az Isten városában variáltak.

Tropa de Elite értékelés

Kicsi nehéz, mert az in your face üzenetek túlságosan is kiszúrják a szemünk, miközben a két utód átalakulása még érdekes is. Szerintem egy 8/10, nagyon furcsa élmény volt, nem tudom megy e majd valamikor újranézésileg.