A Splice elég kettős volt. Olyan, mintha az utolsó 30 perc kitalálása után jött volna az, hogy “akkor most bővítsük egész estés filmmé”.

A központi téma a géntechnika, a klónozás. A főszereplő tudós házaspár gyógyszerek miatt kutat a témában, de a törvények mellett az anyacégük sem engedi, hogy emberi DNS-t is bevonjanak a képletbe. Ez utóbbi csak a profit miatt, mivel az aktuális eredményekből szeretnének már pénzt látni, nem pedig még 10 év munka után. Főszereplőinket nyilván nem lehet eltántorítani, még a bezárás előtt átlépik a morális határt. Ilyen a tudomány. Kíváncsiak, hogy képesek-e rá. Természetesen képesek, egy furcsa lényt sikerül összehozniuk.

Ami miatt tetszett a film, hogy bizarr. Olyan területre merészkedik, amit ritkán látunk. Megpróbáltak egy tényleges élőlényhibridet alkotni, végig figyelve az apróságokra. A végére kicsit elszaladt a készítőkkel a ló, de ezt igazából nem tudom felróni nekik. Akkor sem, ha kicsit a sokkolás lebeghetett a szemük előtt az utolsó 20 percben, amit tetéztek a végső fordulattal.

A drámai részeken csúszik szét a film. Azokon, ahol nem a lénnyel foglalkozik, hanem a céggel, a házasok közötti feszültséggel és hasonlókkal. Ahogy tudományosan figyelik az érdekes, ahogy megpróbálják magukban feldolgozni, az már nem annyira.

Hibrid értékelés

Azt hiszem 6/10-et adnék rá. Volt, ahol unatkoztam, nem tudom felpontozni, de voltak olyan részek is amik hihetetlenül tetszettek. Ez biztos elmondható, hogy Vincenzo Natali újra érdekeset alkotott, csak kellett volna még csiszolni az ötletet.