Most nincs annyira kedvem nehezebb filmeket nézni, így inkább a vígjátékok felé tekintgettem, de utólag annyit tudok csak mondani, hogy bárcsak ne tettem volna. A legszomorúbb, hogy a Get Hard még a jobbak közé tartozik az idei felhozatalból.

A történet annyi, hogy a jól kereső brókert, akinek bombázó felesége van (muszáj kiemelnem, mert Alison Brie – középső kép), 10 év börtönre ítélik, méghozzá a legkeményebb fegyházban. A kocsiját mosó afro-amerikait megkéri, hogy készítse fel a túlélésre, mivel szerinte ő már volt benn, hiszen fekete. Nyilván a poénok forrása az, hogy felkértnek köze nincs a bűnözéshez, így csak improvizál a kiképzésen.

A film kapcsán az egyik alapvető negatívum az, hogy a pár soros történet alapján szinte minden fordulat kitalálható. Ezt mondjuk enyhítik azzal, hogy a két főszereplő között is felmerülnek a kérdések, és “ezt nem vetted észre, te idióta” szinten vannak felfedve a dolgok. Szóval kicsit összekacsintanak a nézővel, hogy “tudjuk-tudjátok”.

Nem akarom annyira lehúzni a történet miatt a filmet, hiszen sok kedvenc vígjátékom sem bonyolult, de mégis, olyan volt a Get Hard, mintha már láttam volna. Főleg, mert Kevin Hartnak nagyjából egy figurája van, amit közepesebbnél közepesebb komédiákba tesznek. Ha az itten Kevint megcserélném a The Wedding Ringerben levővel, akkor is működnének a filmek simán.

Azt el kell ismernem, hogy a főszereplők közötti komédia működött, méghozzá Will Ferrell miatt. Lehet nem bírni a pasit, és ő sem valami nagyon újat villantott a repertoárjából, de ez a kicsit rasszista, de inkább naiv figura bevált a filmben.

Szóval tipikus hő-fejlődés történetet kapunk, bevált klisékkel körbevéve, amit feldob a két főszereplő közötti hülyülés, és a gazdagok, emiatt enyhén rasszisták leoltása. Ez utóbbi miatt nézhető el a filmnek a rengeteg sokkolónak szánt jelenet, amik esetleges mondanivaló nélkül csak kegyetlennek tűntek volna.

Nem azt mondom, hogy kiváló, de nem akartam kirohanni a világból utána, magamat szidva, hogy miért basztam el rá időt.