1976, Forma 1, James Hunt és Niki Lauda összecsap a pályán. Ennél jobb életrajzi film idén nem lesz moziban? Legalábbis a Forma 1 szerelmesei számára.

A Rush bemutatja hogy a két pilóta honnan jött, és milyen gyorsan tartott az élre.Első találkozásuk egy Forma 3-as versenyen történik, már ott látszik a két jellem közötti különbség, a rivalizálásuk ott alapozódik meg, de az egész film alatt nem tűnik fel közöttük gyűlölet. Hogy is mondjam, szóval nincs túldramatizálva. A végére pedig természetesen elfogadják egymást olyannak amilyenek.

Sokkal inkább arra van kihegyezve a Hajsza, hogy a két teljesen különböző ember miképp tör előre. Lauda ilyen analitikus, antipatikus figura eleinte, aki mértanilag kiszámolva építi karrierjét, míg Hunt inkább az ösztöneire hagyatkozik, vezeti amibe beülhet, és nyerni akar. Mindketten érdekesek, bár szerintem Lauda van jobban kidolgozva, de tekintve a történteket, ez szerintem érthető is.

Technikailag el lehet olvadni a filmen. A versenyzős jelenetek olyan szinten gyönyörűek, már ha az ember odavolt valaha is a száguldó cirkuszért, hogy eldobtam rajtuk az agyam. Bár a benzingőzt nem lehet érezni, de a száguldást igen, méghozzá az aranykor kocsijaival. Akkoriban sokkal veszélyesebb volt a Forma 1, de valahogy izgalmasabb is, erősebb volt az emberi faktor benne. És ha már a látvány: basszus, a Japán futamnál ha nem is tapadtam a székbe az izgalomtól, de a film csúcspontja volt kinézetileg.

Azért nem akarom az egekbe emelni a Rusht, azért ezt a filmet is sújtja a kategóriájára jellemző hibák némelyike. Konkrétan: az életrajzi aspektus miatt pár helyen csak az információkat öntik ránk. Így természetesen teljesebb a kép, csak az “ezt még tudnod kell” dolgok kicsit kizökkentik a nézőt közben. És még így sem jutott idő mindenre, hiszen két főszereplőt kellett felépíteniük. Nagyjából ennyi negatívumot tudnék mondani.

Minden hibája ellenére is remek moziélmény, olyasmi amiből idén nyáron nem kaptunk olyan sokat.