Mi a fene van itt? Egy nemhogy nézhető, de jó börtönfilm, amiben nem az a főtéma, hogy miképp ússza meg a buzulást bárki, de legalábbis a főszereplők környékén senki nem akar elkapni senkit. Azért ezt a témát vettem előre, mert talán a legnagyobb filmes klisé ha börtönfilmről van szó, és itt sikeresen elkerülték. Azért a bandákat nem ússzuk meg.

A történet röviden annyi, hogy a Stephen Dorff által játszott Wade Porter egyik éjszaka baseball ütővel kergeti ki lakásából az illetéktelen behatolót, de amikor az elkezd öve felé nyúlkálni már a ház előtt, akkor nem habozik és leüti a családja védelmében. Mivel nem fegyverért nyúlt a betörő, és nem a házban ütötte le, így nem önvédelem és gondatlanságból elkövetett emberölésért elítélik, persze gyilkosság helyett. 3 évet kap, jó magaviselettel másfelet, de nem olyan egyszerű jónak lenni a börtönben. És itt jönnek be a bandák. Valahova tartozni kell az életben maradáshoz, kivéve ha az ember Val Kilmer. A történetről elég is lesz ennyi.

Azt hiszem Val Kilmernek jobban kéne válogatni a forgatókönyvek között. Nem akarom nagyon leszólni hiszen bírom, de Val azért nem a legnagyobb színész, de ha rendes alapanyaghoz asszisztál akkor bizony tud jókat alakítani. A válogatás meg azért lenne fontosabb, mert már nem kap Doors vagy Heat kaliberű szerepeket, de egy jó választás, például a Felon, még simán elismerést tud neki szerezni, csak az ilyen Conspirancy féléket kéne elkerülnie. A másik főszereplő, Stephen Dorff meg soha nem villoghatott nagy filmekben, legemlékezetesebb talán a Blade-ben volt, de itt nagyon odateszi magát ő is. És mindezt egy olyan csávó vezényeli le, akinek ez a második komolyabb rendezése (a nulladikhoz nem vállalta a nevét, lol alan smithee)

Visszatérve a filmre magára is kicsit, elvonatkoztatva a részleteitől, talán azért hatásos, mert “bárkivel megeshet.” Teljesen becsületesen éli az életét, de amikor meg kell védenie a családját, akkor nyilván nem habozik, és máris egy másik világban találja magát, amint a bíró lecsap a kalapáccsal a tárgyalás végén. Egy sokkal erőszakosabb világban. Brrr, valahogy hátborzongató az egész, és ahogy játszanak a érzelmi töltéssel, az nem semmi. Amikor a majdnem felesége (Nadia a 24-ből) először látogatja meg az urát a börtönben, ott szinte beleborzongtam, annyira elkeserítő volt a reménytelenség és a ridegsége a környezetnek. A kisemberségen kívül pedig mindenképp újra említeném Val Kilmert, mert az ő alakítása nélkül csak egy realista börtönfilm lenne, de vele lesz élvezetes az élmény.

Felon értékelés

Ez egy 8/10 lett végül, és engem lepett meg legjobban mennyire beszippantott a hangulata, mert hát abszolút nem ezt vártam. Ezért jók ezek a kisfilmek, feltűnnek a semmiből, esetleg egy borzasztóan nem hozzájuk illőtrailert bedobva a levesbe előtte, aztán amikor az ember leül végül eléjük, akkor meg a kisfilmek közül a gyöngyszemek teljesen le tudják döbbenteni. Az ilyenek miatt éri meg átvágni a rengeteg kispénzes gagyin.