Volt nem is olyan rég egy történet két srácról, aki nagyon éhes volt. Csak a Fehér kastélyban kapható sajburgerre fájt a foguk, és nagyon hosszú utat kellett megtenniük, mire elnyerhették méltó jutalmukat, a Nagy zabálást.. egy gyorsétteremben. A két hőst Haroldnak és Kumarnak hívták. Bár a mi időnkben évek teltek el az első rész óta, számukra alig pár perc.
A fonalat onnan veszik fel, ahol anno abbahagyták. A két srác elindul a csaj után Amszterdamba. “Olyan lesz mint az Eurotrip, csak nem lesz szar”, teszi hozzá Kumar a repülőn. Hát téved, mivel még a gépen lekapcsolják őket, terroristának nézik, és beteszik guantanamo bay-be a párost. Az az a börtön, ahol nincs szabály, a vallatás kínzással folyik, és minden őr homo. Hőseink meg is szöknek gyorsan, és a nevük tisztázásával telik el ez a kaland – meg egy bottomless (a topless mintájára) partyval. A nyomukba eredő nyomozó segghülye természetesen, és Bush szövegeit idézi jobbra-balra. Az igazi elnökét, és az a durva, hogy ebből a képtelen vígjátékból nem lógnak ki az idézetek.
Gentlemen, start your engines! It’s gonna be a bumpy fucking ride.
Sajnos a filmről elmondható, hogy beleesett a folyatások hibájába. Kicsit több pénzt kaptak, viszont cserébe a kreativitás csökkent egy hangyányit. A végeredmény jó pár katasztrofális jelenet és rengeteg hugyozós poén. És most jön a de, ez még mindig valami olyan agymenés, mint ami miatt az első részt imádtuk.
Kicsit más természetesen, nem ugyanazt a filmet forgatták le megint, de megcsinálták ismét! Tizenkilencre lapot kértek és bejött. Ahogy említettem, húztam a számat néhol, de a komédia többi része valami kegyetlenül odabaszós vígjáték cucc lett.
Nem csak a két kedvencünk tért vissza, Kal Penn és John Cho, hanem Maria (Paula Garcés) is, és hát Neil Patrick Harris, aki magát játszotta, és annyi gombát evett, hogy unikornisokat látott. Ha ez nem lenne elég, akkor hozzátenném, hogy Danneel Harris személyében valami olyan szomszédlány típusú bombanőt szereztek a filmbe, hogy pislogni alig mertem amikor feltűnt.
Harold and Kumar 2 értékelés
Az első rész az utóbbi évek egyik legjobb agymenése volt amit mostanában vászonra vittek, és a második alig marad le tőle, bár most a rasszizmus meg a túlságos paranoia a fő célpontja a paródiának, amellett, hogy megint magukat keresik valahol. Bár először 6/10-et akartam adni rá, mert ami nem tetszett benne, az sajnos nagyon nem tetszett, de azóta már majdnem megint végignéztem a filmet, áttekerve szerintem rossz részeket, és egyszerűen kurvajó, nincs szívem 7/10-nél lejjebb húzni.